Bejegyzések
Ajánlom ismerőseimnek
Mikor a 16. sz. kezdetén a spanyol konkvisztádorok felfedezték az Újvilágot, az indián bennszülöttek legendás aranykincsét keresték. Mégis egy teljesen másféle kincsre bukkantak: az őslakosok gyógynövényeire. A sors iróniája, hogy miután az indiánok meggyógyították ellenségeiket a spanyolok számára ismeretlen trópusi betegségekből, azok rabszolgákká tették és kizsákmányolták őket.
Kevesen tudják, hogy az európaiak az indiánoknak még sokkal több mindent köszönhetnek. Milyen lenne az olasz konyha paradicsom nélkül? A német konyha krumpli nélkül? Vagy Svájc csokoládé nélkül? Végtelenné nyúlik azon növények listája, amit az indiánok a legkorábbi időktől fogva termesztettek, lásd kukorica, tök, csili, napraforgó, paprika, földimogyoró, vanília. A kávé Afrikából került hozzánk, Ázsiából pedig a rizs, ginzeng, tea és fűszerek (bors, szerecsendió, fahéj, gyömbér, kardamon) vándoroltak be Európába.
Az etnobotanika sok olyan növényt tart számon, melyek élénkítő-serkentő hatásukról híresek. A legszembetűnőbb, hogy szinte mind - legyen az bár kávé, dohány, kokakóla vagy csokoládé - trópusi és szubtrópusi területekről származnak. Európa, bár gyógynövényekben igen gazdag, mégis igencsak hátul kullog a stimuláló célból is felhasználható növények listáján. A kedélyjavító orbáncfű és a mára csak nehezen fellelhető csikófarkfű kivételével szinte ki is merült a leltár.
Gyakran nehéz határt húzni az élvezeti szer, az afrodiziákum és az orvosság között. Az őserdők lakói előtt ismeretlen ez a határ: nekik magától érthetődő az, hogy egy élvezeti szer gyógyhatással is rendelkezik.
KÁVÉ (Coffea arabica)
A frissen őrölt kávé illatáról őszintén megvallva inkább egy bécsi kávézó vagy egy olasz étterem jut az eszünkbe, semmint a trópusi őserdő. Mégis, a kávécserje Kelet-Afrikából származik, de manapság szinte minden trópusi övezetben termesztik. Eredeti hazája Etiópia, s már a 6. sz.-ban, jóval a kávédaráló feltalálása előtt rágták a bogyóját, hogy felpezsdüljenek. Az etiópok a kávé felfedezéséről a következő történetet mesélik: Egyszer egy kecskepásztor észrevette, hogy kecskéi teljesen felélénkülve ugrabugráltak, miután kávécserjét lakmároztak.
Szedett hát néhány babszemet, és átadta a falu papjának. A pap kipróbálta, s maga is megtapasztalta a kávé stimuláló hatását, s ezután képes volt a hosszú imákat fáradtság nélkül elmondani.
A kávét az afrikai szúfik (iszlám misztikusok) is nagy becsben tartják. A kávé használata tette lehetővé számukra egész éjjeles szertartásaikat. Ők és a kerengő dervisek sokat tettek a kávé népszerűsítéséért és elterjedéséért. A 16. sz.-ra a kávé végül Európába is elérkezett. Hamar kedvelt itallá vált, s mindent-gyógyító hatást tulajdonítottak neki. Manapság a világ legkedveltebb stimuláló itala, a kávécserje pedig a legfontosabb koffeinforrás. Átlagosan 2,5-2,7% koffeint tartalmaz.
Afrikában a kávét legtöbbször kardamonnal fűszerezik, vagy pár szelet gyömbérgyökeret adnak hozzá. Fejfájás, malária vagy általános gyengeség esetén 10-12 kávészemet megpörkölnek és elrágnak. Az arabok gyógyító célból a kávézaccot használják fel. Vérhasnál megeszik, vagy külsőleg gennyes sebekre és gyulladásokra teszik. Haitin a megpörkölt kávébabokat megfőzik, s hepatitis, vérszegénység, gyengeség és ödéma esetén isszák. A kávécserje leveleit szintén kifőzik, és élénkítő-vízhajtó szerként fogyasztják.
Bár a kávé Földünk legismertebb serkentőszere, mégis kevés kávéfogyasztó tudja, hogy a kávé a szervezetet megterheli: erősen befolyásolja a szívműködést, az agy vérellátását, és túlzott fogyasztása károsan hat a csontokra, mivel kivonja a kalciumot. Emellett függőséget okoz: a kávéivás hirtelen abbahagyásakor nem ritkák az elvonási tünetek. Dr. A. Weil orvos és etnobotanikus szerint a kávé a legerősebb és leginkább függőséget okozó növényi izgatószer, ezért fogyasztását érdemes ésszerű korlátok közé szorítani.
