Hit és hiszékenység

Biztosan sokan a hitet, vallási hittel azonosítják, bekategorizálják mert így könnyen lehetnek a vallási nézetek elutasítói, lenézői mint ateisták. Kevesen gondolkodnak el azon, hogy az embereknek mindig hinniük kell valamiben, még az ateisták is hisznek, nem csak a vallás tagadásában, hanem sok minden másban, de legfőképp saját kategória rendszerükben. Azt mondjál a vallás a hiszékeny embereknek van (még megalázóbban az ő szemszögükből, kategóriáikból a butáknak), Az okosak elismerik a tudomány vívmányait elfogadják azokat, anélkül, hogy kicsit is szemügyre vennék és megvizsgálnák azt. Mi ez, tán ez nem vak hiszékenység és a vak hit egy másik általuk elfogadott formája?

Mi még úgy tanultuk, a világ áll a szocialista és a kapitalista táborból, áll az idealistákból és a materialistákból. S hát rakjunk rendet a világban, valahova tartozni kell, ez a többség igénye is, ha nem hozzánk tartozol akkor hozzájuk (Retorziók: kirekesztés, bujkálás, megszégyenítés, agresszió, megtorlás, száműzés - ellenség, háború, bűn, halál). Szocializmust, a kommunizmus (kommuna) előkészítőjének állították be, szép korának álságos célja lehetett, de mint minden korán jött elgondolás és mint a lélek kiiktatásával született eszmény, halálra volt ítélve.

De hát a jó öreg kapitalizmus, az igen az jobb, a fogyasztói társadalom életképesebb. Különleges tudományai magyarázatokkal és gyakorlattal szolgálnak, hogyan lehet a tömegeket manipulálni úgy (mint a jó "öreg" rómaiak is megmondták - ... és kenyeret a népnek), hogy kizárólag saját céljaikat a pénzt (abszolút valótlan értékmérő) és hatalmukat szolgálják. Pénz alapú egyre bővülő szolgáltatásaik, mik az emberek a nekik végzett munka utáni kikapcsolódását és megmaradt örömeik vágyaik felkutatását, teljes irányításukkal szolgálják. Az általuk saját érdekeikből kialakított szolgáltatások és álszabadság viszont rádöbbenti az embereket - egyre többen hányingert és kapva -, hogy fejétől bűzlik a hal. Hol is vannak ők és mit is csinálnak egész életükben?

S a XX. század végére kialakult információs társadalom, már nem csak a káros, bűnös és agresszív eszméket terjesztheti, hanem a látás lehetőségét is megteremti mindenkinek, aki képes kiszűrni az igazságokat, átlátni a maszlagon, és egyre jobban felismerni mit tesz vele ez a világnézet, amiben felnőtt, amiben tanult, amiben ezeket az értékmérőket és értékrendet tanították meg neki. Egyre hevesebben jelenik meg mindenkiben a kétely, és ezt csak erősíti lassan, de biztosan, a pénz alapú ezoterikus tanítások, amik arra tanítanak, hogy keress több pénzt, hogy boldogulj másokkal szemben (mindegy milyen áron). Az hogy valóban feleszméljél, hogy valóban lássál, nem érdek, hisz legtöbb esetben itt is a pénz irányít. S MOST jön a talán mindent értő számára a lényeg.

Jó-jó lehet, hogy így van, de nincs más elfogadható perspektíva! Hát van, csak ügyesen "pénzügyileg" felépített életünkben, a megállást és elgondolkodást halálos veszélynek érezzük, nem merjük megtenni - jó kis csapda - perpetum mobile -, mert nem látható fogható fel egykönnyen a másik út veleje. Nem látjuk magunk előtt, a jól belénk épített "cél" tudatosságát. Ha meg is látjuk, túl sok mindent kell feladni, s mit kapunk cserébe?

Oly bizonytalannak látszik, ugye!? Mi marad hát? A vágy egy jobb világ felé, ami elég homályos ugyan, de érezzük, hogy JOBB. Vagy hát marad az, hogy széttárjuk a karunkat és azt mondjuk: hát ez van ezt kell elfogadni. A világ ilyen, nincs mit tenni, mint alkalmazkodni. Pénz nélkül nincs élet, ez van. A pénz beszél a kutya ugat, a vonat meg halad. Na de hova halad, és a pénz mit beszél?

Gondoljuk csak el, mennyi filmet látunk, az emberi megpróbáltatásokról és arról mi mindent kibír az ember, milyen kevés is elég, mikor valóban csak a létéért küzd. Ugyan hol kellene nekünk ilyet felvállalni. Nem, nem is kell, de miért kell az értékeset kidobni, mert régi, mert másnak már egy új van? Szegényes elgondolás ez azoktól, kik saját értékeiket nem látják, nem becsülik önmagukat, csak a pénz erejében hisznek, s ezzel pont önmagukat vesztik el. Ez is a pénz a fogyasztói társadalom, a kapitalizmus célja., ne lásd meg a valódi értékeket, és ne is keresd azokat, hiszen én megmutatom mi kell neked. S betakarom a szemed a pénz fátylával. Várhatjuk a sült galambot és álmodozhatunk, miközben nem teszünk semmit, vagyis dehogyis nem, ezzel pont a pénz uralmát erősítjük, nem neveljük az új generációt a másfajta értékrend felállítására. Ez a szeretet felelőssége lenne a mindenkori felnövő generációk felé.

Sokan közülünk nem értik, ha nem szólnak az miért nem ellenvélemény, miért nem tagadás. Az erény az ha felvállaljuk mindenkori önmagunkat, felvállaljuk azt amit ehhez ki kell mondanunk. Elengedjük azt az érzést, hogy lehet később másként vélekedünk ugyanarról - mert hát akkor fejlődtünk szabadon, tudatosan engedve minden külső hatásnak, feldolgozva azokat.

Ezek a folyamatok társadalmi szinte el is indultak már, de egyes emberek pl. az elkülönüléssel próbálják megoldani a problémát, ezzel nem felelősségteljesen és erénnyel nézve szembe önmagunk újonnan feltárt valóságát, hanem egy másik napellenzőn keresztül nézve mindent, önmagukat ámítják, s úgy érzik ők már megtemetették magunknak a kis harmóniájukat. Sajnos ez a fajta harmónia, nagyon ingatag, elég egy kis széllökés és már borul is. Persze az emberi fejlődésnek vannak állomásai, vannak pihenőpontok, amikor látszólag nem történik semmi, de a változás belül megtörténik.

A változás akkor is megtörténik, ha nem akarjuk, a felelősség akkor is ott van, ha elkerüljük, az igaz törvények akkor is működnek, ha nem tudunk róluk. így tudatossá tenni önmagunkat, fejlődni és felelősséget vállalni önmagunkért, ez az erény! Tanulni, gondolkodni, meglátni az aktuális igazságokat ez a cél, míg el nem jutunk valódi és teljes isteni önmagunkhoz. Igen, oly sokat megfogalmazták már én nem is kezdek bele mi mindent kell ezen az úton megtanulnunk, de egy a lényeg, az igazi elhatározás és elszántság kell először. Ehhez az sem baj ha egyszerű elfogadás hitével jutunk, csak elég erős legyen. Kezdjük hát el megváltoztatni önmagunkat, hogy a kölcsönhatás révén, egyre erősebben változzon meg a világ körülöttünk.



Mindenki hozzáadhatja önmagát a változáshoz, ez minden mit tehet, de egyúttal az a legnagyobb tett is mit tehet, az erény útjára lépni.

Forrás: Ezoterika lap