Klasszikus kínai tanmesék III.

AZ ÖNTELT KOCSIS

Yan Zi, Qi tartomány miniszterelnöke kikocsikázott a hintóján. A kocsis felesége a kapuban állt, látta, milyen öntelten ül a férje a hintó bakján, a négy ló gyeplőjét fogva.

Amikor a kocsis hazament, a felesége kijelentette, hogy elhagyja.

A férje megkérdezte, miért.

- Yan Zi miniszterelnök - válaszolta a felesége. - Ismerik szerte az egész országban. Amikor kikocsizott, láttam, amint gondolataiba merül. Nem volt benne semmi nagyképűség. Te meg kocsis vagy csak, és mégis nagyra tartod magad, öntelt vagy. Ezért megyek el tőled.

Ettől fogva a kocsis szerényebben viselkedett. Amikor Yan Zi egy alkalommal arról érdeklődött, mi az oka a hirtelen változásnak, a kocsis megmondta az igazat. Yan Zi ennek hallatán állami hivatalt ajándékozott neki.

A FŐÚR, AKI A SÁRKÁNYOKAT SZERETTE

She főúr annyira kedvelte a sárkányokat, hogy telefestette-faragtatta a házát sárkányokkal. Amikor az égben lakozó igazi sárkány ezt megtudta, leszállt a földre, odafeküdt She háza elé, fejét a kapu küszöbére, farkát az ablakpárkányra helyezte. A főúr megpillantotta az igazi sárkányt, és eszét vesztve menekült ki a házából.

Ebből látszik, hogy She nem szerette a sárkányokat. A sárkányok hasonmását szerette, de az igazi sárkánytól irtózott.

TÍZEZER ARANY

Qi tartományban élt egy Dongguo Chang nevű nagyravágyó úr. Többek között arról álmodott, hogy valamikor tízezer aranya lesz. Tanítványa, bár ismerte mestere pénzsóvárságát, mégis arra kérte, kegyeskedjék adományt adni neki, mivel nagy szegénységben él.

Dongguo Chang visszautasította a tanítvány kérését.

- Minden pénzre szükségem van, mert állami hivatalt akarok venni magamnak.

A tanítvány megharagudott rá, elment Song államba. Mielőtt útra kelt, így szólt mesteréhez: - Mivel nem osztozhatom mindabban, amit oly mohón kívánsz, jobban teszem, ha másutt keresem a szerencsémet. Meglehet, hamarabb megtalálom, mint te.

A KÉKCINKE ÉS AZ ÓRIÁS MADÁR

Élt valaha egy óriás madár, amelynek háta olyan széles volt, mint a Tai hegység, kiterjesztett szárnyai pedig felhőként borították el a mennyboltot. Ha magasba emelkedett, forgószél kerekedett körülötte, és minden szárnycsapásával kilencezer li távolságra suhant az ég alatt. Egy alkalommal Délnek vette útját, a Déli Óceán felé tartott.

A kékcinke feltekintett rá és nevetett. "Én felszökkenek pár lábnyira, aztán visszaszállok, és jól érzem magam a bokrok között. Nekem ennyi elég is. Minek menjek messzebbre?"

Ebből láthatjuk, mi a különbség az óriás meg a törpe távlata között.

GYÓGYÍR CSEREPES KEZEKRE

Song tartományban lakott egy mosodás, aki csodálatos hatású gyógyírt kevert ki, amellyel a kicserepesedett kezét rendbehozta. Így a család nemzedékeken át ruhamosásból élt. Egy ember tudomást szerzett a kenőcsről, s száz aranyat kínált a receptjéért.

- Több nemzedék óta mosásból tartjuk el magunkat - mondta egyikük, amikor a család megvitatta a javaslatot -, de sohasem kerestünk egy-két aranynál többet. Most száz aranyat kapnánk, ha eladnánk a receptet. Jobban járunk, ha eladjuk.

Nem sokkal ezután Yue tartomány nagy sereggel támadt Wu tartományra. Az ember, aki a receptet megvásárolta, elment és felajánlotta a receptet Wu hercegének, aki az ajándék fejében kinevezte tábornokká. Az új tábornok csapatai hatalmas támadást indítottak a tengeren Yue hadai ellen, és teljesen megsemmisítették az ellenséget. A herceg az új tábornokot nemesi rangra emelte, hűbérbirtokot adományozott neki.

Ugyanaz a kenőcs, amely addig csak a mosodások kezét gyógyította, másnak földbirtokot szerzett.

Minden attól függ, milyen célra használjuk fel a dolgokat.

A SIRÁLY, AMELYET A SZERETET PUSZTÍTOTT EL

Egy tengeri sirály betévedt Lu fővárosába. Lu város hercegnője nagyon megörült a vendégnek. A templomcsarnokban káprázatos ünnepséget rendezett számára, lakomával, zenészekkel. Ám a madár zavarodottan dugta szárnyai alá a fejét, behúzódott a sarokba, és morzsányi ételt, korty bort sem fogadott el. Az ünnepség harmadik napján kimúlt.

Ez az eredménye annak, ha valaki úgy kíván megörvendeztetni egy sirályt, ahogyan Lu hercegnő próbálta megörvendeztetni.

A SÁRKÁNYFARAGÁS MŰVÉSZETE

Zhu Ping elszegődött Zhili Yihez, a híres fafaragóhoz, hogy megtanulja, miként kell sárkányokat faragni. Három évig tanult, minden igyekezetét annak szentelte, hogy elsajátítsa mestere tudományát.

De soha életében nem találkozott sárkánnyal, hogy művészetét annak is bemutathassa.

Forrás