A magyar címer rövid története

Kezdeti államiságunk idején (XII-XIII. század) a mindenkori uralkodó saját képezte egyben az ország címerét is. Ez időben tehát külön államcímerről nem beszélhetünk.

Mai államcímerünk alkotóelemei, a pólyák, a koronán álló kettőskereszt, a hármas halom, a pajzson elhelyezett Szent Korona több évszázados fejlődés eredménye.

A pajzsra és zászlóra festett jelek, ábrák a XII. sz. elején állandósulnak. Még a címerek előképei sem jelennek meg a XI. sz. utolsó harmada előtt. Magyarországon királyi (állami) címerről csak 1202 után beszélhetünk. Így az Árpádok eredetmondájában szereplő turulmadár még nem jelenhetett meg címerállatként, ellentétben a Képes Krónikában ábrázolttal. A kettőskereszt, országcímerünk másik alapvető eleme, mint a királyi hatalom szimbóluma, III. Béla korában (1190 körül) jelenik meg, bizánci hatásra (III. Béla a császári udvarban nevelkedett). Nála jelenik meg először címerpajzson, pénzre verve. A korai előfordulásokban kilencszer, később hétszer vágott mezőben, hol a páros, hol a páratlan sávokban oroszlánokat ábrázolnak. Címerünk jobb mezőjében látható pólyák (vágásos címer, az

Árpád-ház családi jelvénye) először Imre király 1202. évi pecsétjén fordulnak elő. E pecsét címerén a pólyák közötti mezőn kilenc lépkedő oroszlán látható. Az oroszlános pólyás címer formája időről-időre változott, így például II. András 1222. évi úgynevezett "Aranybulláján" már csak hét oroszlán van. Ezekből a párosak egymással szembenézők, közöttük egy-egy hárslevél látható. E címer festett szép kivitelű példánya a Magyar Országos Levéltár épületének lépcsőházában található. Feltűnő különbség a két címerábrázolás között, hogy az Aranybulla pecsétjén az oroszlánok nem a pajzsmezőben, hanem a pólyákban vannak elhelyezve. Ugyanezen II. András 1231. évi pecsétjén öt pólyát és tizenegy oroszlánt találhatunk, de pénzérmein az oroszlánoknak nyomuk sincs. Az oroszlánábrázolás és a vörös-ezüst vágás spanyol hatást mutat. A vágásos címer a XIII. században csak rövid ideig használatos, IV. Béla (1235-1270) pénzein újra a kettőskeresztes címerpajzs tűnik fel.
A pólyás címert az Árpád-ház kihaltával trónra került Anjou házi királyaink - jogfolytonosságuk jelzésére - szintén átvették. De ezt a gyakorlatot követték a többi uralkodóházból származó királyaink is történelmünk folyamán mindvégig. Az első ilyen egyesítésre utaló példa: A Bécsi Képes Krónikában Károly Róbert király pajzsán az Árpádok pólyái és az Anjouk liliomai együtt szerepelnek. A lebegőn ábrázolt kettőskereszt alatt hamarosan megjelent a hármashalom, utóbb a korona is. A pólyás és a hármashalmon álló kettőskeresztes forma először Nagy Lajos király pénzein fordul elő.
A pólyákat és a kettőskeresztet Zsigmond király is alkalmazta pecsétjein, de használt pólyás-oroszlános pecsétet is.
Mátyás király uralkodói címerében a pólyák és a kettőskereszt mellett hollós címerét, vagy atyjától örökölt címeréből vett oroszlánokat használta.
A magyar államcímer végleges, ismert formája II. Mátyás alatt alakult ki, állandó használatra Mária Terézia idejében vált egyértelművé, következetessé. Az itt bemutatott pecséten a magyar címer csak egy a tartományok címerei közül.

