A homéroszi és az orphikus teremtésmítosz

Görög mítoszok III.



Némelyek szerint valamennyi isten és minden élőlény a világot körülfolyó Ókeanosz árjából eredt, s Ókeanosz minden gyermekének Thétüsz volt az anyja. (1)
b) Az orphikusok viszont azt állítják, hogy a fekete szárnyú Éjt csábította el a Szél, s az istennő, akitől még Zeusz is rettegett, (2) egy ezüsttojást tojt a Sötétség méhében. Ebből a tojásból kelt ki Erosz -- akit némelyek Phanésznek neveznek --, és hozta mozgásba a Világegyetemet. Erósz kétnemű és aranyszárnyú volt, s négy feje lévén néha bika vagy oroszlán módjára bömbölt, , néha meg sziszegett, mint a kígyó, vagy bégetett, mint a kos. Anyja az Éj, Erikepaiosznak vagy Prótogenosz Phaetónnak nevezte (3) s egy barlangban lakott vele. Ő maga három alakban szokott megmutatkozni: mint az Éj, a Rend és az Igazságosság. Barlangja előtt ott ült a kikerülhetetlen Rheia Anya, s egy rézdobot pergetve hívta fel az emberek figyelmét az istennő szentélyére. Phanész teremtette a Földet, az Eget, a Napot és a Holdat; a Világegyetem fölött azonban mindaddig az istennőháromság uralkodott, míg a kormánypálcája át nem szállt Uranoszra. (4)

1. Homérosz: Iliász XV. 201.
2. Uo. XV.261.
3. Fragmenta Orphica 60., 61. és 70.
4. Uo. 86.

1. A homéroszi mítosz a pelaszgok teremtésmítoszának (lásd http://baloghpet.blogspot.com/2009/02/pelaszgok-teremtesmitosza.html) egyik változata, hiszen Téthüsz éppúgy uralkodott a tenger fölött, mint Eurünomé, és Ókeeanosz úgy fogta körbe a Világegyetemet, mint Ophión.
2. Az orphikus mítosz egy másik változat, de ezt már befolyásolta a szerelem (Erósz) későbbi misztikus felfogása, s befolyásolták a nemek sajátos viszonyáról kialakult nézetek. Az Éj ezüsttojása a Holdat jelenti, mivel az ezüst a Hold féme. Érikepaiosz ("hangafűvel táplálkozó") éppúgy, mint Phanész, a szerelemisten ("világrahozó"), hangosan zümmögő mennyei méh, a Nagy Istennő fia. A méhkast az eszményi köztársaság mintaképének tekintették, és ezzel támasztották alá az aranykor mítoszát, amikor méz csöpögött a fákról. Rheia azért pergette a rézdobot, nehogy a méhek eltévedjenek, ugyanakkor távoltartsa az ártó hatalmakat. Hasonló volt a tülkök szerepe a misztériumokban. Mint Phaethón Prótogenosz ("a ragyogó elsőszülött"), Phanész a Nap, amelyet az orphikusok a világosság jelképének tekintettek, s négy feje a négy évszak állatképeinek felel meg. Macrobius szerint a kolophóni jósda ezt a Phanészt a transzcendens Iaó istennel azonosította: Zeusz (kos) a tavasz volt, Héliosz (oroszlán) a nyár, Hádész (kígyó) a tél; Dionüszosz (bika) az új esztendő.
Az Éj kormánypálcája a patriarchátus beköveztével szállt Uranoszra.


Forrás: Robert Graves: A görög mítoszok, 36-37.oldal, Európa Könyvkiadó, 1981.