Drog, liberalizmus

Napjainkban a fogyasztói társadalom és a liberális piacgazdaság szent tehenévé vált a drog. Az illegális kábítószer ma egy sikertermék a világban, olyan, mint a Coca-Cola; hiába tiltott. Mint globális forgalmú áru, tökéletesen tipikus: hiszen kereskedelme világméretű, a fogyasztók köre univerzális, és a neoliberalizmusnak megfelelően, a profit érdekében piaci kegyetlenséggel terjed, olyannyira, hogy a kábítószer-kereskedelem a különböző jelentések alapján ma a világkereskedelem 5−10%-ára (!) rúg. A Tökéletes Áru, nagy haszonkulccsal kecsegtető Üzlet olyan termékkel, amelyre a vásárló egész egyszerűen rászokik: mindig, újra és újra kell belőle, és mindig több.

Hazánkban tombol a drogos szubkultúra. Filmekben, zenékben, „underground” helyeken, diszkókban, klubokban. Partiarcok, rasztás fejű dzsangamanok, elektrotrippelők, szpídhuszárok és ekikatonák hada lepi el a szórakozóhelyeket esténként. Felkapott, sokat reklámozott, ismert helyeket (ahol pl. SZDSZ-képviselőknek van izmos tulajdonrészük). „Cuccozni” valójában mindenkinek trendi, még a mostanra már kiakolbólított Kóka Jankó is beszélt erről (e mikro coming out minisztersége idején hivatalosan úgy hangzott, hogy „egyszer kipróbálta Hollandiában”). Divat spanglileveles cuccokban nyomulni, akár ballib pártrendezvényeken is. És még azt is pletykálják a pesti oldalon, hogy Fodor Gabi és Deutsch Tomi egy időben együtt „tolt”. Ez a menő, mert lám London új polgármestere is nyíltan beszél (korábbi) drogfogyasztásáról.

De közben most épp kilencen döglöttek bele kilenc nap alatt abba, hogy valami szemetet fecskendeztek be maguknak. Meghalt kilenc magyar fiatal.

Nem igazán van ilyenkor mit tenni. Ahogy illik, a rendőrség nagy hirtelen begyűjtött pár távol-keleti dílert, ügyelve persze arra, hogy este minden híradóban lemenjen az a kép, ahogy éppen térdelnek ezeken a kis nem kívánatos méregkeverőkön. De ez mit sem változtat azon, hogy hazánkban ilyen látványosan szedi áldozatait a kábítószer. A dílerek helyébe meg úgyis kerülnek újak. Tehát mit tesz a politika, amelynek épp az ilyen típusú társadalmi kihívásokkal szemben kell helyt állni?

Pénzért bármit!

A dolog úgy áll, hogy a túl sokszor kormánypárti SZDSZ válasza a kábítószerezés terjedésének világméretű kihívására: legalizálni, mindenki számára elérhetővé, megvásárolhatóvá tenni. Sőt. A heroint egyenesen „ellenőrzött körülmények között” biztosítani…! De hát meghalt kilenc magyar fiatal, kilenc nap alatt! S a liberálisok álomállama mégis a legális (halálos) drog állama; hajtson – úgymond – legális (halálos) hasznot az államnak (értsd: a liberális politikusoknak). Hiába halnak bele magyar fiatalok ezrei, nem számít, hányuk megy tönkre…

Az egyetlen magyarázat erre a képtelen hozzáállásra egész egyszerűen az SZDSZ bűnössége. Itt és most lehetne tudós kategóriákkal az ilyen szélsőségesen megengedő politikát liberális-újmonetaristának nevezni, de magyarul, az SZDSZ politikája: pénzért bármit. A ma hazánkban dúló liberalizmusnak ez a fajta kereskedőigazsága tehát nem más, mint egyszerűen az a törekvés, hogy emberek pénzért függésben legyenek tartva. Méghozzá irgalmatlanul. Leginkább egy életen át, de fogyasszon a liberális piacgazdaság alanya, mindegy, mit. A liberális fellépés ekképp tehát a modern kori rabszolgaságot, vagy ha úgy tetszik, a tartós kizsákmányolást, kiszipolyozást kívánja terjeszteni, erősíteni.

