A lélekről

Gyakorlatokkal lehet bizonyítani a gondolat teremtő erejét. Egy gondolat később tetté, majd kézzel fogható anyaggá, eredménnyé válik. Ez tagadhatatlan. Miként az is tagadhatatlan, hogy gondolat­ban immaginálni: teremteni is képes az ember. Ugyanúgy gondolat­tal ölni, pusztítani, sőt rombolni is lehet.

Kell lenni a világban valahol (makrokozmoszban) egy teremtő elmének, amit nevezzünk: UR-nak, Istennek, Teremtőnek.

Az ő tudatában születhetett meg a tökéletesség képe, az emberé. O alkotta meg először gondolatban, majd immaginálva a hús-vér embert, ezekbe a hús-vér alakokba zárta, kényszerítette a lelkeket melyek az ő (ŐS) lelkének egy-egy kis szikrái. Minden léleknek ta­nulnia, tökéletesednie kell földi testben időzése folyamán, hogy a test halálakor kiszabadulva új, önmaga választotta testbe költözzék. Tart ez mindaddig, amíg Istenhez mérhető tökéletességre tesz szert, eléri a quint (kvint) eszencia szintjét. Ekkor maradhat az égi szférá­ban, s befejeződik a tanulás szakasza.

A lélek új testbe kerülésekor törli tudatából az addig történteket, s tiszta lappal indul. De az emlékképek kódolva, a mélytudatban elrak­tározódnak.

Forrás