Gyorgyovich Miklós: Imádság internetezés előtt Ima tévénézés előtt

Az internet, a tévé és a keresztény

Az internet számítógépes világhálót, amelybe milliók és milliók kapcsolódnak bele. Közzétesznek információkat és fogyasztják mások információit. Igen elterjedt - elsősorban az egyetemi ifjúság körében - az úgynevezett szörfözés, a tallózás a millió és millió anyag között. Talán úgy lehet elképzelni ezt az információs világot, hogy az internet hasonló egy hulladék-lerakóhelyhez, ahová a civilizáció összes kincsét is kiszórták a kacatokkal együtt közszemlére a gyémánttól a rozsdás szögig, a Murillo képektől a lyukas nylonharisnyáig. Innen lehet tallózni, gubizni talmi és igazi értékek után kutatva, avagy pusztán hobbiból. (Minden hasonlat sántít, hiszen megfelelően megalapozott műveltséggel tallózva a világhálón úgy is érezheti magát az ember, mintha egy hihetetlenül gazdag tudományos könyvtárban kapná meg szinte azonnal a vágyott ismereteket - a szerk.) Nem tudom; imádkozott-e már valaki, mielőtt hozzáfogott a szörfözéshez. Elképzelem az ezredforduló imakönyvét, amelyben ilyenfajta szöveg olvasható:

Imádság internetezés előtt:

Gondviselő Istenünk! Te biztattál bennünket, hogy hajtsuk uralmunk alá a Földet, a Te Szentlelked sugalmazta azt is, hogy minden szabad, de nem minden használ nekem. Kérlek, vezesd érdeklődésemet; hogy azokat a dolgokat kutassam, melyek használnak nekem, s amelyekkel használni tudok társaimnak; azt keressem, ami Hozzád vezet, minden tudás birtokosához. Adj érzékenységet, hogy korunknak ezzel a nagyhatású eszközével úgy éljek, ahogy Fiad követőjéhez méltó és illő. Áldd meg törekvésemet, hogy felebarátaimmal kapcsolatba kerülve segítségükre lehessek, velük szolidáris, őket megértő, befogadó lehessek, hiszen mindenkinek csak az az elég jó, ha szeretik. Légy velem, hogy én is veled lehessek. Ámen.

*

Ám szörfözni nem csak a világhálón, hanem a tévé képernyője előtt is lehet. Távirányítóval ismerkedni mindazzal, amit az a mintegy huszonöt adó elénk hoz. Sokszor ahhoz sincs kedvünk; hogy végigfussuk a műsorfüzetet, csak találomra lődözünk az állomásokra, melyekből pisztoly csövétől a rémülten futó alakokig, a delfinektől a rajzfilmekig, a magyartól az olasz nyelvűig mindenféle műsor előtolakodik. Nem elképzelhetetlen, hogy az ezredforduló imakönyvében ilyenfajta szöveggel is találkozunk:

Ima tévénézés előtt:

Istenem! Nincs időm átfutni a műsorfüzetet sem, csupán néhány percem van, melyet a képernyő előtt tölthetek. Kérlek, segíts, hogy fantáziámat az ragadja meg a kínálkozó adásokból, ami érték, ami Neked is kedves. Kérlek, ülj mellém és irányítsd te a keresőt, ha úgy gondolod, nem nekem való; ami látható. Adj szívet, hogy együtt örüljek az örülőkkel, együtt érezzek a szenvedőkkel; felviduljak magam is egy szép tánc, egy jó zene, néhány jó szó hallatán. Ha Te velem vagy, megbeszélhetjük a látottakat. Közelebb kerülhetek így másokhoz, megigézhetnek a hírek, és elindíthatnak a segíteni akarás útján. Add, hogy így legyen, és súgd meg azt is, hogy mikor kapcsoljam ki a tévét. Ámen.

Forrás: A SZÍV 1999. február