DOHÁNY (Nicotiana tabacum)
Mikor a dohány a 16. sz.-ban átjutott az Újvilágból Európába, az emberek lelkesen csodaszernek kiáltották ki, s csak később vált belőle általános élvezeti cikk. A dohányt orvosi célból ma a homeopátiában (Tabacum hom.) használják szédülésre és tengeribetegségre.
Illóolaját az aromaterápia epilepsziára, ideggyengeségre, izomfájdalmakra javasolja.
Az ősi Mexikóban a dohányt vallásosan tisztelték. Fontos szerepet játszott a majáknál, mivel társadalmi szerepe mellett általános gyógyszernek számított és különféle állatharapások és mérgek az ellenszerének tekintették. A dohány levét mindmáig rovarűzőnek használják, Közép- és Dél-Amerika indiánjai kórében szélesen elterjedt a kígyómarás dohánnyal történő kezelése: a friss levelekből pakolást csinálnak és rákötözik a kígyó harapta sebre. Rovarcsípésnél dohánylével dörzsölik be a marás helyét, s a lakandon indiánok tetvek ellen is ezt használják.
Míg a dohány pár száz éve ünnepelt gyógyszernek számított, mára démonikus rákkeltő. A dohány egészségkárosító hatásáról egy öreg maja azt mondta, azért okoz ez a fehéreknek problémát, mivel a füstöt leszívják a tüdőbe. (A kubai szivarozók szintén csak a szájukba veszik a füstöt, és nem lélegzik be.) Egy másik indián keserűen azt mondta, hogy a dohány rákkeltő hatása a fehér emberek büntetése azért, amit az indiánokkal tettek...
KAKAÓ (Thebroma cacao)
A kakaócserje a mexikói esőerdőkből származik. Az indiánok már korán elkezdték termeszteni és az "istenek eledeleként" tisztelték. Egyes szertartásokon kakaót ittak, és áldozatul ajánlották föl az isteneknek.
A cacao szó a maja nyelvből ered, s ezzel a névvel illetik a növényt, a termést és a belőle készített italt egyaránt.
A kakaófa illatos gyümölcse egyenesen a fatörzsből nő ki, s magjából, a kakaóbabból készítik a csokoládé alapját. Az indiánok a kakaóitalt avagy chocoatl-t őrölt kakaóbabból, kukoricalisztből, mézből, vaníliából, szegfűborsból csiliből készítik, és általános afrodiziákumnak tartják. Az ősi Mexikóban a kakaóbab fizetőeszköznek számított, s az aztékok ezzel az afrodiziákummal elsősorban a városi örömlányoknak fizettek.
A csokoládé élvezetét az egyház egy időben erősen elítélte, és az ördög munkájának tekintette. Ma már tudjuk, hogy tévesen ítélték el. A jó minőségű étcsokoládé a szervezetet egyáltalán nem károsítja (a fogak kivételével), épp ellenkezőleg: pozitívan hat a lelkiállapotra. Koffeintartalma mellett nagy mennyiségben tartalmaz béta-fenetilamint, ami jó érzést, kedélyjavulást okoz, és azokat a receptorokat stimulálja az agyban, amelyek a boldogságérzetért felelősek.
KÓLADIÓ (Cola nitida)
A néphit szerint a kólafa az istenek ajándéka. Mikor egy napon a teremtő isten a Földre szállt, hogy művét megcsodálja, magával vitt egy kóladiót, hogy azt majd az utazása alatt elrágcsálja. Meglátogatott egy családot, ám a búcsúzásnál ott felejtette az asztalon a kóladiót. A ház embere rögtön utánanyúlt és lenyelte. Meg is akadt a dió a torkán. Azóta van a férfiaknak ádámcsutkájuk, s azóta vannak az emberek az isteni üdítő növény birtokában.
Az eredeti Coca-Cola a kokakivonat mellett kóladiót is tartalmazott. A kóladió nagymértékben tartalmaz koffeint, és kimondottan élénkítőleg hat. Igen széleskörű az orvosi felhasználása is: sok trópusi gyógyító ajánlja a kólát hasmenésre, ideggyengeségre, szívpanaszokra, lázra, fáradtságra és depresszióra, de terhességi hányingerre, tengeribetegségre, fejfájásra és tüdőgyulladásra is javasolják. Segíthet a dohányzásról való leszokásban is.
TEA (Camellia sinensis)
A teacserje őshazája India, s egy fiatal buddhista szerzetesnek köszönhetően i.sz. 520 körül átkerül Kínába. I.sz. 800 táján egy másik szerzetes Japánba viszi, ahol szintén óriási népszerűségre tesz szert, és bonyolult szertartásokat építenek a teafogyasztás köré.
