A JAPÁNKERTEK

A Feng-shui a 6. században koreai közvetítéssel átkerült Japánba, és ott beépült a kert és a lakóhely tervezés hagyományos menetébe, míg a buddhista világfelfogás az ősi shintó természetvallással ötvöződött. A palota és kolostorépítés terén a Feng-shui elveinek alkalmazása egyértelműen kimutatható Japánban.

A japánkertek építésének művészete különbözik az Európában hagyományos kertépítési stílusok szemléletétől, ezért is tartottam fontosnak, hogy egy külön fejezetben foglalkozzam vele. A japán művészetekre, így a kertépítésre a buddhista tanok hatottak, emiatt szellemisége is elvontabb lett. Ezt a szellemiséget a Baghavad Gítá egyik gondolatával lehetne legjobban jellemezni:

"Csak az, ki látja a mulandóban az örökkévalót, az juthat az örökkévalóba, minden más a formák világához marad kötve."

A japán művészet - ikebana, festészet, kertépítés stb. - is ebben a szellemben létezik. A művészek a dolgok "lényegének" megragadására tesznek kísérletet, és a japánkertek is erről szólnak.

"A japánkertek nem üres lelkesedésre csábítanak, hanem elmélyülésre, a teremtő gondolatok megértésére buzdítanak, lelki átélésre, pihenni, elmélkedni a zen életen túli tanításairól, bölcselkedni hívják az embereket a természet templomába. ... Itt minden él, különös jelentősége van a köveknek, a fehér homoknak, amely nem hintett út és nem is élettelen tárgy, hanem az állandóság szimbóluma. ... A shintó vallás is azt tanította, hogy a lélek ebben az időtlenséget sugárzó kő-homok világban érzi meg a teljesség vágyát, s innen képes fölemelkedni ismeretlen dimenzióba. ... Kertjeinkből nem hiányzik a víz, illetve a parányi kis tó, amely nem tarkaság, hanem az ember számára a békét lelt lélek és gondolat csendje vagy háborgó indulatok tengert idéző, örök mozgásban lévő építő-romboló példája. A fák, mohák, kövek, a megnyugtató fehér homok a béke csöndjét, a természetelrendezés ritmusát sugározzák minden emberbe. ... De míg másoknak csak különös, új, ismeretlen s talán elbűvölő, nekünk -japánoknak - életmód, hétköznapjaink megújítása, az emberi szépség és a lelki tisztaság örök jelképe e kert, amely egyszerre élet és művészet is." (Ivaki, (1978))

Az alkotás abban a pillanatban válik művészetté, amikor sikerült megragadnia a "mulandóban az örökkévalót". Ivaki Toshikó az ikebana rendezéssel kapcsolatban ezt így fogalmazza meg:

"Az ember régtől fogva gyönyörködteti szemét otthona vázáiba rendezett virágaival, de ez még nem művészet. Az igazi művészethez egyetlen út vezet: ha az ember felismeri a növény legtermészetesebb formáját, azt a formát, amilyen a növény kint a mezőn, fent a domboldalon vagy lent a vízparton. S e természetes növényi lét láttán felismeri önmaga lényegét, saját lelkében éledő legbensőbb szépséget." (Ivaki, (1978))

A japánkertek a Feng-shui alkalmazásán kívül olyan mítoszokon keresztül is kifejtik a hatásukat, amelyek a shintó, a taoista és a buddhista tanításokban is gyökereznek. A japánkertekben megjelenített mítoszok és ezek jelképrendszerének ismerete nélkül egy japánkertet nem érthetünk meg igazán. Mielőtt a mítoszok ismertetésére rátérnék, szeretném Jung néhány mítoszokkal kapcsolatos gondolatára felhívni a figyelmet.

