Wass Albert verse Erdély Szabadságáért

Wass Albert verse Erdély Szabadságáért – Az egész világ hallja meg! Az 1981. év elején Kolozsy Sándor szobrászművész és felesége által írt és összeállított THE HUNGARIANS IN TRANSYLVANIA című könyvecske végére Wass Albert írt összefoglaló verset. A könyvet Máté Ilona és Dr. Nádas János közbenjárásával kapták meg az Amerikai Képviselőház tagjai. akik közül 1981-ben 121-amerikai képviselő indította meg a Romániát elmarasztaló, a legnagyobb gazadasági-kedvezményeket visszavonó amerikai döntéssorozatot. (Kolozsy Sándor szobrászművész publikálása alapján közzéteszi T. P.) Riadj, Európa! Az egész világ hallja meg, hallja a pokol moraját, mely egy bebörtönzött nép gyomrából támad! Ezen nép hangját nem hallottuk a rádióban. A templomok leégtek. Harangjuk nem kondul többé, csak mint halk vészcsengő, csendül. Erdély megkínzott népe, a székelység sikolt. A román gyűlölet áradata átcsap most a határon is, átszivárog az amerikai államokba, de tetszetősebb testbe búvik, hogy elfedje kegyetlen bűneit. Átkozódik a román, rágalmat s gyűlöletet ont az erdélyi magyarra. Az egész világnak meg kell hallania Erdély hangját! Népének keserű kínja akár a feltörő láva. Segélykiáltását halld meg, Európa: “Erdélyben kifosztották a magyar kultúra ősi fészkét. Utolsó óránk elérkezett. Mentsetek meg! Mentsetek meg! Mentsetek meg! Dicsőségünk oda. Magyar neveinket erőszakkal megváltoztatják. Házainkat lerombolták. Ki nem románul beszél, nem dolgozhat. Iskoláink már csak nem is kétnyelvűek többé, hiszen csak románul beszélhetünk. Fortélyos elnyomást szenved a magyar, anyanyelvünket hallgatásra ítélték, anyáink nem szülnek több gyermeket, s ez köztünk a legpusztítóbb ragály.” Nagyvilág, ítéld meg magad: nem érdemlünk irgalmat senkitől? Igaz, mostanság a románok sem boldogok Erdélyben. Önkény sújtja ezt a földet, és az ország, ahol egykor szabadok voltak a hágók, ahol jog és rend uralkodott egykor, nem létezik többé. Őseik a Balkánról jöttek, háborítatlanul, terelték nyájaikat, s így foglaltak egyre több teret. Délről északra és keletről nyugatra mentek, ha aszály űzte őket, vagy ha a katonasors elől menekültek. Csendben, tiltó szó nélkül viseltük mindezt, s mi több, behívtuk fészkeinkbe ezeket a kakukkmadarakat. Románia csupán néhány évszázada lett független ország. Most port hint a világ szemébe, mondván, ők már a magyarok előtt megérkeztek, s ez jogot ád nékik népünk elnyomására és elpusztítására. A tény persze az, hogy Románia az oroszoknak köszönheti létét: de most mindenkire bajt hoz, leginkább a székelységre. A Vörös Kínának hízeleg, és hinti az árulók csókját, ahogy Júdás tette egykor. Az igazságnak azonban jönnie kell! Magyarország eme ezeréves szegletének újra Magyarországhoz kell tartoznia! Segítsetek, nagyvilág népei! Könyörgünk… A mi kardunk éle kicsorbult a számtalan csatában, mit elleneinkkel vívtunk ezredéven át, de nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Véreink sorsát egy magyar sem nézheti szenvedés és kétségbeesés nélkül. Magyarország hagyományait szerető békés nemzet még, szereti hagyományait, felnéz múltjára, óvja nyelvét, iskoláit és emberségét. Jelszavunk még mindig ez: “Csakis szeretet béke és törvényesség hozhat új milleniumot!” Nézz a térképre: Magyarország földrajzi egység, keleten a Kárpátok vonulatával. Kulturája a kő és bronz korig nyúlik vissza. A mindenfelől érkezőket a legkorábbi időktől fogva megvédtük a megkülönböztetéstől. Magyarország békében élt a szlávokkal, a németekkel, az osztrákokkal, a románokkal: mindenki kaphatott elég földet, hogy megművelje, s ez aztán az ő anyaföldjévé vált, de a kormányhivatalok is nyitva álltak indenki előtt. A két háború megtörte az országot. Először jött Trianon, A második után Jalta. Egy ártatlan nemzet megfeszíttetett, területének nagy részét, mint szerencsejáték-nyereményt, szétosztották mohó kezek között. Még Helsinki sem hozhatott változást, az önkény nem látszik véget érni. A magyarokat sosem kérdezték, ha más népek döntöttek sorsáról. Épp ezért az egész világ lelkiismerete előtt újra egyszer méltányosságot kérünk. Ne mondd, hogy már