Amerikai magyarnak nem jár pénz

Bartus László
2008. december 08.

A gazdasági válság ellenére jövőre nagyjából 100 millió forinttal kapnak többet a Kárpát-medencei határon túli magyarok a Szülőföld Alapból. Ez nem a teljes támogatás, 500 ezer dollár csak az egy évre szóló támogatás emelésének összege. A magyar kormány néhány ösztöndíjon és egyes egyetemeken fenntartott magyar programokon kívül (amelyeknek semmiféle hatása nincs az amerikai magyarság identitásának megőrzése, kulturális fennmaradása szempontjából), az amerikai magyarságot semmivel nem támogatja.

Nincs az a válság, amely miatt egy szociálliberális kormány csökkenteni merné a határon túliak támogatásának összegét. A hivatalos indoklás szerint a pénz a nemzeti identitás és a kulturális önazonosság megőrzését szolgálja. Ha így van, akkor a nem Kárpát-medencei határon túli magyarok nemzeti öntudatának megőrzése miért nem fontos? Mi a különbség egy kolozsvári vagy egy connecticut-i határon túli magyar gyerek között? Miért fontosabb az egyik nemzeti identitásának megőrzése, mint a másiké?

Amerikában hatalmas magyar kulturális hagyaték létezik, amely éppen napjainkban pusztul el. A magyar állam egyetlen fillérrel nem támogatja itt ugyanazt, amire ott százmilliókat költ. Itt nincs magyar oktatási rendszer, itt mindenkinek magánügye, hogy magyar marad-e vagy nem. Itt minden kulturális tevékenység piaci alapon működik, vagy megél, vagy megszűnik. Ennek eredménye az, hogy az amerikai magyarság által létrehozott és fenntartott magyar kulturális intézmények jelentős része Amerikában lejáratja Magyarországot, szégyenére van az országnak, és ha felnő egy magyar származású gyerek, és bekerül a Fehér Házba, akkor nem beszél magyarul, és nem tartja magát magyarnak. Felmérte valaki, hogy ez mekkora veszteség? A Kárpát-medencei határon túli magyarok piaca sokkal nagyobb, sokkal egységesebb. Ha itt a piacon kell megélni, akkor ott miért nem? Ha az erdélyi és a felvidéki magyar lapoknak a magyar állam kifizeti az MTI hírszolgáltatását és fotóit, akkor nekünk például miért kell sokezer dollárt fizetni ugyanezért? Ha ott fontos a magyar nyelv és kultúra megtartása, amit az állam is támogat, akkor itt miért nem? Sokak szerint elfogadhatatlan nemzetpolitika az, amely a Trianon-szindrómára épít, és a magyar kultúra, a magyar érdek szempontjából csak az elszakított országrészekkel kapcsolatban érez felelősséget.

Mások úgy látják, még csak erről sincs szó: a magyarországi belpolitikai szempontok döntenek, vagy az, hogy Németh Zsolt mivel támadhatja meg a kormányt, nem a tényleges nemzeti érdek. Ugyanakkor Magyarországon azt hiszik, hogy Amerikában mindenki gazdag. Nagyot tévednek. Ahogyan abban is, hogy az amerikai magyar infrastruktúra támogatása nem az ő érdekeiket szolgálná. Amott 100 millió forint csak az egy évre szánt - visszafogott (!) - emelés összege, amíg itt egyetlen forint megpályázható összeg nincs magyar kultúrára, a nemzeti identitás megőrzésére.

Százmilliókat fognak költeni magyar kulturális évadra, amely úgy elszáll az Amerikában élő magyarok feje fölött, mintha nem is lett volna, érintetlenül hagyva az állandó magyar jelenlétet segíteni képes amerikai magyar infrastruktúrát, ahelyett, hogy felerősítené azt. Miiközben az amerikaiak közül, akiknek az egész készül, fél év múlva senki nem fog emlékezni arra, hogy itt a magyarok erőlködtek bármivel. New York kulturális életében észrevehetetlen lesz a magyar kulturális évad, mondjon bármit a sikerpropaganda, mert egyszerűen akkora a kulturális kínálat. Egy olimpián sem az a legfontosabb a szervezők szempontjából, ki futja leggyorsabban a 100 métert, hanem az, hogy az olimpia felhúzza az infrastruktúrát, olyan fejlesztéseket hajtanak végre, amelyek a helyben maradókat gazdagítják és a jövő bázisát megteremtik. A magyarok kultúrális évada nem fog semmiféle bázist teremteni a hosszútávú magyar érdekek számára. Egyszeri kulturális élmény lesz, egy-egy koncert, kiállítás, a több száz között New Yorkban. A Miniszterelnöki Hivatal néhány ösztöndíjjal és egyetemi oktatási programmal, nyelvtanítási projekttel fedezi magát, de ezeknek semmi közük ahhoz, amiről mi beszélünk. Ez kirakat, annak is kevés.

Kíváncsiak lennénk, mit szólnának a Kárpát-medenceiek, ha ugyanazt a választ kapnák, mint az amerikai magyarok, a százmilliók és az átfogó infrastruktúrális támogatás helyett. Mindez nemcsak Amerikára, hanem az egész nyugati magyar diaszpórára igaz. Az aránytalan megkülönböztetésre vonatkozó kérdéseinket Kozma Józsefnek, a kormányzó MSZP illetékes szakpolitikusának is feltettük. Két év óta nem sikerült rá két értelmes mondatban választ kapni. Amikor ezt nehezményeztük a frakcióvezetőjénél, akkor azt közölte, hogy írt egy levelet, de az elveszett. Azóta is keresi.