"... mindig is a mítosz volt az, amely hidat alkotott a tudat, illetve a tudattalan szféra intenzív eszme erői között. Mesterségesen és pusztán az akarat segítségével nem lehet hozzákapcsolódni a mítoszhoz. Ha őszinték akarunk lenni, akkor ki kell mondanunk, hogy kortársaink azért kételkednek a mítosz igazságában, mert nincsenek eszközeik a megértésére. Történelmi és természettudományi ismeretek nem alkalmasak annak a mitológiai igazságnak a megértésére, amely csak a hit intuíciója, vagy a lélektan révén ragadható meg; s bár ez utóbbi módon is belátható a mítosz igazsága, azonban mégsem olyan hatásosan, mint amikor a tapasztalat is melléáll." (Jung, (1994.))

A mítoszokon kívül az ősképek is megjelennek a japánkertekben jelentéssel bíró hangsúlyos elemként. Az ősképek jelentőségét a Bath Badgerd titka című iráni mesén keresztül szeretném bemutatni.

"Hatim Tai nemes és kiváló herceg királyától azt a parancsot kapja, hogy kutassa fel a titokzatos Bath Badgerdet, a sehol sincs kastélyt. Amikor sok veszélyes megpróbáltatás után a kastélyhoz közeledik, megtudja, hogy onnan még soha senki élve vissza nem tért, mégis folytatja az útját. Egy kör alakú épületnél fogadja őt egy borbély. Tükör van nála és egy fürdőbe vezeti a herceget. Ám amint a herceg belép a vízbe, mennydörgésszerű hang kíséretében elsötétedik a világ, a borbély eltűnik, és a víz emelkedni kezd. Hatim kétségbeesetten úszik körbe-körbe, míg végül a víz már eléri a fürdő tetejét, a kerek kupolát. Már attól fél, hogy elveszett, amikor imádságba kezd, és megragadja a kupola középső kövét. Újra felhangzik a mennydörgés, minden megváltozik, és Hatim most a sivatagban találja magát. Hosszú szenvedésteli vándorlás után egy gyönyörű kertbe érkezik, melynek közepén kőszobrok állnak. A kör közepén egy ketrecbe zárt papagájt lát meg, felülről egy hang szól hozzá: "Hős herceg, élve innen nem menekülsz. Egyszer a régmúlt időben Gayomart (az első ember) talált egy hatalmas gyémántot, amely fényesebben ragyogott, mint a nap és a hold. Elhatározta, olyan helyen rejti el, ahol senki ember fia meg nem találja. Ezért, hogy elrejtse felépítette ezt a bűvös fürdőt. A papagáj, amit látsz része a varázslatnak. A lábánál egy aranyláncon találsz egy aranynyilat és nyílvesszőt, amivel el kell találnod a papagájt. Háromszor próbálkozhatsz. Ha eltalálod megszűnik az átok, ha nem kővé válsz, mint a többiek." Hatim elvéti az első nyilat, és a lába kővé válik. Elvéti a másodikat is, és már derékig kővé válik. Mielőtt kilőné a harmadikat, becsukja a szemét és felkiált: "Allah nagy", vakon lő, és eltalálja a papagájt. Mennydörgés hallatszik, porfelhő kerekedik. Majd amikor minden elcsendesedik, a papagáj helyén egy hatalmas gyönyörű gyémánt található, és a szobrok életre kelnek. Az emberek hálát mondanak a hercegnek, amiért megszabadította őket." (Jung, (1993.))

A mese részletes elemzése és magyarázata nélkül (ezt az olvasóra bízom) felsorolom a mesében szereplő ősképeket és jelentésüket.

1.

víz - tudattalan
2.

tükör - reflexió, kontroll
3.

gyémánt - ősvaló - az a rész bennünk, ami halhatatlan

További őskép:
4.

fa - individualizációs folyamat, a világ megismeréséhez vezető út, a pszichikus fejlődés
5.

kő - a kifejezetten "érdekes kövek" szintén az ősvaló szimbólumai

Az ősképek felsorolását áttekintve láthatjuk, hogy a japánkert hangsúlyos elemei mind egy-egy őskép megjelenési formáját jelentik. A tavak, patakok, a homokszórás a víz ősképhez kapcsolódnak, a sziklák, amelyek általában gránitból vannak a kő, gyémánt ősképhez, a fák pedig gyakran a fa ősképhez kapcsolhatók. Feng-shui a 6. században koreai közvetítéssel átkerült Japánba, és ott beépült a kert és a lakóhely tervezés hagyományos menetébe, míg a buddhista világfelfogás az ősi shintó természetvallással ötvöződött. A palota és kolostorépítés terén a Feng-shui elveinek alkalmazása egyértelműen kimutatható Japánban.

