Bejegyzések
Ediacara
Miként jöttek létre Kappadókia szépséges sziklaalakzatai? Milyen hatások tették évezredek óta fontos emberi lakóhellyé a vidéket?
Törökország területe geológiailag igen aktív, ezt jelzi a sok földrengés, amelyet az ország elszenved, illetve jelzik a török vulkáni vidékek is. Leghíresebb vulkánja ugyan az Ararát, de ennek vallási okai vannak; ha geológiai szempontból nézzük, akkor minden bizonnyal a Kappadókia területét övező két vulkán számít a legismertebbnek. Aki látott már fényképet a vidékről, azonnal egyetértőn bólogat: a terület lenyűgöző szépségű, hihetetlen formavilágú, izgalmas hely.
A térképen rózsaszínnel jelöltem a lemezhatárokat (apró nyilacskákkal a vonalon) s a jelentősebb törésvonalakat, a nagy zöld nyilak pedig a földkéreg mozgásának irányát jelzik az adott régióban.
*
Kappadókia Törökország szívében fekszik, a mozgalmas földtani múlttal s jelennel rendelkező Anatólia-lemez középső felén. Maga az Anatóliai-lemez az Eurázsiai-, Afrikai- s az Arab-lemezek közé "beszorult" mikrolemez, amelynek mozgása és geológiája speciális helyzete mellett a rajta keresztülfutó törésvonalaknak is köszönhető. Az Afrikai-lemez közeledik az Eurázsiai-lemezhez, s a Földközi-tenger alatt, Ciprus és Kréta szigeteitől kissé délre alábukik annak. Kissé keletebbre az Arab-tábla tart észak felé, s ütközik az Eurázsiai-lemeznek, felgyűrve a Zagrosz-hegységet. Maga az Anatóliai-lemez nyugati irányban mozog, s némiképp délnyugatnak csavarodik is az őt mozgató erők hatására. A törésvonalak mentén sokszínű vulkanizmus jött létre, amely a cikk témájául szolgáló Kappadókia földjét is megalkotta.
Az Erciyes vulkáni kúpja Kayseri (az ókori Cesarea) városához közel
*
Kappadókiát keletről az Erciyes-Dagi, délnyugatról a Hasan-Dagi nevű rétegvulkán fogja közre. Mintegy 13,5 millió évvel ezelőtt a Közép-anatóliai törésvonal s a Tuzgölü-törésvonal mentén vulkáni tevékenység kezdődött. Eleinte andezites lávaömlés jellemezte, majd mintegy 8,5 millió éve indult el az a kitörés-sorozat, amely a kiterjedt és vastag (néhol 400 méteres) ignimbrit-borította területek anyagát szolgáltatta. Az ignimbrit (szó szerint tüzes esőt jelent a kifejezés) olyan vulkáni kőzet, amely robbanásos kitörések kapcsán nagy területen szétszóródó, horzsaköveket tartalmazó forró hamuárak, hamuszórások következtében rakódott le. Ez a kihulló anyag egy-egy nagyobb kitörés során egymásra hulló rétegekben halmozódik, a kitörésenként változó anyagösszetétel, a lerakódó anyag tömege, hőmérséklete okán összetapad, s esetenként eltérő keménységű kőzetrétegek kerülnek egymás fölé. Az eltérő keménységnek köszönhetően aztán később az erózió eltérően fogja kikezdeni s e rétegeket.
A képen jól láthatóak az egymásra rakódott különböző rétegek.
*
Kappadókia esetében a vastag ignimbrit alkotta réteg teteje egykoron egy hatalmas lapos vidék volt, s az éghajlat kellett ahhoz, hogy a jelen csúcsos, hullámos, árkos, tornyos formái kialakuljanak.
Valamelyest felfedezhető, hogy egykor sík felületű volt a táj
*
Az ignimbrit könnyen málló kőzet, s ha nincs a tetején olyan kemény, ellenálló réteg (pl. egy lávaömlés során ráterült bazalt), amely megóvná, az esőzések, a szél bizony hamar kikezdik. Kappadókia vidékén a száraz klímát időről időre nagy, heves esőzések tarkították, a lehető legkedvezőbb feltételeket alkotva a kőtornyok létrejöttéhez.
A vízmosások vájta mély árkok könnyen mélyültek a puha kőzetbe
*
Az esők során eleinte a lapos felszín sekély gödrei, barázdái elvezették a vizet, s a víz így egyre jobban mélyítik az árkokat. Eztán a már mély árkok szabdalta felszín tovább tagolódott, s különálló kúpsorok, ezekből később magányosan álló tornyok koptak ki.
