Belgium - Irodalom

Belga irodalomnak tekintjük a belgák által írt művek összességét, amelyeket flamandul, (a Belgiumban beszélt németalföldi nyelv, a hollanddal megegyező nyelvváltozat.) francia nyelven, továbbá annak valamilyen vallon nyelvjárásában írtak. A belgiumi flamand nyelvű irodalom kulturális szempontból a holland irodalom szerves részre, a belgiumi francia nyelvű irodalom pedig a francia irodalomé.

Flamand nyelvű irodalom

1579-ig az egységes Németalföldhöz tartoztak azok a mai belga területek, ahol flamand nyelven beszélnek. Az északi református tartományok ekkor szakadtak el a római katolikus déliektől. Ezen oknál fogva XVII. század elejéig egységes egésznek kell tekinteni Flandria és Hollandia irodalmát (ennek részletezése a holland irodalomnál olvasható).

Míg az északi tartományokból megalakult a független Holland Köztársaság, a déliek spanyol, majd osztrák uralom alatt maradtak. Ez gátat vetett mind gazdasági, mind kulturális fejlődésüknek, noha sok flamand szerző ezután is említésre érdemes műveket alkotott.

Megújulást csak a XIX. század eleje hozott, a Flamand Mozgalommal. Karel Lodewijk Ledeganck a romantikus líra képviselője volt, a termékeny Hendrik Conscience történelmi és társadalmi regényeket írt, míg Anton Bergmann és Virginie Lovering a realista regényt alapították meg műveikkel.

A század kiemelkedő költői tehetsége a nyugat-flandriai Guido Gezelle volt. A századforduló körül „A máról és a jövőről” című folyóirat írócsoportjához tartozott August Vermeylen kritikus, Karel van de Woestijne és , Prosper van Langendonck költő, továbbá Stijn Steuvels és Herman Teirlinck regényíró.

Az első világháború alatt és után prosperált a regionális témájú flamand regényirodalom, Paul van Ostaijen viszont már radikális újítóként, az európai modernizmus hatása alatt írta költeményeit.

A két világháború közti korszak vezető műfajának a regény számított, melynek fontosabb képviselői: Maurice Roelants, Gerard Walschap, és Willem Elsschot.

A II. világháború után a regénynek, mint irodalmi műfajnak két irányzata volt jelen ezen a területen. Az egyikhez a hagyományos regényírók tartoztak, mint pl.Marnix Gijsen és Piet van Aken, míg a másikhoz, a kísérletezőbb írók csatlakoztak, így Louis-Paul Boon és Huho Claus, aki egyben drámaíró is.

Francia nyelvű irodalom

Flandriában, Picardiában és vallon tartományban már egész korán születtek francia nyelvű irodalmi alkotások. A IX. századi Szent Eulália éneke valószínű a mai Belgium területéről származik.

A legkorábbi szövegek közt szerepel a részint prózában és versben megírt XII. századi Aucassin és Nicolette története.

A XIII. században szerelmi versek és elbeszélő költemények születtek, míg a XIV-XV. században főleg krónikákat írtak.

A XVII. és XVIII. századi irodalom itt elég sivárnak mondható, ellentétben Franciaországgal. Ez alól kivételt, csak Ligne hercege, Charles Joseph jelentett. A romantika költője André van Hassel volt, majd a XIX. század második felében két jelentős regényíró nevét kell megemlíteni, az egyik a naturalista Camille Lemonnier, a másik pedig Charles de Coster.

A századforduló irodalmát azok az írók uralták, akik a La Jeune Belgique és a La Walloine című folyóiratok munkatársai voltak, továbbá idetartoztak a szimbolista mozgalom költői és drámaírói is, mint pl. Georges Rodenbach, Émile Verhaeren, Maurice Maeterinck, Charles van Lerberghe, és Max Elskamo.

A drámaírók közül a XX. század jelentős képviselői Fernand Crommelynek és Michel de Ghelderode. A regényírásban Franz Hellens, Charles Plisnier, Marie Gevers, valamint a közkedvelt és termékeny Georges Simenon képviselik.

A legismetebb költők közül említésre méltó Marcel Thiry, HJean de Bosschère, Maurice Carême és a szürrealista Henri Michaux.

Vallon irodalom

A korábban Vallonia néven ismert régióban önálló fejlődésnek indult a helyi francia, és latin nyelvjárások irodalma. Idetartozik Hainaut, Liège, Namur, Luxemburg tartományok, és Brabant déli része. Az ezen a nyelven írt művek közül a XII. században születtek a legkorábbiak, és a következő három évszázadban a vallon írók elsősorban helyi krónikákat és vallásos drámákat alkottak.

Liège városa lett a központja a vallon irodalom születésének a XVII. században, a XVIII. században pedig itt alakult meg az első vallon színtársulat. A vallon nyelvjárás használatát serkentette az irodalomban az 1856-ban megalapított liège-i vallon irodalmi társulat.

Az európai irodalomfőbb irányzatait követték a helyi költők és drámaírók. A XX. században az érdeklődés középpontjába a vallon tájnyelv került, a tudományos nyelvjáráskutatásnak köszönhetően, továbbá a helyesírási, és a nyelvtani szabályok egységesítése következtében, a vallon nyelvű irodalom lehetőségei kitágultak.

Forrás: EU-25

SZERELEM A SÍNEKEN – Kortárs francia-belga elbeszélések
A kortárs francia-belga irodalom huszonhárom legjobb elbeszélése.

Milyenek ezek a történetek? Veszélyesek és szenvedélyesek, gunyorosak és nosztalgikusak, reálisak és valószerűtlenek, széllelbéleltek és életszagúak… vagyis nagyon emberiek. Tizenkilenc kortárs francia-belga író huszonhárom elbeszéléséből egyebek közt megtudhatjuk, mit kezd egy hölgy a szomszédjával a síneken, hogyan lehet kiűzni a kolostorból az ördögöket, miként produkálhat egy prof gyilkos mosolygós arcú hullákat és mi köze az angliai marhavésznek egy ifjú menedzser szexuális életéhez. Valamint az is, megzsarolhatja-e egy plüssmaci a kínai nagykövetet, mit keres egy japán professzor a peep-show-ban, miért kellett meghalnia a zseniális néger képregényrajzolónak, fizetett-e áfát Noé a bárkához vett anyagok után, és igaz-e, hogy eredetileg az ember is tojással szaporodnak.

Forrás