Dél-Amerika: a szabad, nyílt forráskódú szoftverek paradicsoma

Péter Árpád

„A világ legrövidebb könyvei”-nek internetes listáján szerepel Bill Gates műve, a Legális Windowst használók névsora is. Természetes, hogy ezt a „könyvet” nem a Columbia Egyetem könyvtárkatalógusában kell keresni, hanem viccportálokon, de a vicc üzenete eléggé egyértelmű. Manapság, mikor már a Microsoft Windows Vistát is feltörték a leleményes hackerek, és megosztották az interneten, viszonylag kevés nyugati kultúrájú számítógép-felhasználó fordul a nyílt kódú freeware szoftverek felé, annak ellenére, hogy a Linux-közösség már rég kifejlesztett olyan programokat, melyek méltó konkurensei a tömegléptékű (irodai és otthoni) használatra kifejlesztett, IBM-kompatibilis gépekre gyártott szoftoknak. Legfeljebb jogi személyek rendelkeznek (az amúgy nem túl drága) Windows operációs rendszer-család valamely „tagjának” licencével. A fizikai személyek nagy hányada nem fektet be legális szoftverekbe.

Az Apple Macintosh típusú számítógépek, melyek a PC-k nem megvetendő versenytársai a „profi” userek (felhasználók) körében, általában ingyenes alapszoftverkészlettel érkeznek, tehát nem kell külön operációs rendszert meg képnézegetőt, zenelejátszót, rajzolóprogramot vásárolnunk ahhoz, hogy ne csak egy halom, egymásba olvasztott szilícium- meg műanyagrétegekből készült asztaldísz funkcióját lássa el a frissen beszerzett számítógép. A „Mac”-eknél azonban hátrány a drága (legalábbis kelet-európai átlagjövedelemhez viszonyítva) hardver – ami kb. négyszerese a hasonló kategóriájú PC-k árának.

A gazdaságilag gyengébben álló felhasználók vagy cégek gyakran választják a freeware szoftvereket, mert utánuk nem kell licencet fizetni, az újabb generációk (mint pl. a Linux Red Hat, az Ubuntu stb.) felhasználóbarátok, stabilak, jobban ellenállnak a vírusok támadásainak. Az irodai szoftvereknek ha nem is ellenfele, de jó alternatívája a Sun Microsistems által kifejlesztett Open Office.

A nyílt forráskódú programok másik nem megvetendő előnye az is, hogy nem kell annyit vesződni a mára már irtózatos méretűvé és komplexitásúvá „fejlődött” bürokráciával – például nem kell betelefonálgatni aktiválási kódokért istentudjahová, nem kell e-mailek özönét zúdítani a megvásárolt program honlapjára hibák esetén (amelyek ki- vagy megjavítása sokszor heteket vagy hónapokat várat magára), nem kell rettegni attól, hogy a program frissítése esetleg megbontja az operációs rendszerünket, amivel értékes adataink veszhetnek kárba, és így tovább...

A még nem teljesen megoldott kompatibilitási problémák miatt azonban főleg komplex, kiszolgáló szerepű géprendszerekre telepítik a Linux-család kisebb-nagyobb „tagjait”, míg az ilyen típusú programok magánhasználata inkább az oktatásra és a „profikra” szűkül. Az, aki csak internetezik vagy csak multimédiázik a számítógépén, legtöbbször beéri a legális, licences szoftverek kétes minőségű (sokszor vírusfertőzött, máskor instabil) „crack”-változatainak telepítésével.

Épp ezért magától értetődő, hogy a technológiai ellátottság vagy gazdasági fejlődés tekintetében elmaradottabb országokban dúl a szoftverkalózkodás. Az internet expanziója lehetővé tette azt, hogy a licences szoftok szerverei hatékonyabban ellenőrizzék a „kalózkodókat”. Ez ahhoz vezetett, hogy a jogi személyek immár kötelesek megvásárolni az általuk használt szoftokat (máskülönben azok nem fognak jól működni náluk, még akkor sem, ha a szoftverrendőrség esetleg nem veszi észre a csalásukat), vagy pedig át kell térniük ingyenes, szabadon terjeszthető programok használatára.

Szinte törvényszerű tehát, hogy Dél-Amerikában, ahol a sorozatos diktatúrák, a nyugati kultúrák (főleg az USA) nyomása következtében (stb., ennek a helyzetnek a tisztázása nem ezen cikk feladata) nem mindig stabil a gazdasági élet, mind az intézmények, mind a fizikai személyek előnyben részesítik az open source-programokat.