A köztudatban szimbolikus jelentés is kapcsolódik a címeren megjelenő formákhoz. E szerint a vágásos címer négy ezüst sávja az ország négy legfontosabb folyója: a Duna, a Tisza, a Dráva és a Száva. Az elképzelés a XV. század végi oklevelekben is feltűnik, és Werbőczy István Hármaskönyve terjeszti el. Macedo (portugál származású jezsuita) szerint a hármashalom három hegyet jelképez: a Tátrát, a Mátrát és a Fátrát. A mai álláspont szerint ezek csak legendák, a valóságot nem fedik. A Zrínyi költői iskolájába járt Listius László Magyar Márs című verseskönyvének lírai darabjai közé 1653-ban iktat be egy hat strófányi címerverset, amelynek sem előzményeit, sem követőit nem kereste még a kutatás: „A kereszted duplás, kibül szármad [kiárad] forrás, / Határodat keréti, / Tisza, Duna, Száva, kifolyó szép Dráva / Zsengéjét ráterjeszti, / Ég is harmatjával és bő malasztjával / Mint Gedeont élteti” (A nemes Magyarország címeréhez). A barokk hőskora után is lesznek énekesei Magyarország címerének. Faludi Ferenc a bőszavú Listiushoz képest ilyen tömör és szemléletes: „Keresztünkkel villogjatok / Országunknak hegyei, / És vigabban induljatok / Négy címeres vizei” (Szent Imre hercegrül). Vörösmarty Mihály Berzsenyire emlékeztető „országos” jelzőjével ad hangsúlyt címerfolyóinknak: „Szép vagy o hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben, / Téridet országos négy folyam árja szegi; / Ám természettől mindez lelketlen ajándék: / Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.”” (Magyarország címere).
A mohácsi vész után három részre szakadt ország Habsburg uralom alá került része képezte valójában a "Magyar Királyság"-ot , de gyakorlatilag csak egy volt az osztrák császárság tartományai között. A császárság birodalmi jelvénye volt a kétfejű sas, melynek mellén illetve szárnyain helyezkedtek el a tartományok címerei. II.József (1780-1790) uralkodása idején jelennek meg olyan pénzérmék, amelyeken nincs Magyarországra utaló elem. I. Ferenc (1792-1835) alatt pedig néhány esetben a nemzeti címer kiszorul a főhelyről, és Ausztria szimbólumai között szerepel: "Ausztria egyszerű tartománya lettünk a címerben is". Ezért követelik a újra és újra a reformországgyűlések a nemzeti címer használatát, és ekkor válik az osztrák sas a gyűlölt önkény jelképévé.
E megalázó helyzetet törölte el ideiglenesen az 1848-1849-es szabadságharc, melynek során a magyar állami címer önállósult az alábbi formában: négyelt pajzs, boglárpajzzsal.

A 63. honvédzászlóalj 3. századának pecsétnyomója, 1849

Az első mezőben Erdély, a másodikban Horvátország, a harmadikban Szlavónia, a negyedikben Dalmácia - mint a Szent Korona társországai - címere látható. A boglárpajzsban a magyar kiscímer foglal helyet.

A középcímeren csak a ténylegesen az országhoz tartozó területek jelképei szerepelnek. Válaszul a december 2-i olmützi nyilatkozatra, december 9-én eltüntetik a koronát a címerből. A detronizáció (1849. április 14.) után a korona nélküli, úgynevezett Kossuth-címer lesz a használatos. Ez a forma azonban már akkor sem vált állandóvá, hivatalossá, hiszen a nemzeti kormány csak a Habsburg-ház trónfosztását mondta ki, de nem kiáltotta ki a köztársaságot. Jogilag a szabadságharc alatt Magyarország királyság maradt.

Kossuth címer Halassy Kázmér szolnoki szállítási és ellátási kormánybiztos pecsétnyomóján, 1849

A szabadságharc leverése után, az elnyomás idejében visszatért a korábbi, kétfejű sasos forma, mígnem az 1867-es kiegyezést követően megalakult az Osztrák-Magyar Monarchia, ennek keretén belül a Magyar Királyság. Az új államalakulat címere lényegében az 1848-as formát követi azzal a különbséggel, hogy a társországok címereinek más az elrendezése, továbbá, hogy a pajzslábban az időközben a Szent Korona uralma alá került Fiume címere is helyet kapott. Pajzstartókul itt két angyal szerepel.
Az 1915. évi magyar "kiscímer" lényegében már a mai formának felel meg azzal a változtatással, hogy a pajzstartó két angyalt esetenként cserfa- illetve babérág koszorú helyettesíti. Mindkét forma egyenértékűen használható volt. Ugyanezen évben határozták meg az ország úgynevezett "középcímer"-ét, mely csekély módosítással az 1874. évi címer megfelelője. A módosítás elsősorban Szlavónia címerében jelentkezik. Ebben a nyest nem zöld, hanem vörös mezőben fut, a felette lebegő hatágú csillag nem arany, hanem vörös. A pajzslábban Fiume címerének helyét kettéosztották, ennek jobb mezőjében jelent meg az 1908-ban annektált Bosznia-Hercegovina címere: Arany mezőben felhőből