A fokozódó erózió önálló kúpokat formál a völgyekből
*
Az itteni vastag ignimbrit tetejét alkotó réteg kissé keményebb (erősebben összetapadt, eredetileg forróbb ignimbrit), így részben óvta az alatta lévő puhább, mállékonyabb régeket. Az erózió fokozatosan faragta ki s faragja ma is a kőalakzatokat. Van, ahol még a hullámos felszíné a fő szerep, van, ahol a bemélyült völgyeké, sokhelyütt a határozott vonalú kúpoké, a leglátványosabb azonban az úgynevezett tündérkéményeké. Ezek a tornyok hengeres alakúak, s fedélként egy-egy ellenállóbb kőzetdarab óvja őket.
A tündérkéménynek nevezett sziklaalakzatok az önálló kúpok további eróziója folytán jöttek létre, fennmaradásuk a sapkaként a tetejöket óvó keményebb kőnek köszönhető.
*
A jól faragható kőzet a környék nem túl kedvező éghajlati viszonyai ellenére fontos emberi lakóhelyül szolgált már az ókorban is. A hettiták voltak az első itt megtelepült emberek, később asszír kereskedelmi telep létesült, majd lídek, perzsák, s később a rómaiak is lakták. A kőzetbe vájt barlanglakások búvóhelyül szolgáltak a korai (2. századi) keresztényeknek, a ma már a világörökség részét képező egykori barlangépítményeik, a festett barlangtemplom mind a vulkáni kőzetnek köszönhetik létüket. A mai napig is élnek itt emberek, a sziklákba mintegy 40, több emeletes, lezárható barlangvároskát építettek, ezek némelyike látogatható a turisták számára is.
Barlanglakás Kappadókiában
*
Az Erciyes-Dagi s a Hasan-Dagi néhány millió évvel ezelőtti működése során Kappadókiában felhalmozott kőzetben kialakult alakzatokhoz hasonlót, bár lényegesen kisebb területen s szerényebb méretben hazánkban is találunk a Bükk lábainál, Eger környékén.
Kaptárkő Szomolya mellett
*
Sajnos sokkal kevéssé ismert, mint török testvére... Szomolya, Tibolddaróc, Egerszalók, Noszvaj, Sirok, stb. körzetében riolittufán alakultak ki ún. "kaptárkövek", amelyek között barlanglakások is voltak (hasonlóak a tihanyi tufába vájt híres "barátlakások").
Riolittufába vájt barlanglakás Szomolyán
*
Eger határában borospincéket vájtak e tufarétegbe.A kaptárkő elnevezés két irányból eredeztethető: részint maguk a kúpos sziklaalakzatok hasonlóak egy méhkaptárhoz, részint pedig a néprajz azóta cáfolt elképzelése szerint egykor méhészek használták az ezen sziklákba vájt kisebb üregeket méhek tartására.
Légifotó a szomolyai tufaképződményekről
*
A távolabbi környék Földünk legrégibb ismert emberi településének, a Kr.e. 7500-ból fennmaradt Çatal Hüyük-nek is helyszínéül szolgál. A fentebb említett Hasan-Dagi vulkántól mintegy 140 km-re délre fekvő őskori település lakói is láttak heves vulkánkitörést, legalábbis az itt talált leletek vulkánkitörést ábrázoló falfestményeket is tartalmaznak. (A Hasan-Dagi történetében két olyan lehetséges heves kitörési esemény is szerepel, amelyet eképp megörökíthetett a kőkorszak embere. Az egyik a településsel kb. egyidős, mintegy Kr.e.7500-ból, a másik kb. Kr.e. 6200-ból. )
A Hasan-Dagi kettős csúcsa
*
A Çatal Hüyük népességét a Hasan-Dagi látta el obszidiánnal, így minden bizonnyal jól ismerték e kétcsúcsú vulkánt. A falfestményen is egy két csúccsal rendelkező vulkán látható, amelynek egyik csúcsából kidobódó anyag, s oldalain a lezúduló izzó kövek is jól felismerhetőek. A hegy előterében egy település épületeit ábrázolta a kőkori művész.
Çatal Hüyük-i falfestmény, amely a Hasan-Dagi kitörését ábrázolja a város "térképe" társaságában.
*
A lelet korát a hozzánk közelebb eső, Kr.e. 6200-as évekre teszik, vagyis jó eséllyel az ekkor volt kitörést örökíti meg. Hasan-Dagi 3253m magas kettős csúcsát jól lehet látni Çatal Hüyük területéről is.
Aki megengedhet magának egy törökországi nyaralást, jobban teszi, ha az európai igényekhez idomított tengerpart helyett Anatólia belsejét járja végig, ahol a geológiai és történelmi múlt emlékei sokkal mélyebb nyomot hagynak a látogatóban, mint a szokványos homokos part napernyői, amelyet akár Siófokon is láthatunk...
