A Gyermekirodalom gyöngyszemei 1. rész

Gárdonyi Géza: A kutya meg a nyúl

Valamikor réges-régen,
a világnak kezdetén,
minden állat békességben
éldegélt a Föld színén.
Ki volt akkor nagyobb úr,
Mint a kutya meg a nyúl!

Erdőn, mezőn együtt jártak.
Együtt ettek. Együtt háltak.
Megosztották, amit fogtak.
Szóval: jó barátok voltak.

Egyszer hogy a tél beállt,
és a hideg hó leszállt,
azt mondta a füles nyúl:

Rakjunk tüzet, kutya úr!
Rakjunk tüzet, aki lelke!

Ne reszkessünk a hidegbe.

Nosza, hamar gallyat szednek.
Tüzet raknak. Melegszenek.
Melegítik bundájukat,
Általfázott irhájukat.

- Hej, de jó a meleg télen,
a  havas zord erdőszélen!

- Játsszunk egyet kutya úr!

Azt  mondja a vidám nyúl:
- Mit játsszunk? Tán lakodalmat?

- Jó lesz: játsszunk lakodalmat:
Ugrándozzunk,  táncoljunk.

Felszökken hát a víg nyúl.
Szembe véle kutya úr.
Ugrándoznak. Bokáznak.
Keringélnek. Cicáznak.
S hogy a táncot szebben járják,
egymást hopp! hopp! átugrálják.

Hanem íme, mi történik?
Az állatok így regélik:
Ahogy ottan ugrándoznak,
nevetgélnek, bolondoznak,
meglökte a kutyát a nyúl,
s tűzbe ugrott a kutya úr.

- Vau! – üvölt a kutya –
mit  csináltál te buta?

S hogy így rája kurjantott,
A farkába kaffantott.

A nyúl, uccu, vesd el magad!
Farka nélkül tova szaladt.

Nem kergeti a kutya:
Leégett a papucsa!

Azóta csepp a nyúl farka,
s meztelen a kutya talpa.
S azóta van, hogy a nyúl
Fut, ha jön a kutya úr.

Forrás