Siva

A világmindenség három állapota a teremtés, a fenntartás és a megsemmisítés, amikért rendre Brahmá, Visnu és Siva felel. Sivát tartják a tudatlanság, sötétség uralkodó istenének is, aki ugyanakkor a jógának, a művészeteknek és a misztikának is ihletője. Siva eredetéről többféle magyarázat ismeretes, de a legtöbb forrás egyetért abban, hogy Brahmá szülötte kephalogenezis útján.

Attribútumai a ruhaként viselt őzbőr, a háromágú szigony (trisul), hajába tűzve a holdsarló, nyaka s karja körül a kígyó. Homloka közepén harmadik szeme tüzet lövell – ez a lelki tisztánlátás szimbóluma. Testszíne hamuval bekenve szürkés, vagy fehéres, ami a világvége elfogulatlan ítélethozatalát tükrözi. Olykor több kézzel is ábrázolják, s kétfenekű dobot (damaru), olvasót, fegyvereket hordoz, nyakában néha koponyafüzért visel. Kontyba kötött haján fogta föl a földre érkező mennyei Gangesz áradatát. Hátasállata Nandi bika, szobra szinte minden Siva-templom előtt megtalálható. Siva hajléka a Himalájában a Kailász szent hegye.

Siva nevének jelentése áldásos, s számtalan további néven is ismeretes, csakúgy mint örök párja, Párvati. Két fia Ganésa és Szubrahmanja. Siva több alakban jelenik meg, mint például Durvásza, a rettegett bölcs, Varuna, a kincsek őre, vagy Vánara majomkirály. Kivételes megjelenései a félig női, félig férfi Ardhanaranari, illetve Siva és Visnu egyesített formája.

Siva egyszerre ismeretes meditatív békességéről, és hirtelen haragjáról. A világot pusztulással fenyegető mérget a torkában fogta föl, ami megkékült, innen a neve: Kéktorkú (Nílakantha). Siva számos harcba bocsátkozott Visnuval, Indrával, Ardzsunával, félistenekkel és démonokkal. Akik megörvendeztetik, azokat áldásokkal halmozza el: fegyvereket ad a hősöknek, meditációkat a bölcseknek, védelmet a rászorulóknak.

Apró szentélyektől családi oltárokig vagy kolosszális templomokig Siva imádata rendkívül elterjedt. Az ikonográfiában mindig mellette található Párvati, az örök társa. Párja nélkül Siva halott (sava), kettejük együttese pedig a duális világ örök szimbóluma, a férfi-nő pólusok egymást kiegészítő harmóniája. Siva szimbolikus jelképe pedig a lingam, az ősi fallikus szimbólum (eredeti jelentése jelkép). Ez jelzi Siva férfias erejét és a megsemmisítés mellett a teremtésben betöltött szerepét is. Ebben a vonatkozásban a világfának, vagy világtengelynek (axis mundi) a szimbóluma, Siva egy lábon állva folytatott évezredes meditációjának mementójaként. Természet alkotta lingamok például a tojásdad kődarabok, vagy a híres jég-lingam a kásmiri Amarnathban, de kristályból, drágakövekből, akár higanyból is készítenek lingamokat. Virágok, víz, tej alkotják az imádat kellékeit, aminek során jó szerencséért, áldásokért, utódokért fohászkodnak. A Sivának szentelt mantrákat a rudráksa (Siva-szeme) fa terméseiből készült füzéren számlálják.

Siva követői olykor a hagyományos társadalmi szokásokkal szöges ellentétben álló praktikákat is folytatnak – mámorító szerek használata, halottégető helyen folytatott meditációk stb. –, de a legkifinomultabb imádat is megtalálható. Ambivalens viselkedése miatt egyesek a görög Dionüszoszhoz hasonlítják.

Sivát tekintik embernek, istennek, eszményi férjnek és aszkétának, pusztító haragúnak és tanítómesternek. Tanításait általában Párvati, vagy más hívei kérdéseire válaszképpen fogalmazza meg. Misztikus elméleteket, nyelvtani törvényeket, művészeti és esztétikai tanokat és a jóga testtartásokat is Sivának tulajdonítják. Sivának sok egyéb hőstettén kívül hatvannégy kedvtelése ismeretes. Talán leghíresebb világpusztító tánca, amit a kozmosz megsemmisítése végett lejt.

Dévay Gergely