Az Unesco a Guía práctica sobre software libre: su selección y aplicación local en América Latina y el Caribe (Irányvonalak a szabad szoftverek alkalmazásában: hogy válasszuk ki és miképpen alkalmazzuk ezeket Latin-Amerikában és a Karib-térségben) című, 2008-as kiadványában kijelenti, hogy a szabad szoftok bevezetése való­színűleg javítana a kontinens országainak adminisztratív gondjain. A könyvet a Szabad/Nyílt Forráskódú Szoftverközösség felügyelete alatt adták ki, és megfogalmazza a szabad szoftok Dél-Amerikában való alkalmazásának irányelveit. Richard Stallman (a Szabad Szoftver Alapítvány létrehozója) a könyv előszavában azt írja: a szabad szoftok latin-amerikai piacra való bevezetésével el szeretnék érni azt, hogy az ottani számítógépfelhasználók ne csak passzív userek legyenek, hanem aktív alakítói annak a digitális környezetnek, amelyben adminisztratív, multimédiához kapcsolódó, design stb. tevékenységet fejtenek ki.

Stallman úgy tartja, hogy a szabad szoft alapú digitális technológiával nagyon meg lehetne könnyíteni az információ áramlását ezekbe a nem homogén módon „számítógépesített” közegekbe, és lehetne segíteni a társadalom egyéb (tehát nem feltétlenül szoftvertechnikai) területeken való aktiválódását is.

Valószínűsíthető, hogy az oktatásra is pozitív hatással lenne a szabad szoftverek elterjedése, ugyanis Dél-Amerika országai nem olyan ellátottak utolsó generációs hardverekkel, mint mondjuk Svájc déli kantonjai, a szabad szoftverek meg nem a gépigényükről híresek – ellenkezőleg: a legtöbbjük beéri olyan processzorokkal, memóriákkal, melyeket az „európai típusú Nyugaton” már nem is forgalmaznak.

A nyílt forráskódú szoftok Dél-Amerikába való tömeges bevezetése legfeljebb azért lenne hátrány, mert előfordulhat, hogy ezáltal létrejön egy „digitális szakadék” a nem annyira technologizált világrészek (Afrika) és a Windows- meg Apple-alapú Nyugat között. Azonban ha figyelembe vesszük azt, hogy milyen gyorsan alkalmazkodnak a nyílt forráskódú programokat „előállító” közösségek az új sztenderdekhez, valószínű, hogy a licences szoftverek fejlődése maga után vonja majd a nyílt forráskódú programok látványosan gyors alkalmazkodását is.

Valószínűsíthetjük, hogy a szabad szoftok „meghonosodása” után jobban érződik majd a globalizáció ezen a szubkontinensen, de tudatában vagyunk annak, hogy bolygónknak ezt a zónáját nem szabad differenciálatlan masszaként szemlélni, és kijelentésünkkor tudatában vagyunk annak is, hogy pl. Buenos Airesben más hatása lesz az open source-nak, mint az Amazonas forrásvidékén.

Rövid összeállításunkat zárjuk egy – na nem egy, hanem talán a leghíresebb – szabad szoftver elterjedési statisztikájával. A http://www.spreadfirefox.com/en-US/worldrecord/ weboldalon megtudhatjuk, hogy Dél-Amerikában is jó arányban töltötték le a Firefox 3 webböngészőt. Ha az internethozzáféréssel rendelkezők számát vesszük figyelembe. A http:// www.internetworldstats.com/stats10.htm 2007-ben összeállított statisztikája alapján az internetfelhasználóknak 9,3 százaléka dél-amerikai, így eléggé tekin­télyes tömeget alkot az 598 116 brazíliai letöltő (a 189 612 814 lakosból – Wikipédia-adat). Ugyanakkor érdekes, hogy Francia Guyanából, az Ariane rakéták kilövési helyének „otthont adó” országocskából senki sem töltötte le a Firefox 3-at. Csak remélni tudjuk, hogy az ottani internetezők Safari-rajongók (a Safari az Internet Explorer konkurense, Apple operációs rendszereken alkalmazzák), és nem az Internet Explorer megszállottjai.

Összegzésképpen talán elég annyi, hogy Dél-Amerika az open source egyik nagy „felvevője” és fejlesztője is. És hogy adjunk rövidke összeállításunknak egy ironikus lezárást: talán Montevideo külvárosában, egy ingyenes, az állam által fenntartott internetklub valamelyik számítógépén születik meg majd a Microsoft cég hírnevét elhomályosító, nyílt kódú, stabil, megbízható operációs rendszer.

Forrás: Korunk 2008 November