megoldódott a kérdés! A románok veszélyes, halálos kaszát lengetnek most a kezükben. Erdély az embertelen népgyilkosság hazája lett. És ti, a Kárpátok, a Balkán, a Duna és a Tisza népei, kik egy évezreden át osztoztatok a kemény végzeten, hallgassátok a hősök torkából feltörő hörgést! Ébresszen fel benneteket ez a lárma, s kulcsoljátok imára ujjaitokat: “Jöjjön el a te országod”. Éljen egymással békében Erdély, Románia és Magyarország! Értsék meg az igazságot: Minden nemzetnek joga van a léthez. A mérce, ami után megítélünk egy nemzetet, egyformán vonatkozzon minden népre. Egy emberségesebb világra teremtettünk; szabadnak születtünk. Ez Isten adta jogunk. Ne engedjétek, hogy az ótestámentomi “dentem pro dente” szerint éljünk, mert ezek már az újtestámentomi idők, ez itt már egy új szerződés… Sumérok, székelyek, románok, hunok, turkok, pecsenyegek és magyarok – mind kevert népek vagyunk, bár Erdélyben a székelyeké a legősibb kultúrnép; sumérok és szkíták ivadékai. Ne keressétek a folytonos vérontást, ti, akiknek oly hálásoknak kellene lenni a magyarnak; vezetőitek nálunk ösztöndijat kaptak, bankjaitok ontották a kölcsönt, hogy megvehessétek földjeinket, csak a székely maradt szegény, aki arra volt csak jó, hogy megvívjon elleneitektől. A magyarok adták első Bibliátokat, hogy az Ő szellemében kormányozzátok országtokat és megtarthassátok ortodox hiteteket. És most kiirtanátok a székelyeket? Ébredj fel, Európa! Teljesítsd kötelességedet! Tégy valamit eme önkény ellen! Te is, Szovjetunió, nyisd fel szemedet, és te, Kína és Japán, akik még embernek néztek bennünket! Ha a Nyugat nem végzi a dolgát, tegye meg azt a Távol-Kelet. Engedd ragyogni a Szabadság Napját Erdély felett! Mi, kik ezelőtt Erdélyben éltünk, vég nélküli békességben éltünk, de fiaink most Nyugatra tartanak, hogy megtanulhassák az igazságot: csak a szeretet, csak a szabadság hozhat békét, csak kemény munka jó eredményt, nem a profitéhség! A nemzeti önteltség önkényt szül, népgyilkosságot, egykét és önzést. És lassan, de biztosan erős nemzetek, nagy népek tűnnek el a történelem színpadáról. Ki felel mindezért? Az Egyesült Nemzetek Szövetsége! Igen, de nem csak, és nem egyedül, hanem minden egyes ember! Felelős minden felszentelt pap, püspök, egyházfi és miniszter. Ki felel mindezért? Minden politikus, aki nem a háború ügynöke, Aki nem önt olajat a tűzre, ahányszor csak módja nyílik rá. Mindahányan közülünk, kik bízunk egy szebb jövőben, mindahányan, kik ismerjük az igazságot: “Az emberiség jobb életet érdemel!” Minden nemzet addig szabad, addig önzetlen, míg nem kényszerítik hallgatásra, míg szóra meri nyitni ajkát, amikor csak kötelességtudata erre készteti. Ezért menjünk csak tovább, kéz a kézben. Se állampolgárságunk, se párttagságunk, se nemünk, se korunk se bőrünk színe nem választhat szét bennünket, ha ugyanazt akarjuk: “emberségesebb életet” – mindannyiunknak. Minden nemzetnek lehessen joga kultúráját fejlesztenie, iskoláit működtetnie, saját népét szolgálnia, úgy a Távol-Keleten, mint Afrikában. Miért mi lennénk kivételek e szabály alól itt, Európában? A régi Erdélyben mindvégig ez az álláspont uralkodott, de Románia ezt elfelejti vagy félreértelmezi. Értsük meg egymást, ha már kulturált népek vagyunk! Ki vethetné a szemünkre, hogy magyarnak születtünk? Istennek, amikor megteremtett minket, amikor nemzetünket, a többi nemzetet létrehozta, nyilván megvolt a maga terve. A székelyek kultúrája a bronzkorig, a kőkorszakig nyúlik vissza. Rovásírásuk eredete az ősidők ködébe vész. A sumérok és a szkíták fiai ők. Kultúrájuk és nyelvük eme ősi kultúrákkal és nyelvekkel rokon. “Ha megvédjük e nemzetet a népirtástól, egy nagy nemzetet, egy nagy kultúrát mentünk meg.” Segítsetek nekünk, világ népei! Legyen Erdély újra, ami volt! Óvjuk meg a székelyeket a románok rémtetteitől! Segítsük megőrizni Istenbe vetett hitüket! Hadd legyen béke a Kárpátok mentén! Hadd éljenek románok, magyarok és székelyek egymással és a többi nemzettel szabadságban, igenlő egységben! – Erdély Fia – (1981.; Antal János és Lázár. Ádám fordítása) Kötetben megjelent: Magyar Pólus, 2004. 5. old. Kráter