Cristine de Pisan verseiből ...

MAGAM VAGYOK ÉS CSAK MAGÁNYRA VÁGYOM


Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra hagyott társam és szerelmem,
magam vagyok, nincs hű uram-barátom,
magam vagyok, haragomban, hevemben,
magam vagyok tikkadtan-elepedten,
magam vagyok, hogy nálam senki jobban,
magam vagyok hívemtől elhagyottan.

Magam vagyok, ha ablakom kitárom,
magam vagyok szobámba rejtezetten,
magam vagyok hallgatni nagy sírásom,
magam vagyok vagyok, letörve, ernyedetten,
magam vagyok, bár mind keservesebben,
magam vagyok kuporgón sarokban,
magam vagyok híveimtől elhagyottan.

Magam vagyok mindenütt a világon,
magam vagyok jártomban s megpihenten,
magam vagyok, hogy nincs ebbe se párom,
magam vagyok mindentől elfeledten,
magam vagyok, ha sértést kell elviselnem,
magam vagyok, ha könnyem elzokogtam,
magam vagyok hívemtől elhagyottan.

Herceg, most gyűl a bánat csak felettem,
nem vagyok gyásztól fenyegetetten,
magam vagyok faepermód aszottan,
magam vagyok hívemtől elhagyottan.

Fordította: Illyés Gyula


BÚS SZÍVBŐL ÉNEKELNI ÉDESEN


Bús szívből énekelni édesen
nehéz dolog, s gyászban vígan nevetni,
bennsőkkel ellenkezőt tetetni,
búból kacajba csapni hirtelen.
Pedig mindennap azt kell, hogy tegyem,
illik nekem, mert bánatom elrejti,
bús szívből énekelni édesen.
Mert szívemben hordom, elrejtve benn,
a gyászt, minél jobban nem fájhat semmi,
mégis a szóbeszédnek hangját venni,
sírva nevetnem kell keservesen,
bús szívből énekelni édesen.

Fordította: Károlyi Amy


ISTENEK! AZ IDŐ RÁM JÁR!


Istenek! az idő rá jár!
Egy napom egy hétnél hosszabb,
téli esőzés ólomnál
jobban görnyeszt ez időszak.
Ó, mert váltóláz vacogtat,
kábulatba ejt egészen,
gyakran búbánattal laktat:
a betegség így tesz velem,

Szám keserű, mint a korom,
színem vértelen és beteg.
Köhögök, megtámaszkodom,
alig kapok lélegzetet.
Míg a roham megreszkettet,
más íz, más korty nem kell nekem,
csupán herbateát nyelek:
a betegség így tesz vélem.

Nem kell őr, hogy el ne fussak,
mert ha járok, alig lépek,
nem kell síkságon átjussak,
csak a szobán általérjek,
ott is támasz után nézek,
s gyakran megesik, hogy kérem:
"Gyengeségem segítsétek."
A betegség így tesz velem.
Doktorok, csordultig telve
ajjal-bajjal, esdek szépen
egészségért, mi oly messze:
a betegség így tesz vélem.

Fordította: Károlyi Amy



Forrás: Klasszkus Francia Költők I. kötet, 25-26.oldal
- A Világirodalom Klasszikusai, Európa Könyvkiadó, 1984.