„A valóság azoknak való, akik nem bírják a drogot” – kiáltja bele egy graffitiszöveg a világba. Miről is van szó? Arról, hogy az élet jelentéktelen, értéktelen, az ember pedig nem más, mint a „szénmolekulák obszcén eltévelyedése”. Legalábbis sok fiatal számára ennyi. A lényeg: csak a pénz, csak az boldogít. Mindenütt önzés, hazugság, stressz, igazságtalanság, magas elvárások, megromlott kapcsolatok. Teljes nihilizmus a közösségekben, általános a legszorosabb értelemben vett erkölcstelenség: hisz úgyis mindenki lop, csal, hazudik, még maga a miniszterelnök is! Iszonyatosan üres az élet, amelynek így középpontjába a pénz megszerzése és elköltése kerül, legtöbb esetben magányos bozótharcos küzdelemre kárhoztatva elszenvedőjét a mindennapos túlélésért. Ha sikeres akarsz lenni, sugallja ez a világ, beállhatsz a karrierista menedzserek sorába – ha kedved és tehetséged is van hozzá. Ha nem, az sem baj: így is, úgy is elveszel a hatmilliárd fős emberbolyban. Egy ilyen világban mitévő legyen az ember? Próbálja mégis azt hazudni magának és környezetének, hogy az „élet szép”, hogy az egésznek van valami értelme? Vagy még ezeket a buta kérdéseket is hagyja el, s próbálja élvezni a napot: „Carpe diem”?

Nem egy fiatal vívódik ilyen gondolatokkal manapság. Mindenen kezd eluralkodni a kiábrándultság, a bizalmatlanság és a rosszhiszemű cinizmus. S mivel úgyis minden mindegy, kapóra jön, hogy egy képtelenül elboltosodott, reklámokkal telezsúfolt egész világ harsogja ezernyi helyről: „Legalább élj, ismerd meg önmagad, vágyaid, elégítsd ki azokat, élvezkedj, szerezz, fogyassz, fogyassz és fogyassz. Pénzért bármi kapható! Még gondtalan jókedv, csodás örömérzet is, tablettába zárva, porítva, bárhogy: bódulj csak el! Lazíts, mozizz, bulizz, pörögj, amennyit kedved tartja, hisz minden nap buli! Fizess csak bátran életed végéig! Legalább jól érzed magad – a pénzed meg úgyis nálunk köt ki…”

Ráeresztik a magyar társadalomra?

Hogy az a világ nem létezik, és minden utazásnak ára van (amit többszörösen kell kifizetni), a kábítószerezők életre szóló egyéni tragédiái nem érdekesek. Ez épp úgy üzleti alapú „vállalkozás”, mint csendes vagy harsány támogatói, a magyar kormány, az MSZP, de különösképp az SZDSZ. Sőt. Valójában politikai perverzió, hogy a liberálisok a kormányban „dekriminalizálni”, vagyis nem büntethetővé akarják tenni a kábítószert, sőt adóztatással legálissá tenni (a prostitúcióval együtt). A magyarázat: szociológiai toleranciamaszlag, tudományhamísító porhintés és a többi szabaddemokrata mákony. „Több liberalizmust, liberális államot, liberális embereket!” – sulykolják egyre.

Mi a kortárs liberalizmus mérlege hazánkban? Társadalomrombolás, tudatrombolás, egészségrombolás, mindenrombolás! Hazánkban is ezt a neoliberális profitforgatókönyvet követik. Szétverni a vallást: ne legyen lelkierő. Szétverni az oktatást: ne legyen mentális erő. Szétverni az egészségügyet: ne legyen testi erő! Szétverni mindent: ne legyen semmi. Csak a liberalizmus...

A történelmi felekezetek sok száz év óta bizonyítják, hogy képesek vigaszt, támaszt nyújtani. Ám a liberális tombolás viharában nem hallatszik hangjuk. A történelmi vallások helyett persze van több ezer szekta, törpeegyház, szent őrület, káros kapitalista vudu-szokásrendszer. A történelmi oktatás helyett alapítványi, kisebbségi, magán- és fizetős iskolák közreműködésével legnagyobbrészt intézményesült a népbutítás. Egészségügy helyett pedig − még azt sem tudjuk, mi… Fél egészségügy… Azt tudjuk csak: a liberálisok már elkezdték piacosítani az oktatás után (fizess, tanuló!) az egészségügyet is (fizess, beteg!). De fizessen az egészséges is! Erre kell hát a drogliberalizáció, hogy szívjanak még, bóduljanak többet a fiatalok? Ha a betegeknek gyógypénz kell az életükhöz (mert önhibájukon kívül megváltozott a világ), akkor talán fizessenek az egészségesek is: drogpénz kelljen a halálukhoz (mert önhibájukon kívül megváltozott a világ)?

Az SZDSZ egy jeles drogliberátora, Geszti „Kreatív” Péter, egyébiránt képes volt az egyik legszebb történelmi panoptikumunkból, hősi terünkből „cigányszotyizó-lószaratót” csinálni. Egy újabb idióta csinnadrattát. De minek is? Talán Csurkának, üldögélni? Vagy a gyülevész szájtáti magyarokon röhögni? Vagy csak simán a pénzért? Megint, SZDSZ? Pénzért bármit? Legalizálni, hirdetni még, ami halált hozott? Ez a kormány? Ez a liberalizmus? Ez a tolerancia, a felelősség meg a nyitottság? Nem. Ez csupa csalás és hazugság. Hamisítatlan liberalizmus SZDSZ-módra.

Ne kábulj, ébredj, magyar!

Forrás: Jónás Levente Kapu.cc