Magyar zenetörténet - Főúri rezidenciák, A többi rezidencia

Az Esterházy hercegi udvar pezsgő zeneélete nem volt általános az országban, csak egy szűk társadalmi körre terjedt ki. Az Esterházy–család grófi ágának tatai birtokán 1746–tól működött templomi zenekar (capella), mely az egyházi szolgálaton túl az udvari ünnepségeken is részt vesz. Az együttes nagysága és színvonala természetesen nem vetekedhetett a kismartoni és eszterházai zenekarral, de fennmaradt kottatárának tanúsága szerint korszerű, igényes műveket (pl. Albrechtsberger, Beethoven, Michael és Joseph Haydn, Mozart kompozícióit), és hazai szerzők (pl. Bengráf, Novotny) darabjait is játszották. A tatai templom zenei vezetője, Menner Bernát saját műveivel is gyarapította a kottatárat. A művészetpártoló főurak között jelentős szerepe volt a püspököknek. Az érseki, vagy püspöki székhelyeken a főpapok a templomok zenéjét ellátó együttesek mellett olykor magánzenekart is tartottak fenn. Ilyen esetekben a két együttes szoros együttműködésben állt egymással: a magán-zenekar részt vett a főpapi szertartásokon, a dóm muzsikusai pedig az udvari élet jeles eseményein működtek közre. Magyarországon az esztergomi érsekek Pozsonyban, Batthyány József kalocsai érsek, majd esztergomi hercegprímás Pozsonyban és Budán tartott fenn magánzenekart. A pécsi és az egri püspökök is foglalkoztattak kisebb-nagyobb házi együttest. A Michael Haydn (1737–1806) és Dittersdorf jóvoltából leghíresebb magánzenekar Nagyváradon működött Patachich Ádám püspök idejében, amely a többi hasonló együttessel ellentétben elsősorban világi zenét (sőt, gyakran színpadi műveket) játszott. A tanulmányait éppen befejező Michael Haydn valószínűleg 1760-ban került a zenekarhoz, és 1762 tavaszán hagyhatta el azt. Harmincegy Váradon komponált műve közül 14 egyházi mű szerény hangszeres apparátusra, míg a többi világi darab (szimfóniák és versenyművek) jóval nagyobb, számos fúvóst foglalkoztató zenekarra készült. Ebből is következik, hogy a püspöki magánzenekar (az utóbbi kompozíciók előadója) az átlagosnál több tagot számlált, és magasabb színvonalú lehetett. Michael Haydn utódja Karl Ditters (von Dittersdorf 1739–1799) 1764 nyarától állt a zenekar élén jó tíz éves bécsi udvari szolgálattal és színházi tapasztalattal a háta mögött. Együttesének tagjait jó részt maga válogatta össze bécsi és prágai zenészbarátai köréből. Szimfóniái és koncertjei mellett tízegynéhány színpadi művét játszották Nagyváradon a püspöki palota ekkor elkészült színháztermében. A szokatlanul nagy létszámú együttes jó hírét bizonyára sokan irigyelték, mert egy feljelentés után 1769-ben Patachich a püspöki zenekar feloszlatására kényszerült. A 18. század végén Festetich György gróf keszthelyi kastélyában virágzó tudományos és művészeti életet teremtett, létrehozva a magyar Helikon-t. Bár a család muzsikusokat nem foglalkoztatott, – páratlanul értékes könyvtáruk mellett – gazdag zenei gyűjteményt hagytak az utókorra. A török hódítás után egy időre Pozsony vált az ország fővárosává, ennek következményeképpen jelentősége soha nem látott mértékben megnövekedett: a város a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet központjává vált. Itt tartották a királyok koronázását és az országgyűléseket is. Mivel az esztergomi érsek is gyakran tartózkodott pozsonyi rezidenciáján, a várost egyházi központnak is tekinthetjük. A zenei élet hagyományos centruma a Szent Márton székesegyház volt, ugyanakkor – mivel a főnemesi családok egész sora tartott fenn palotát Pozsonyban – a főúri rezidenciák muzsikája is hozzájárult a város zenekultúrájának felvirágoztatásához. Már a század első éveiből vannak adatok az érsekek magánkápolnájában foglalkoztatott zenészekre, majd zenekar folyamatos működésére. Az együttes fénykorát Batthyány József hercegprímásAnton Zimmermann irányította a muzsikusokat. Az együttes a korban szokatlanul nagy zenekarnak számított. Kiemelkedő színvonalának köszönhetően hamarosan nagy hírnevet szerzett a Habsburg birodalom területén. Nem véletlen, hogy elismert korabeli virtuózok (elsősorban Bécsből) szívesen vállaltak állást az együttesben. Zimmermann műveiben különlegesen szép feladatokkal bízta meg kiváló kollégáit. 1783-ban II. József reformjának következtében – amely a főpapi udvarokban korlátozni igyekezett a világi együttesek szereplését – a zenekar felbomlott. (1727–1799) uralkodása alatt élte (1776–1784 között). 1781-ben bekövetkezett haláláig A Batthyány-zenekar felbomlása után annak szerepét a pozsonyi zenei életben két főúri együttes vette át: Grassalkovich Antal herceg zenekara és Erdődy János gróf operatársulata. Mindkét együttes 1784 után élte virágkorát. A Grassalkovich-zenekarban ebben az időben működött Georg Druschetzky és a pécsi székesegyházi együttest már megjárt Franz Krommer is. II. József halála után (1790-ben) Batthyány hercegprímás új zenekart alakított, melyet Druschetzky vezetett. Az 1800-as évek elején a pozsonyi zeneélet fontos szereplője Fusz János, azon kevés zeneszerzők egyike, akik magyar származásuk ellenére külföldön is nevet szereztek.