Ediacara rovata (ediacara.virtus.hu)
Törökország területe geológiailag igen aktív, ezt jelzi a sok földrengés, amelyet az ország elszenved, illetve jelzik a török vulkáni vidékek is. Leghíresebb vulkánja ugyan az Ararát, de ennek vallási okai vannak; ha geológiai szempontból nézzük, akkor minden bizonnyal a Kappadókia területét övező két vulkán számít a legismertebbnek. Aki látott már fényképet a vidékről, azonnal egyetértőn bólogat: a terület lenyűgöző szépségű, hihetetlen formavilágú, izgalmas hely.
A térképen rózsaszínnel jelöltem a lemezhatárokat (apró nyilacskákkal a vonalon) s a jelentősebb törésvonalakat, a nagy zöld nyilak pedig a földkéreg mozgásának irányát jelzik az adott régióban.
*
Kappadókia Törökország szívében fekszik, a mozgalmas földtani múlttal s jelennel rendelkező Anatólia-lemez középső felén. Maga az Anatóliai-lemez az Eurázsiai-, Afrikai- s az Arab-lemezek közé "beszorult" mikrolemez, amelynek mozgása és geológiája speciális helyzete mellett a rajta keresztülfutó törésvonalaknak is köszönhető. Az Afrikai-lemez közeledik az Eurázsiai-lemezhez, s a Földközi-tenger alatt, Ciprus és Kréta szigeteitől kissé délre alábukik annak. Kissé keletebbre az Arab-tábla tart észak felé, s ütközik az Eurázsiai-lemeznek, felgyűrve a Zagrosz-hegységet. Maga az Anatóliai-lemez nyugati irányban mozog, s némiképp délnyugatnak csavarodik is az őt mozgató erők hatására. A törésvonalak mentén sokszínű vulkanizmus jött létre, amely a cikk témájául szolgáló Kappadókia földjét is megalkotta.
Az Erciyes vulkáni kúpja Kayseri (az ókori Cesarea) városához közel
*
Kappadókiát keletről az Erciyes-Dagi, délnyugatról a Hasan-Dagi nevű rétegvulkán fogja közre. Mintegy 13,5 millió évvel ezelőtt a Közép-anatóliai törésvonal s a Tuzgölü-törésvonal mentén vulkáni tevékenység kezdődött. Eleinte andezites lávaömlés jellemezte, majd mintegy 8,5 millió éve indult el az a kitörés-sorozat, amely a kiterjedt és vastag (néhol 400 méteres) ignimbrit-borította területek anyagát szolgáltatta. Az ignimbrit (szó szerint tüzes esőt jelent a kifejezés) olyan vulkáni kőzet, amely robbanásos kitörések kapcsán nagy területen szétszóródó, horzsaköveket tartalmazó forró hamuárak, hamuszórások következtében rakódott le. Ez a kihulló anyag egy-egy nagyobb kitörés során egymásra hulló rétegekben halmozódik, a kitörésenként változó anyagösszetétel, a lerakódó anyag tömege, hőmérséklete okán összetapad, s esetenként eltérő keménységű kőzetrétegek kerülnek egymás fölé. Az eltérő keménységnek köszönhetően aztán később az erózió eltérően fogja kikezdeni s e rétegeket.
A képen jól láthatóak az egymásra rakódott különböző rétegek.
*
Kappadókia esetében a vastag ignimbrit alkotta réteg teteje egykoron egy hatalmas lapos vidék volt, s az éghajlat kellett ahhoz, hogy a jelen csúcsos, hullámos, árkos, tornyos formái kialakuljanak.
Valamelyest felfedezhető, hogy egykor sík felületű volt a táj
*
Az ignimbrit könnyen málló kőzet, s ha nincs a tetején olyan kemény, ellenálló réteg (pl. egy lávaömlés során ráterült bazalt), amely megóvná, az esőzések, a szél bizony hamar kikezdik. Kappadókia vidékén a száraz klímát időről időre nagy, heves esőzések tarkították, a lehető legkedvezőbb feltételeket alkotva a kőtornyok létrejöttéhez.
A vízmosások vájta mély árkok könnyen mélyültek a puha kőzetbe
*
Az esők során eleinte a lapos felszín sekély gödrei, barázdái elvezették a vizet, s a víz így egyre jobban mélyítik az árkokat. Eztán a már mély árkok szabdalta felszín tovább tagolódott, s különálló kúpsorok, ezekből később magányosan álló tornyok koptak ki.