kinyúló vörösruhás, szablyát markoló kar. Pajzstakarók a két angyal, esetenként a cserfa-

illetve olajágak.
A monarchiának felépítéséből eredően voltak közös intézményei is, így például a közös hadsereg, melynek felségjelvényein a monarchia felbomlásáig szerepelt a kétfejű sas:

A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a kis- és középcímer mellett kialakult az úgynevezett "nagycímer", melyet hivatalosan kizárólag az uralkodó pecsétjén alkalmaztak. Ez annyiban különbözött a középcímertől, hogy a boglárpajzsban szereplő kiscímerbe behelyezték az uralkodó, a Habsburg-Lotaringiai ház címerét.
Ugyancsak 1915-ben alkották meg az összmonarchiát szimbolizáló egyesített címert, jobbról az Osztrák Császárság tartományaival, ballról a Magyar Királyság társországaival, a kettő között - mintegy összekötve a két egyenrangú felet - az uralkodóház címere lebeg.
Az első világháborút követő zavaros időkben a címerhasználat is zavarossá vált , Károlyi Mihály mint köztársasági elnök a korona és a pajzstartók nélküli címert tette hivatalossá. 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság a Kossuth-címer használatát is eltörli, a hivatalos szervek gyakran az ötágú csillagot ábrázolják pecsétjeiken, az őket követő Horthy-korszak ismét a koronás kiscímert tette az állam hivatalos jelképévé. Azonban a Trianonban elcsatolt területek iránti igény kifejezésére 1938-ban - elsősorban a fegyveres testületeknél - újra bevezették az 1915-ös középcímer használatát. A nyilas hatalomátvétel után a "H" betűt és a nyilaskeresztet illesztik a címerhez.
A II. világháborút követő köztársasági államforma 1946. február 1-től a korona nélküli kiscímert,

1949-ben Rákosi rendszere a szovjet mintára alkotott búzakalászos, kalapácsos, vörös csillagos "címert" vezette be. Az "alkotmány", szakítva több évszázados történelmi, nemzeti hagyományainkkal, magyar előzmények nélkül álló címert emel nemzeti szimbólumaink közé, melynek központi motívumai a kalapács és a búzakalász. Fölöttük ábrázolják a kék mezőre sugarakat bocsátó vörös csillagot. A jelvény heraldikai szempontból nem tekinthető címernek, mivel figyelmen kívül hagyja azt az általános törvényszerűséget,

hogy a címer elengedhetetlen eleme a címerpajzs. E gyűlölt jelképet söpörte el az 1956-os szabadságharc, és újra zászlajára emelte a "Kossuth címer" néven ismert korona nélküli kiscímert.
A rövid életű szabadság után az 1957-es alkotmánymódosításban megkísérlik az 1949-es címer legsúlyosabb hibáit elkerülni. Az aranykeretes, vörössel, fehérrel és zölddel vágott pajzs már hangsúlyozza nemzeti színeinket, a vörös csillag csak sisakdíszként szerepel, és a búzakalászt összefogó nemzetiszínű és vörös szalag fejezi ki a címer politikai tartalmát. Legfőbb hibája, hogy nincs több száz éves magyar címerhagyományokra épülő, önálló heraldikai tartalma. Csupán nemzeti színeinket ismétli meg, amelyek az egyszínű ábrázolásokon - így például a pénzérméken - nem ismerhetők fel.

A rendszerváltás címertani nagy előrelépése tulajdonképpen 'visszalépés' volt: 1990. júliusában az ország visszatért ősi jelképéhez, a Szent Koronával ékesített magyar kiscímerhez.

Forrás: NaPÚT