2009. február 20., péntek

Finnország: Irodalom


Az írásbeliség kezdete a 13. századig nyúlik vissza. A sok évszázados svéd uralom miatt a finn irodalom svéd nyelvű műveket is magába foglal. A római katolikus egyház által létesített könyvtárakban leginkább latin nyelvű egyházi műveket tartottak.

Az egyházi élet központja Turku volt. Jöns Budde szerzetes nevéhez fűződik az első svéd bibliafordítás és a legendákat és vallásos történeteket tartalmazó „Jöns Buddes bok”.

A 16. században a reformáció tért hódított magának. Mikael Agricola turkui püspök alapozta meg a finn nyelvű irodalom elterjedését. Agricola 1540 körül jelentette meg az első finn ábécéskönyvet, 1541-ben pedig bibliafordításokat. Évszázadokon át csak egyházi célokra használták a finn nyelvet, ezért többnyire csak prédikációk és zsoltárok jelentek meg finnül.

1627-ben bizottságot hoztak létre a teljes Biblia lefordítására, 1642-ben Stockholmban adták ki a teljes szentírást, amelyben a finn nyelv már magas fejlettségi szintet ért el, így segítette a világi próza és líra megszületését. 1640-ben alapítják meg a turkui egyetemet.

A svéd uralom alatt egyetlen világi témájú versgyűjtemény jelenik meg G.J. Calamnius tollából: „Kis finn daloskönyv”. A turkui egyetem a 18. század második felétől a finn nyelv és irodalom védőbástyája lett. A fennofil mozgalom a népköltészet és a nyelv kutatását ösztönözte.

1828-ban az egyetem Turkuból Helsinkibe költözött. Az 1820-as évekig a finnországi svéd nyelvű irodalom nem nagyon tért el a svédországitól. Johan Ludwig Runeberg az első finn nemzeti költő, bár svéd nyelven írt. Verseit átitatja a hazaszeretet és a romantika.

A finnek már a 17. és 18. században is gyűjtötték a népköltészeti alkotásokat, énekelt verseket, azonban ezek nem alkottak egységes eposzt. Gyökeres változást hozott Elias Lönnrot Kalevalája, amely óriási hatást gyakorolt a finn nemzeti tudatra és minden művészeti ágra.

A 19. század második felétől a romantika hanyatlásával előretör a realizmus. Ekkor jelennek meg Aleksis Kivi tollából az első finn nyelvű regények („A hét testvér”, 1870) és drámák. 1939-ben Nobel-díjat kap Frans Eemil Sillanpää Silja című regényéért. Mika Waltari a történelmi regény mestere (Szinuhe, Mikael).

A nagy prózaírók között említendő még Veijo Meri (Manilakötél), és Väinö Linna (A sarkcsillag alatt, Ismeretlen katona). Tove Jansson világhírű gyermekkönyvíró (Varázskalap a Múminvölgyben, A láthatatlan kisgyerek). Eino Leino – „a finn Ady” – szimbolista stílusú költő.

1997-től a finn kultúra népszerűsítését vállalta magára Magyarországon a Polar Alapítvány. Segítségükkel jelent meg Maiju Lassila „A kölcsönkért gyufa” című regénye, Lassi Nummi „Requiem” című vesrciklusa, a kisebbségi lét gyötrelmeit ábrázoló Antti Javala-regény, az „Aszfaltvirág”, Leena Krohn novellái és több Mika Waltari regény.


Forrás



3 megjegyzés:

Judit Bolyó írta...

Csavargó nép ez a finn, és részben ennek köszönhetö, hogy a finn irodalom megtette a maga lépéseit.

Mikael Agricola (aki felvett családnevében büszkén örizte paraszti származását) sokat utazott az országon belül, mivel püspöksége mellett politikus és diplomata is volt. Utazásai során észrevette, hogy az erdök, tavak által felszabdalt Finnországban egymástól távol élö emberek szókincse mennyire eltérö keleten és nyugaton. Bibliafordításában ezért arra is törekedett, hogy elkezdje egyesíteni a finn nyelvet: hol a keleti, hol a nyugati dialektusból merített szavakat. Érdekes módon a mai finn nyelv is öriz ebböl a kettös nyelvböl még valamit, pl.:

aamu=huomen="a reggel" (csak már arra nem emlékszem, melyik szó az ország melyik részéröl jön)
aamulla= reggel (mikor?)
aamiainen= reggeli
aamupäivä= ("reggelnap") délelött

Huomenta!= (Jó) reggelt!
huomenna= holnap (ami reggel kezdödik)

A másik utazó Elias Lönnrot volt. Az eredetileg orvos fiatalember Kelet-Finnország eldugott tanyáin, falvaiban gyógyította a betegeket, és fizetségként azt kérte, hogy énekeljék el neki dalaikat. Az évek során összegyüjtött anyagból lassan kiformálodótt egy nagyjából összefüggö történet, és ebböl született meg a Kalevala. Idöszerü volt, hiszen egész Európa kereste a gyökereit, ha jól tudom, a 19. század elsö "népi eposza" a horvátoknál született.

És hogy miért szabdalja fel annyi tó Finnországot? Erröl azok az árkokat ásó kövek tudnának mesélni, amelyek a jégkorszak után északra húzódó jéggel cammogtak felfelé. Kár, hogy nem tudnak mesélni. De ha ránézünk a térképre, látjuk, hogy az észak-lengyel tóvidék szinte a finn tóvidék elöfutára. És meglepödünk azon is, hogy a Kelet-Finnországban elterülö Saimaa kis szigetein ugyanaz a fókafaj sütteti a hasát, mint Grönlandon. Valamikor Finnország tengervíz alatt volt, de még sokkal azelött, hogy nyelvrokonaink átevickéltek volna az öblön. Nyelvrokonaink. Mert a finnek állítólag genetikailag a japánokkal rokonok szegröl végröl. És hogy erre mi vezetett? A laktózérzékenyek magas százaléka mindkét csoportban.

Hogy mik vannak!

Judit Bolyó írta...

A Polaron kívül az Európa Kiadó is sok finn müvet adott ki, a kék-fehér sorozatban.

Péter!!! Nagyon szépen köszönöm, hogy Finnországot is népszerüsíti. Sokat lehet tölük tanulni.

Balogh Péter írta...

Igen tartalmas megjegyzését nagyon szépen köszönöm. A témához szorosan illeszkedő kiegészítéséért rendkívül hálás vagyok. A kisebb, tanulmánynak is beillő kommentjét legszívesebben közzétenném, de reményeim szerint arra e helyütt is többen ráakadnak majd. Köszönöm szépen!