Tóbiás Áron Képtelen kor krónikása című könyvéről

Kiadta a Fekete Gyula igazgatta Trikolor Könyvkiadó, a kiváló Örökségünk könyvsorozatban, 2008-ban.

A képtelen kor, amelyről Tóbiás Áron a maga krónikáját megírta, a XX. század második fele – 1946-tól napjainkig. Az elmúlt két emberöltőnyi korszak miért képtelen? Azért, mert embertelen. A könyv tanulsága: a múltunk tulajdonképpen egy kulturálatlan barbár civilizáció megszakítatlan politikai bűncselekmény-sorozata. Nemzetünk egykori hóhérai fehérre mosdatva, leszármazottaik, szellemi leszármazottaik a jelenben is háborítatlanul folytatják a hóhérmunkát. Áldozataik számára nem létezett, s ma sem létezik igazságszolgáltatás.

A könyv egyszerre magán- és nemzeti krónika. A szerző felől nézve indirekt önéletrajz, személyisége fejlődésének, munka általi kiteljesedésének története. Nemzeti szemszögből a megélt történelemre való tényszerű emlékezés. Irodalmi értékrend tekintetében pedig a szerző gazdag műveltsége élvezetes stílusban jelenítődik meg, ami – lévén szó dokumentarista prózáról – ritkaság.

Tóbiás a történelemformáló idők megidézése során nevek, helyszínek tömkelegét idézi napra, órára pontosan. Mintha bírósági ítélet múlna vallomása hitelességén. És lehet, hogy így is van, a történelem ítélete igazságot kell, hogy szolgáltasson a nemzetnek és a nemzet minden névtelen és nevesíthető hősének, köztük Tóbiás Áronnak is. A könyv faktumainak a történelemkönyvekben volna a helye. De a faktumokon túl is volna mit oktatni Tóbiás nyomán. Mégpedig azt a megalkuvás nélküli erkölcsi nemességet, amit a mű minden mondata, mint háttérsugárzást bocsát ki magából. Oktatni kéne, hogy csak az számít kultúrának, aminek léptéke és mértéke az ember. Ez az a kiérlelt gondolkodási alapelv, életelv, gondolkodás és életmód, amit Tóbiás könyve útján sikeresen a jövőre hagyományoz.

A könyvből kiderül a személyes életút: Friss diplomásként sikeres rádiózás, kultúrateremtő könyvkiadói munka. 56-ban a szó szoros értelmében a nemzet szolgálatába állított kulturális tevékenység, a becsület forradalma. A korabeli Szabad Kossuth Rádió, az Írószövetség és a munkástanácsok. A letartóztatás, a becstelenek megtorlása, a börtön. Igaz, Tóbiás nem ült sokat, de ártatlanul egyetlen nap szabadságvesztés is túlontúl sok. És a szabadulás nem a nemzet szabadulása, hanem a forradalom, az egy igaz erkölcsön, az emberségen alapuló kultúra teljes veresége. Majd a szabadulás utáni reménytelen és mégis reményteljes létharc. A politikai elítéltek szigorú leszigeteltséget kaptak „szabadság” gyanánt. Egy volt fogoly lehetett segédmunkás, eleinte persze csak alkalmilag, elvégre a szocializmusban még a népellensége sem éhezhet. A szellemi segédmunka már maga volt a mennyország. Ellenőrzött leszigeteltségben végezni valódi szellemi munkákat könyvtárban, múzeumban, színházban, folyóirat-szerkesztőségben, az volt ám az igazi kunszt; a sors, mint akadályverseny, a hatalmi közegellenállás, mint szellemi fölhajtóerő. Forradalmárnak lenni, bár nagyszerű, de egyszeri hősiesség. Vérbe fojtott forradalom után, az ellehetetlenített szürke kisszerű hétköznapokban javára lenni a gerince tört nemzetnek, folyamatos hősiesség. Példaértékű!

Az 1990 utáni változás egyrészt szabadságélményt, másrészt illúzióvesztést hozott. A volt politikai üldözött szabadon szólhat, írhat, ám a történelem fonákja, hogy a hóhérok szellemi leszármazottai nem vesztették el uralkodhatnékjukat, s a történelemhamisítással, erkölcstelenítéssel, embertelenséggel sem hagytak föl, mindössze a diktatúra eszközeit a manipuláció és kontramanipuláció finomabb, de lényegében hatékonyabb módszereire cserélték, a saját uralmuk és jólétük, s nem utolsósorban leleplezhetetlenségük és elszámoltathatatlanságuk érdekében. A képtelen kor története tárgyszerűen elnagyolva erről szól. A számos történelmi és kultúrtörténeti személy, akik a könyvlapokon megelevenednek, teszik igazán élménnyé a tárgyilagos történetet. A könyvben szereplők neveit akárcsak fölsorolnom, de főként rangjukon méltatnom terjedelmi okból lehetetlen. Az élményszomjas olvasó ezen a ponton ismertetőm helyett Tóbiás Áron krónikájához forduljon, éspedig feltétlenül!

(Krausz) - Kapu.cc Fotó: Híradó.hu