A Kárpát-medenceiek egyesek szerint dúskálnak a pénzben, oktatási intézményeiket, médiájukat, könyvkiadásukat stb. eltartják, míg az amerikai magyaroknak egy fillért, még „egy rajzszöget sem adnak".

A rajzszögre pedig szükség lenne, mert a New York-i (!) magyar televízió háttere néhány évvel ezelőtt még egy rajzszöggel feltűzött Magyarország térkép volt, azóta ez a televízió is megszűnt. A Duna TV előfizetői szama - minden hiresztelés ellenére - elenyészően alacsony Amerikában (ennek okaira ezúttal nem térnénk ki, a Duna TV-t egyébként sem érdekli). A Duna TV Észak-Amerikai terjesztése érdekében nagy erőfeszítéseket tesz a World TV, az amerikai forgalmazó, a Duna TV "Prima-díjjal" most kitüntetett elnökét még az sem érdekli, hogy a tévé műsora eljut-e az amerikai magyar nézőkhöz vagy sem. Hogy a magyar adófizetőknek mennyibe kerül az Észak-Amerikai adás, azt nem sikerült megtudni, mert ilyen kérdésekre a Duna TV kuratóriumának elnöke sem válaszol.

Az Amerikában élő magyarok százezrei szakítják meg a kapcsolatukat Amerikában mindennel, ami magyar, mert arra a szintre senki nem akar süllyedni, amilyen szinten Amerikában a magyar szervezetek és intézmények vannak. Már ami van. Mert szinte naponta érkeznek a hírek, hogy zárnak be magyar klubok, szűnnek meg magyar templomok, mennek csődbe magyar könyvesboltok, utazási irodák, éttermek, és nem soroljuk. Mindennek oka, hogy az Amerikában levő magyar kulturális intézmények és termékek színvonala általában vállalhatatlan, elfogadhatatlan, abban a többség nem kíván résztvenni. Miközben minden elismerést megérdemelnek azok, akik a hatalmas amerikai magyar kulturális örökség megtartásán és működtetésén fáradoznak. Amerikában nincs a Kárpát-medenceiekéhez hasonló pályázati rendszer, itt előszobázni kell ahhoz, hogy valamire pénzt adjanak, és nincs is semmiféle nyilvánossága annak, ha valaki kapott valami támogatást, és annak sem, hogy azt mire költötte. Ha egy magyar Amerikába látogat, és megtekint egy itteni magyar intézményt, akkor szégyenkezve fordul ki. Ugyanezt látják mások is arról, ami magyar. Mindez a világ elsőszámú szuperhatalmának hazájában, ahol az itt élők révén lehetne a magyar politikai, kulturális és gazdasági érdekeket legjobban érvényesíteni a világban.

A Szülőföld Alap támogatásához csak a szomszédos országokban élő határon túli magyarok juthatnak hozzá. A magyar-magyar találkozón az amerikai magyarokat senki nem is képviselte. Kérdés persze az is, van-e egyetlen olyan amerikai magyar szervezet, amely demokratikusan szerveződne, nem magát, hanem az Amerikában élő magyarok széles rétegeit, a kisembereket, az itt élők tömegeit képviselné, s ehhez széleskörű legitimációval rendelkezne. Mert az amerikai magyarok létező szervezetei és képviseletei egy rendkívül szűk kört képviselnek, éppen a fenti okok miatt: a mostoha viszonyok kontraszelektálnak.

A magyar-magyar találkozóról megjelent hír azt is jelenti, hogy az amerikai magyarság kulturális és nemzeti identitásának megőrzésére egyetlen megpályázható fillért sem ad továbbra sem a magyar kormány, amely ezzel az eddigi diszkriminációt fenntartja. A hivatkozás az, hogy a szomszédos országokban élők akaratukon kívül kerültek a magyar határokon kívülre. Véleményünk szerint az Amerikába került magyarok jelentős része sem szabad akaratából távozott, és a magyar kulturális jelenlét, érdekérvényesítés, a világban megszülető, élő magyarok nemzeti önazonosságának megtartása, a Trianon-szindrómánál szélesebb látókört igényelne. Az mindenesetre valódi hungarikum, amennyire Magyarországot nem érdekli, hogy mi lesz a világ más részein élő magyarokkal és az ott felhalmozott magyar kulturális értékekkel. Csak az érdekli, hogy a belpolitikában fegyverként használt Kárpát-medencei határon túli magyarok száját befogja. Amerikában nem nagyon lehet látni még egy nemzetet, amely a magyarhoz hasonlóan az itt élőkkel ennyire nem törődne, és amely az ide menekült vagy saját akaratából ide érkezett polgártársai magánügyének tartja, hogy megőrzi-e nemzeti identitását, magyarnak neveli a gyermekeit vagy nem. Ha valaki látná, azt a néhány amerikai magyar iskolát, amit emberfeletti erőfeszítésekkel tartanak fenn, nagyon elszégyellné magát. Ilyen a Kárpát-medencében nincs, ott két ország kormányától kapják a pénzt, és még az amerikai magyarok is odaküldik a dollár tízezreket. Senki nem sajnálja a pénzt a felvidéki, az erdélyi vagy a vajdasági, főlleg nem a kárpátaljai magyaroktól, mert azok ráadásul tényleg szegények (és még mostohák is), de egy megfontolt és széleslátókörű nemzetpolitikának ezzel a helyzettel szembe kellene néznie.


Forrás: Amerikai Magyar Népszava Szabadság