VALLÁSALAPÍTÓK - Buddha élete röviden

A buddhizmus bölcsője India északkeleti része, a Gangá folyó mellett fekvő Magadha és Kósala (a mai Bihar és Oudh) területe. Itt élt kb. Kr. e, 560-480 között a Sákja nemzetségből származó Sziddhártha Gautama, a vallás alapítója, aki később a Buddha ("felébresztett" vagy "megvilágosodott") nevet vette fel. Élete folyásáról jobbára csak legendás adatok állnak rendelkezésünkre. Apja, Suddhódana a Sákják választott fejedelme volt. Anyja, Májá szintén előkelő családból származott. Fia születése után meghalt. A gyermeket anyja húga nevelte anyaként. Előkelő, uralkodásra méltó nevelésben részesült. Tanulmányai befejeztével megházasodott, gyermeke is született. Huszonkilenc éves korában elhagyta a házát, nejét és kisfiát, Ráhulát. Aszkétává lett, hogy lelke nyugalmát megtalálja. Elhatározását négy, egymást követő élmény - egy életunt aggastyán, egy gyógyíthatatlan beteg, egy holttest és egy aszkéta látványa - váltotta ki; mindez az élet szenvedésteli és mulandó voltára figyelmeztette. Ezeknek az élményeknek hatására vállalta magára az aszkéták életét, mígnem lemondásteli bolyongásainak hetedik esztendejében, magadhai (Bihar) Gaja városkában, egy fügefa alatt, éjszakai elmélkedés folyamán elérte őt a "megvilágosulás" (bódhi): felismerte a dolgok végső összefüggését, a "négy nemes igazságot", ezzel megtalálta a megváltó gondolatot. Ezen az éjszakán vált "megvilágosodott" emberré, Buddhává. Hamarosan hirdetni kezdte a megváltás tanát. A Váránászi (Benáresz) közelében levő szárnáthi vadaskertben elmondta első prédikációját amelyben már formába öntötte tanítását. Az aszkétatársak odaadó hívei lettek. Majd újabbak és újabbak álltak mellé. Családja tagjai is követőivé váltak. Prédikátorként 43 éven keresztül hirdette tanítását az indiai tájakon vezető vándorlásai alatt, egészen 80. életévében bekövetkezett haláláig. Tanítványokat gyűjtött maga köré, és a szenvedés lényegének megértésére és leküzdésére oktatta őket. Híveinek egy része egyedüli életcéljának a Buddha által mutatott út követését tekintette. Őket szervezte szerzetesrendbe (szangha). A próbaidő eltelte után fogadalom letételével, majd szigorú előírások (tíz parancsolat) megtartásával, gyónásokkal, vezeklésekkel folytatták a rendi életet. Később a szerzetesek rendje kiegészült női rendekkel is. A világi követők számára enyhébb előírásokat, viselkedési normákat szabtak. A végcél mindenki számára a szenvedésektől való megszabadulás, a létkörforgásból való kikerülés, a nirvána állapotának elérése. A teljes felszabadultság állapota nem a halál után vagy a halállal nyerhető el, hanem az arra érdemes egyén megvilágosodásával. Törekedni kell erre. Buddha utolsó tanácsa is ez volt halála előtt. Az észak-indiai Kusínagara (ma Kászia) közelében megbetegedett. Teljes lelki békességben érte a halál. Holttestét elégették. Hamvait ereklyeként síremlékekben (sztúpa) helyezték el.
Forrás: Gondolkodó