SZOPHOKLÉSZ: Az emberről

KAR

Sok nagyszerű van e földön:
köztük az ember legnagyobb!
Átkel a komor tengereken
haragos habok között,
előre törve, merészen
a déli szél alatt.
Az örök istenáldta Gaea
őneki termi gyümölcseit éven át.
Ménei vonnak ekével a föld szinén
körül és körül barázdát.

A repülő vidám madárt,
a vadállatok ezreit
és a vizek szülötteit
ügyesen bekeríti:
háló fodraival
s eszével fogja meg.
Csalárd fogásival legyőzi
a sivatag vadjait.
A sörényborította-nyakú paripát,
meg a szörnyű bércibikát
igába hajtja.

A beszédet, a gondolatot
neki adta a sors egyedül.
Törvényeket ő hoz a földön.
Elűzi fejéről a zord fagyot és záport
s Zeusz mennyköveit.
Esze mindent kitud
s készen éri mindig a jövő.
Egy van, ami leveri őt: a halál!

De gyógyító kezével a kórt elűzi.
Keze műveiben ügyes ő s csalárd:
Hajolva a jó vagy rossz után ... --
Ki honát s az Isten örök
jogát híven tiszteli:
áldva legyen! áldva legyen!
De legyen átok a gonoszon,
ki dacra kel ellenök.
Tűzhelyemhez soha ő ne üljön,
s része ne legyen kedvesim közt.


Csiky Gergely fordítása

Forrás: Görög Költők Antológiája 273-274.oldal- A világirodalom Klasszikusai
Európa Könyvkiadó, 1982