Hajtó Bálint: Mutasd meg

Hajtó Bálint:


Mutasd meg

Mutasd meg, Te lány, mi a szerelem!
A testi-lelki vágy, s a dúskeblű érzelem
Honnan jön belőled, eressz oda engem,
Hadd szívjam magamba, gyümölcsét hagyd leszednem!

Mutasd meg, Te fiú, mi a szerelem!
Mit jelent, hogy boldog, s mi az, hogy szertelen,
A mennyekben jártál, láttam rajtad minap,
Csak lezuhantál a földre, s jó szót neked Ő már nem ad.

Hisz kölcsönkaptad szíved, s Ámor nyilát belé,
A szerelem édenét is a csúcsok csúcsa felé.
De a kölcsön lejárt, hát összetörte szíved,
Szemébe nézel… már nem ég a vágytól, pillantása rideg.

Mutasd meg, Te Angyal, mi a szerelem!
Egy földöntúli eszme, csak hiába keresem,
Egyszer már megleltem, s fogtam egy éven át,
Csak kiverték kezemből a túlparton, még odaát.

S végül, Te Szerelem, Te mondd meg nekem,
Hogy mért rángatnak görcsök, s miért könnyes szemem,
Talán valaki megvigasztal, s boldoggá tesz egyszer,
Kacsints reám, s hinni fogok Benned még ezerszer!

Ma még idegen vagy, de holnap már lehet,
Veled osztom meg mindenem, míg van bennem lehelet.
A lángot ne hagyd kihunyni, kérlek, vigyázz reá éberen!
Te légy az, ki megmutatja nekem, mi a Szerelem!

1995.