A japánkertek építésének művészete különbözik az Európában hagyományos kertépítési stílusok szemléletétől, ezért is tartottam fontosnak, hogy egy külön fejezetben foglalkozzam vele. A japán művészetekre, így a kertépítésre a buddhista tanok hatottak, emiatt szellemisége is elvontabb lett. Ezt a szellemiséget a Baghavad Gítá egyik gondolatával lehetne legjobban jellemezni:

"Csak az, ki látja a mulandóban az örökkévalót, az juthat az örökkévalóba, minden más a formák világához marad kötve."

A japán művészet - ikebana, festészet, kertépítés stb. - is ebben a szellemben létezik. A művészek a dolgok "lényegének" megragadására tesznek kísérletet, és a japánkertek is erről szólnak.

"A japánkertek nem üres lelkesedésre csábítanak, hanem elmélyülésre, a teremtő gondolatok megértésére buzdítanak, lelki átélésre, pihenni, elmélkedni a zen életen túli tanításairól, bölcselkedni hívják az embereket a természet templomába. ... Itt minden él, különös jelentősége van a köveknek, a fehér homoknak, amely nem hintett út és nem is élettelen tárgy, hanem az állandóság szimbóluma. ... A shintó vallás is azt tanította, hogy a lélek ebben az időtlenséget sugárzó kő-homok világban érzi meg a teljesség vágyát, s innen képes fölemelkedni ismeretlen dimenzióba. ... Kertjeinkből nem hiányzik a víz, illetve a parányi kis tó, amely nem tarkaság, hanem az ember számára a békét lelt lélek és gondolat csendje vagy háborgó indulatok tengert idéző, örök mozgásban lévő építő-romboló példája. A fák, mohák, kövek, a megnyugtató fehér homok a béke csöndjét, a természetelrendezés ritmusát sugározzák minden emberbe. ... De míg másoknak csak különös, új, ismeretlen s talán elbűvölő, nekünk -japánoknak - életmód, hétköznapjaink megújítása, az emberi szépség és a lelki tisztaság örök jelképe e kert, amely egyszerre élet és művészet is." (Ivaki, (1978))

Az alkotás abban a pillanatban válik művészetté, amikor sikerült megragadnia a "mulandóban az örökkévalót". Ivaki Toshikó az ikebana rendezéssel kapcsolatban ezt így fogalmazza meg:

"Az ember régtől fogva gyönyörködteti szemét otthona vázáiba rendezett virágaival, de ez még nem művészet. Az igazi művészethez egyetlen út vezet: ha az ember felismeri a növény legtermészetesebb formáját, azt a formát, amilyen a növény kint a mezőn, fent a domboldalon vagy lent a vízparton. S e természetes növényi lét láttán felismeri önmaga lényegét, saját lelkében éledő legbensőbb szépséget." (Ivaki, (1978))

A japánkertek a Feng-shui alkalmazásán kívül olyan mítoszokon keresztül is kifejtik a hatásukat, amelyek a shintó, a taoista és a buddhista tanításokban is gyökereznek. A japánkertekben megjelenített mítoszok és ezek jelképrendszerének ismerete nélkül egy japánkertet nem érthetünk meg igazán. Mielőtt a mítoszok ismertetésére rátérnék, szeretném Jung néhány mítoszokkal kapcsolatos gondolatára felhívni a figyelmet.