A fokozódó erózió önálló kúpokat formál a völgyekből
*
Az itteni vastag ignimbrit tetejét alkotó réteg kissé keményebb (erősebben összetapadt, eredetileg forróbb ignimbrit), így részben óvta az alatta lévő puhább, mállékonyabb régeket. Az erózió fokozatosan faragta ki s faragja ma is a kőalakzatokat. Van, ahol még a hullámos felszíné a fő szerep, van, ahol a bemélyült völgyeké, sokhelyütt a határozott vonalú kúpoké, a leglátványosabb azonban az úgynevezett tündérkéményeké. Ezek a tornyok hengeres alakúak, s fedélként egy-egy ellenállóbb kőzetdarab óvja őket.
A tündérkéménynek nevezett sziklaalakzatok az önálló kúpok további eróziója folytán jöttek létre, fennmaradásuk a sapkaként a tetejöket óvó keményebb kőnek köszönhető.
*
A jól faragható kőzet a környék nem túl kedvező éghajlati viszonyai ellenére fontos emberi lakóhelyül szolgált már az ókorban is. A hettiták voltak az első itt megtelepült emberek, később asszír kereskedelmi telep létesült, majd lídek, perzsák, s később a rómaiak is lakták. A kőzetbe vájt barlanglakások búvóhelyül szolgáltak a korai (2. századi) keresztényeknek, a ma már a világörökség részét képező egykori barlangépítményeik, a festett barlangtemplom mind a vulkáni kőzetnek köszönhetik létüket. A mai napig is élnek itt emberek, a sziklákba mintegy 40, több emeletes, lezárható barlangvároskát építettek, ezek némelyike látogatható a turisták számára is.
Barlanglakás Kappadókiában
*
Az Erciyes-Dagi s a Hasan-Dagi néhány millió évvel ezelőtti működése során Kappadókiában felhalmozott kőzetben kialakult alakzatokhoz hasonlót, bár lényegesen kisebb területen s szerényebb méretben hazánkban is találunk a Bükk lábainál, Eger környékén.
Kaptárkő Szomolya mellett
*
Sajnos sokkal kevéssé ismert, mint török testvére... Szomolya, Tibolddaróc, Egerszalók, Noszvaj, Sirok, stb. körzetében riolittufán alakultak ki ún. "kaptárkövek", amelyek között barlanglakások is voltak (hasonlóak a tihanyi tufába vájt híres "barátlakások").
Riolittufába vájt barlanglakás Szomolyán
*
Eger határában borospincéket vájtak e tufarétegbe.A kaptárkő elnevezés két irányból eredeztethető: részint maguk a kúpos sziklaalakzatok hasonlóak egy méhkaptárhoz, részint pedig a néprajz azóta cáfolt elképzelése szerint egykor méhészek használták az ezen sziklákba vájt kisebb üregeket méhek tartására.
Légifotó a szomolyai tufaképződményekről
*
A távolabbi környék Földünk legrégibb ismert emberi településének, a Kr.e. 7500-ból fennmaradt Çatal Hüyük-nek is helyszínéül szolgál. A fentebb említett Hasan-Dagi vulkántól mintegy 140 km-re délre fekvő őskori település lakói is láttak heves vulkánkitörést, legalábbis az itt talált leletek vulkánkitörést ábrázoló falfestményeket is tartalmaznak. (A Hasan-Dagi történetében két olyan lehetséges heves kitörési esemény is szerepel, amelyet eképp megörökíthetett a kőkorszak embere. Az egyik a településsel kb. egyidős, mintegy Kr.e.7500-ból, a másik kb. Kr.e. 6200-ból. )
A Hasan-Dagi kettős csúcsa
*
A Çatal Hüyük népességét a Hasan-Dagi látta el obszidiánnal, így minden bizonnyal jól ismerték e kétcsúcsú vulkánt. A falfestményen is egy két csúccsal rendelkező vulkán látható, amelynek egyik csúcsából kidobódó anyag, s oldalain a lezúduló izzó kövek is jól felismerhetőek. A hegy előterében egy település épületeit ábrázolta a kőkori művész.
Çatal Hüyük-i falfestmény, amely a Hasan-Dagi kitörését ábrázolja a város "térképe" társaságában.
*
*
A lelet korát a hozzánk közelebb eső, Kr.e. 6200-as évekre teszik, vagyis jó eséllyel az ekkor volt kitörést örökíti meg. Hasan-Dagi 3253m magas kettős csúcsát jól lehet látni Çatal Hüyük területéről is.
Aki megengedhet magának egy törökországi nyaralást, jobban teszi, ha az európai igényekhez idomított tengerpart helyett Anatólia belsejét járja végig, ahol a geológiai és történelmi múlt emlékei sokkal mélyebb nyomot hagynak a látogatóban, mint a szokványos homokos part napernyői, amelyet akár Siófokon is láthatunk...
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése