2009. február 15., vasárnap

SALGÓ VÁRA





A vár története


Salgó vár

A Medves-fennsíkon, Salgótarjántól északkeletre, egy 625 m magas vulkáni kúpon találjuk Salgó várát. A név jelentése fénylő, ragyogó.

Salgó története a Kacsics-nemzetség történetével fonódott össze. A Kacsics-nemzetség Tarjáni, vagy más néven Illés ága építette, tőle származtak Salgó első urai. Tarjáni Miklós 1308-ban behódolt Csák Máténak, ám 1318-19 körül sietve Károly Róbert oldalára állt, hogy fiai megőrizhessék várukat és birtokukat. A vár első okleveles említése /Castrum Salgow/ 1341-ből való, amikor Somoskő határjárásakor a testvérek: Illés és Miklós közös váraként szerepelt. A salgói uradalomhoz Suruthvafő /Zagyvafő/ falu és Somoskő falu egy része tartozott, valamint az 1327-ben történt csere révén megszerzett Rapp falu.

A középnemes, Salgói (Kacsics) család 14. század végétől már nem élt a várban, valószínűleg a kényelmesebb falusi udvarházukba költöztek.

A vár és uradalma 1411-ben már a rokon Szécsényi Tamás unokája, Salgói Simon birtoka /erdélyi vajda, országbíró/.

Az 1457-től a szomszédos zagyvafői várat birtokló husziták 1460 nyarán elfoglalták Salgót. Mátyás király seregeivel 1460. szeptemberében visszafoglalta a várat. A király azonban nem adta vissza Salgót ősi birtokosainak, hanem elzálogosította Szapolyai Imrének. Ez volt Salgó fénykora, erre az időre esik teljes kiépítése is. Szapolyai István halála /1499/ után fia János, a későbbi király /1526-1540/ örökölte. Salgó vár a család 72 várának egyike lett, irányítása a várnagy feladata volt. Szapolyai János a birtokot Ráskay Istvánnak adományozta. Ráskay Balázs Mátyás és Corvin János híve, Fülek ura. A család a 17. században kihalt. János király halála után hamarosan elhunyt Ráskay István is 1542-ben, így I. Ferdinánd eladományozta a várbirtokot. Ráskay Dorottya férje, Bebek Ferenc szerezte meg, aki hamar túladott Salgón.

Fülek elfoglalása után 1554. szeptemberében Kara Hamza szécsényi és Ali hatvani bég csapatai csellel vették be Salgó várát. A hagyomány a vár elvesztését így őrizte meg: "amikor Zagyvai puhasága által jutott az török kézre. Ugyanis Arszlán, vagy magyarosan mondva Oroszlán, a fehérvári bég. Azt el akarván foglalni, látta, hogy azon hegyre igen nehéz volna az ostromló ágyukat felvontatni, mely a vár ellenében volt, és amelyről azt lövetni akarta; azértis azt a hadi szabados csalárdságot találta fel, hogy két kerekű talyigákra fa derekakat rakatott, azokba sok ökröt fogatott, és ezeket a tuskókat, mintha nagy és nehéz ágyúk lettek volna, az ökrökkel való nagy lármázás közben vontatta fel a hegyre; azonban magyarul tudó törököket küldött előre, akik által azt üzente a várbelieknek, hogy imhol ő viteti a rettentő ágyúkat, de jobb lesz nekik azt meg nem várni, hogy azok megdördüljenek, és a várból békével kimenni;; mert azután senkit sem fog a bég közőlök életben hagyni. Ezen az együgyű Zagyvai megrémülvén, a várat minden erőszak nélkül feladta, és szabadon bocsáttatott."


(Ferenc Tamás rajza. Vár Webáruház )

1554-1593 között török kézen volt a vár. Salgó feladását Verancsics Antal érsek Monumenta Hungariae Historica c. munkájában írta meg. 1561-ben a salgói törökök a somosi vár magyar védőit megtámadták, amikor azok a vár alatt lovaikat legeltették. A cselvetésnek 12 magyar katona esett áldozatul.

A török megszállás alatt Salgó, náhie /bírósági kerület/ székhelye volt. 1554-ben a mai Salgótarján területén 7 falut találunk: Salgótarján, Baglyasalja, Pálfalva, Andrásfalva, Róna Somosújfalu, Ponyi. A Salgó várához tartozó Tarján község Ali basa nagyvezér, Hüsszein csauszának /futár/ hűbérbirtoka volt. 1568-69-ben a budai vilájet /kerület/ része volt a vár, s a fizetési lajstrom alapján tudjuk, hogy 19 martalosz /határőrző délszláv zsoldos/ összesen 38 fős őrség vigyázta.

Balassa János, (Balassi Bálint apja) 1573. szeptember 20-án kapta adománylevéllel a salgói birtokot. A várban ugyanekkor török ült, így hivatalosan a Balassa-család nem vehette át a birtokot.1577. május 6-án elhunyt Balassa János, s Kövér Ferenc rögves védelmet kért Rudolftól az örökösök: Bálint és Ferenc ellen. Úgy tűnik az első peres ügye volt Balassa Bálintnak a salgói örökség. 1577-ben királyi levelet eszközölt ki Kövér Ferenc ellenében, aki 1578 tavaszán szintén védelmet kapott birtokaira Rudolftól. Valószínűleg Bálint nyerte meg a pört, mivel a salgói birtok a továbbiakban állandóan szerepelt a családi osztozkodásokban.

1593. december 5-6-án Somoskő várának visszavétele után, Pálffy Miklós és Tieffenbach Kristóf csapatai Salgó várát is visszafoglalták. A magyar tüzérség Kis-Salgó felől lőtte rommá az erődítést, ami leégett. Balassa Bálint 1594. május 29-én Esztergom ostromakor halálosan megsebesült, öccse Ferenc, egy hónap múlva szintén a törökök elleni csatában esett el. Bálint fia, János örökölte a birtokot, azonban 1601-ben elhunyt. Ez után az unokaöcs Balassa Zsigmond kezébe került a vár és az uradalom.

Salgó katonai szerepe végleg befejeződött, felépítésére nem tettek kísérletet.
II. Rákóczi Ferenc a lerombolt Salgó és a hozzá tartozó birtokot hívének, Vay Ádám udvari főmarsallnak adományozta. 1705. III. 25-ből ismerjük Salgótarján és Karancsalja lakosainak panaszát Vay Ádám ellen, aki, mint írták, "kegyetlenül sanyargat minket".

A Jankovich család kezében is hosszú ideig szerepelt a birtok. Petőfi Sándor 1845, június 11-én látogatta meg a romokat s az élmény ihlette a Salgó c. romantikus költeményének megírására. A látogatás emlékét 1923-ban emléktáblával örökítették meg.

Jankovich Antal, a "tarjáni nábob" 1855-ben bekövetkezett halála után leányai közül Erzsébetnek jutott a vár. Jankovich Erzsébet második férje, Szilárdy Ödön vette kezébe a birtok ügyeit. Megvette Mátraszőlőst és Jankovich Ilona salgótarjáni részét.
Szilárdy István ajándékozta a Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztályának a vár északi oldalán fekvő, bodzfáskúti telket, amelyen az egyesület 1935. október 20-án felavatta a Salgó-Menedékházat /a mai Dornyai-túristaházat/.

Bővebben lásd: Szvircsek Ferenc tanulmányait.


Forrás


1 megjegyzés:

Gábor írta...

köszi a leírást, történetet :)