Európában az angolok révén vált igazán népszerűvé, a tea diadalútja azóta is töretlen. Alaptípusa a fekete, zöld (sencha) és az oolong (sárga) tea. (A dél-afrikai rooibush, azaz vörös tea a fentieknek nem rokona)
Fermentálástól függően akár 4,5% koffeint (korábban thein) is tartalmazhat, emellett illóolajok, theobromin és theophillin a hatóanyaga. Viszonylag magas P-vitamin tartalmának köszönhetően elsősorban a zöld tea megelőzheti a magas vérnyomás és szívbetegségek kialakulását. A tea idegnyugtató, csökkenti a magas koleszterinszintet, s egy jó erős feketeteaforrázat méregtelenítő lehet egy hosszúra nyúlt éjszaka után. Legújabb kutatások szerint a rendszeres zöldtea-fogyasztók között kisebb a rákos megbetegedések aránya.
GUARANÁ (Paullinia cupana)
A guaraná egy Brazíliában élő faféle, melynek termését megőrölve és vízzel összegyúrva először az Amazonas-menti sámánok fogyasztották, hogy hozzáférjenek a "titkos tudáshoz".
Az indiánok az örök ifjúság italának nevezik, mivel a guaranából készült italt fogyasztva kitartóak lesznek és kiélesednek az érzékeik.
A növény a középső Amazonas-vidéken nő vadon, és megdöbbentő módon csak itt lehet termeszteni is. A guaraná paszta formájában kerül feldolgozásra, amit a kiszárított, meghámozott, megpörkölt és porrá őrölt magvakból és vízből állítanak össze.
Az érett guaraná-magvak hasonlóak a nyitott emberi szemekhez, s ezt az indiánok utalásnak tekintik a termés élénkítő hatására.
A mané törzs legendája szerint egyszer egy jeles ifjút az erdőben kígyómarás ölt meg. A halotti szertartáson vihar támadt, és egy villámcsapás következtében a fiú anyjának látomása támadt. Az isteni útmutatás szerint ki kellett venni a fiú szemét és külön-külön elásni. Ahol a szemeket elásták, ott nőtt ki az első guaraná-hajtás.
A maués-saretés indiánok a guaraná termesztését, előállítását és felhasználását ősi hagyományokhoz kötik. Számukra ez a növény több, mint táplálék, és több, mint egy hasznos orvosság. Ők a guaraná testet aktiváló hatását egyenesen csodának tekintik.
A guaraná a legerősebb ismert koffeintartalmú szer, akár 5% koffeint is tartalmazhat.
Hatása mégis jelentősen különbözik a kávéétól. Hosszantartó hatása (szemben a kávé igencsak rövid hatásfokával) a koffein cserrsavakkal való komplex kémiai kötéseinek tudható be.
A fitoterápia használja antidepresszánsként, kávéfüggésre, hasmenésre, lázra, görcsoldónak, vagy krónikus kimerültségre is. Ezen kívül csökkenti az éhség- és szomjúságérzetet. Előfordulhat, hogy nagy dózis bevételekor a fogyasztók semmiféle hatást nem éreznek, vagy paradox módon elfáradnak tőle.
Európában néhány éve került piacra, s növekvő népszerűsége mutatja hogy már nemcsak a gyógynövényboltokban könnyen hozzáférhető (főleg tabletta formájában) hanem számos energiaital fő alkotója is. Sportolók előszeretettel fogyasztják.
MATE (Ilex paraguariensis)
Szintén Dél-Amerikában őshonos ez a népszerű fogyasztó- immunerősítő hatásáról ismert cserje. 1,6% koffeintartalom mellett thobromint, theophillint, C-vitamint és illóolajokat is tartalmaz, és előszeretettel használják kimerültségre. Argentínában óriási népszerűségnek örvend, a spanyol hódítók olyannyira megkedvelték, hogy jezsuitatea néven vált egy időben ismertté. Szintén nekik köszönhető a növény széles körű elterjedése: mivel csak magról szaporodik, az elmés jezsuiták a mate magvát keverték a madáreleség közé...
Hazánkban is kapható ez a kellemes ízű serkentő-étvégycsökkentő tea.
GINZENG (Panax ginseng)
Talán az egyik legismertebb ázsiai erősítőszer az Észak-Koreában, Mandzsúriában és a kelet-ázsiai partvidéken őshonos ginzenggyökér. A legjobb minőségű gyökeret 6-8 éves korban szedik, s a különös, gyakran ember formájú növényt gyakran rizsborba áztatva dobják piacra.
Fő hatóanyagai a ginsenoid, a B1 és a B2 vitamin, az ösztrogén és az illóolajok. Tonizáló hatása régóta ismert, rendszeres fogyasztása javítja az emlékezőképességet és az általános közérzetet, védi a májat, javítja az étvágyat, sugárfertőzésre és rákos betegeknek is ajánlják fogyasztását. Gyerekek számára nem javasolt.
A kínai füveskönyvek ginzeng fogyasztását ajánlják "az elme megvilágosodására és a bölcsesség elérésére".
Gera Saci
Források:
Dr Christian Ratsch: Enzyklopedie der psychoaktiven Pflanzen
Dr C. Ratsch: Die Regenwaldapotheke
M. Pahlow: Das grosse Buch der Heilpflanzen
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése