Antik bölcsességek, aforizmák III.

22. Az önmérséklet megedzi az embert. (Seneca)

23. Barátainktól csak becsületes dolgokat kérjünk. (Cicero)

24. A jövő nincs teljesen hatalmunkban, viszont nem áll teljességgel hatalmunkon kívül. (Epikurosz)

25. Nem csak a szerencse vak, de többnyire azokat is elvakítja, akiket kegyeibe fogad. (Cicero)

26. A barátsággal sosem szabad betelni; minél régebbi, annál édesebb, miként a borból is az, amelyik kiállta az idő múlását. (Cicero)

27. Minden jó ember szívében megleled Istent. (Seneca)

28. Mint a vasat a rozsda, úgy emészti az irigyet saját lelke. (Antiszthenész)

29. A vagyonszerzés mértéke mindenkinek a saját testének a szükségletei, úgy ahogy a cipő mértéke a láb. Ha megmaradsz e mellett, akkor megtartod a helyes mértéket; de ha túllépsz rajta, akkor szükségszerűen lecsúszol a lejtőn. (Epiktétosz)

30. Ha olyan szerepet vállalsz, amely az erődet túlhaladja, akkor egyrészt ebben is kudarcot vallasz, másrészt pedig azt is elszalasztod, amelyet képes lettél volna betölteni. (Epiktétosz)

31. Sok véka sót kell együtt megenni ahhoz, hogy a barátság betöltse hivatását. (Cicero)

32. Gyakran a nyelvbotlás mondja ki azt ami igaz. (Erasmus)

Forrás