"... mindig is a mítosz volt az, amely hidat alkotott a tudat, illetve a tudattalan szféra intenzív eszme erői között. Mesterségesen és pusztán az akarat segítségével nem lehet hozzákapcsolódni a mítoszhoz. Ha őszinték akarunk lenni, akkor ki kell mondanunk, hogy kortársaink azért kételkednek a mítosz igazságában, mert nincsenek eszközeik a megértésére. Történelmi és természettudományi ismeretek nem alkalmasak annak a mitológiai igazságnak a megértésére, amely csak a hit intuíciója, vagy a lélektan révén ragadható meg; s bár ez utóbbi módon is belátható a mítosz igazsága, azonban mégsem olyan hatásosan, mint amikor a tapasztalat is melléáll." (Jung, (1994.))

A mítoszokon kívül az ősképek is megjelennek a japánkertekben jelentéssel bíró hangsúlyos elemként. Az ősképek jelentőségét a Bath Badgerd titka című iráni mesén keresztül szeretném bemutatni.

"Hatim Tai nemes és kiváló herceg királyától azt a parancsot kapja, hogy kutassa fel a titokzatos Bath Badgerdet, a sehol sincs kastélyt. Amikor sok veszélyes megpróbáltatás után a kastélyhoz közeledik, megtudja, hogy onnan még soha senki élve vissza nem tért, mégis folytatja az útját. Egy kör alakú épületnél fogadja őt egy borbély. Tükör van nála és egy fürdőbe vezeti a herceget. Ám amint a herceg belép a vízbe, mennydörgésszerű hang kíséretében elsötétedik a világ, a borbély eltűnik, és a víz emelkedni kezd. Hatim kétségbeesetten úszik körbe-körbe, míg végül a víz már eléri a fürdő tetejét, a kerek kupolát. Már attól fél, hogy elveszett, amikor imádságba kezd, és megragadja a kupola középső kövét. Újra felhangzik a mennydörgés, minden megváltozik, és Hatim most a sivatagban találja magát. Hosszú szenvedésteli vándorlás után egy gyönyörű kertbe érkezik, melynek közepén kőszobrok állnak. A kör közepén egy ketrecbe zárt papagájt lát meg, felülről egy hang szól hozzá: "Hős herceg, élve innen nem menekülsz. Egyszer a régmúlt időben Gayomart (az első ember) talált egy hatalmas gyémántot, amely fényesebben ragyogott, mint a nap és a hold. Elhatározta, olyan helyen rejti el, ahol senki ember fia meg nem találja. Ezért, hogy elrejtse felépítette ezt a bűvös fürdőt. A papagáj, amit látsz része a varázslatnak. A lábánál egy aranyláncon találsz egy aranynyilat és nyílvesszőt, amivel el kell találnod a papagájt. Háromszor próbálkozhatsz. Ha eltalálod megszűnik az átok, ha nem kővé válsz, mint a többiek." Hatim elvéti az első nyilat, és a lába kővé válik. Elvéti a másodikat is, és már derékig kővé válik. Mielőtt kilőné a harmadikat, becsukja a szemét és felkiált: "Allah nagy", vakon lő, és eltalálja a papagájt. Mennydörgés hallatszik, porfelhő kerekedik. Majd amikor minden elcsendesedik, a papagáj helyén egy hatalmas gyönyörű gyémánt található, és a szobrok életre kelnek. Az emberek hálát mondanak a hercegnek, amiért megszabadította őket." (Jung, (1993.))

A mese részletes elemzése és magyarázata nélkül (ezt az olvasóra bízom) felsorolom a mesében szereplő ősképeket és jelentésüket.

1.

víz - tudattalan
2.

tükör - reflexió, kontroll
3.

gyémánt - ősvaló - az a rész bennünk, ami halhatatlan

További őskép:
4.

fa - individualizációs folyamat, a világ megismeréséhez vezető út, a pszichikus fejlődés
5.

kő - a kifejezetten "érdekes kövek" szintén az ősvaló szimbólumai

Az ősképek felsorolását áttekintve láthatjuk, hogy a japánkert hangsúlyos elemei mind egy-egy őskép megjelenési formáját jelentik. A tavak, patakok, a homokszórás a víz ősképhez kapcsolódnak, a sziklák, amelyek általában gránitból vannak a kő, gyémánt ősképhez, a fák pedig gyakran a fa ősképhez kapcsolhatók.

Forrás: Molnár Réka - Feng-Shui