Hogyan költenek milliárdokat festményekre?

Pénteken és vasárnap került sor a két nagy őszi hazai aukcióra. Kérdés volt, hogy a pénzügyi válság idején felpörög-e úgy a magyar műkincspiac, mint ahogy az máshol tapasztalható. Százmillió forintról még soha nem indult licit, megnéztük, meddig emelik a tétet és a tárcsákat, megdől-e az eladási rekord. Milliárdokat költöttek a gyűjtők és befektetők.

A péntek esti előadás előtt egy gombostűt sem lehetett leejteni a Vígszínház nézőterén. A főszereplő hat órakor jelent meg a színpadon, a tömeg szabályosan felhördült, amikor meglátta. A darab rendezője is elnémult egy percre a Lámpagyújtó felé fordulva, teljes csend honolt a teremben. A narrátor halk szavai törték meg a hallgatást, a jelenet végén pedig vastaps tört ki: a méretes főszereplőt ketten vitték ki, majd alig lélegzetvételnyi szünet után immár felszabadultabb hangulatban folytatódott a darab. A rendező Kieselbach Tamás, a narrátor Winkler Nóra, a főszereplő pedig a Lámpagyújtó című festmény volt, mely 1921-ben született, alkotója Bortnyik Sándor. A darabot évente kétszer tűzi műsorra a Vígszínház, tavasszal és ősszel, a színészek mindig mások. Az előadás címe a Kieselbach Galéria Aukciója.

Milliókért emelt tárcsák

Az eseményt nem csak az állandó helyszín miatt hasonlíthatjuk színházi előadáshoz, sokak számára ez valóban olyan társasági és kulturális esemény, mint egy bemutató. A nézőtéren ülők többsége valóban nem több, mint izgatott néző, közülük sokan visszajárnak, néhányan pedig most először látták a darabot. Az épület előtt és az előtérben régi ismerősök köszöntik egymást, az úri közönség kedélyesen ingyen-pezsgőzik. Sokan kiöltöztek, és nem kizárólag azok közül, akik az előtérben tárcsát igényelnek, kisnyugdíjas házaspárok is jelzik ruházatukkal, hogy számukra ünnepnap a mai. Az előtérben maga Kieselbach Tamás fogadja az aukcióra érkezőket, a komoly gyűjtőket természetesen személyesen ismeri, a vételi szándékokról aligha most, beszélgetés közben értesül. Húsz perccel öt óra után, amikor már a nézőtér lépcsőin is ülnek, és az ajtóknál csoportokban nyújtogatják a nyakukat a kiszorultak, a galératulajdonos nyitja meg az aukciót, de rögtön át is adja a szót Winkler Nórának. Árverést vezetni nem könnyű munka, koncentrált figyelmet követel attól is, aki hosszú évek óta gyakorolja ezt a szakmát. A nézőtér bármelyik pontján emelkedhetnek a tárcsák, a legelső soroktól az erkély utolsó székéig, és a licitálót lehetőleg rögtön észre kell venni, a show-nak mennie kell. A 250 tétel gyors tempóban is csak mintegy négy órán keresztül kel el (ahogy általában a magyar aukciókon, itt is ritkaság, hogy valami eredeti tulajdonosánál marad). Ezt a hosszú műsort Winkler Nóra látszólag könnyedén, élvezettel narrálja végig és vezényli le, ebben segítségére vannak a galéria munkatársai. Azoknak az asszisztenseket sincs könnyű dolga, akiknek az árverési bizonylatot kell eljuttatni a tömegben a győztes licitálóig. Az első tétel 220 ezer forintos kikiáltási árról indul, 340 ezer forintért kel el. A tízmilliós értékű képek közül egy Csók István festmény az első, a leütési ár kilencmillióval magasabb, mint ahonnan indult a licit, 24 millió forint. Visszatérve a színház párhuzamhoz- aligha véletlen, hogy milyen sorrendben kerülnek a kalapács alá a tételek.

Dugig telt nézőtér

A kisebb értékű, kevésbé jelentős festmények között dramaturgiai csúcspontként jönnek a jelentős munkák, melyekből marad az árverés végére is (az utolsó kép egy Rippl-Rónai). Az abszolút csúcspont ezen az estén a 46-os tétel volt, a már említett Bortnyik Sándor kép. Talán szerencseszám is ez, két évvel ezelőtt is a 46. tétel volt az aukció sztárja, Csontváry A szerelmesek találkozása című festménye akkor 230 millió forintos áron kelt el. Az aukció nagy kérdése éppen az volt, hogy megdől-e ez a rekord. A pénzpiaci válság miatt a helyét kereső tőke a világban igencsak jót tett a műkincspiacnak. Nem csak a vásárlásoknak, a kínálatnak is, a két nagy hazai aukción erős volt a felhozatal. A beadók is tudják ugyanis, hogy most jó áron kelnek el a képek, ahogy biztosan van olyan, aki kényszerűségből, épp a gazdasági helyzet miatt kénytelen megválni tulajdonától. Azt nem tudhatjuk, hogy a Bortnyik kép tulajdonosa miért adta el a képet, annyi került csak nyilvánosságra, hogy előbb svájci, majd osztrák magángyűjteményben bújt meg a kép. A megbújás szinte szó szerint értendő, a Lámpagyújtó egyetlenegyszer volt kiállítva, 1922-ben, és létezéséről is csak egyetlen cikk tudósított. Mindezek miatt, és persze azért, mert az életmű és az időszak egyik kiemelkedően fontos alkotásáról van szó, a Lámpagyújtó rekord kikiáltási árról indult. A kerek százmillió forint 15 millióval több, mint amennyiről két éve a Csontváry-kép indult. Ráadásul sikeres volt a galéria kampánya, a képet nem védte le az illetékes szervezet, ami azt jelenti, hogy külföldi tulajdonba is kerülhetett. Korábban példátlan módon több nemzetközi szaklapban is meghirdették a festményt.

A narrátor, egy segítő és a rendező

Mindezek ellenére a sokak által várt csúcsdöntés nem sikerült. A kép 170 millió forintos áron kelt el mintegy két perc feszült hangulatú licitálás után. Csalódottságról ezzel együtt sem beszélhetünk. Annak ellenére, hogy ez a rekord nem dőlt meg, kifejezetten eredményesnek és erősnek nevezhető az árverés. Általában elmondható, hogy szépen emelkedtek az árak, és voltak kiemelkedő licitek is.

Példa erre az a Gulácsy-grafika, amely 800 ezer forintról indult, és 4,2 millióig ment fel az ára. Igaz, az aukciók állandó sztárjainak voltak meglepő módon mindössze kikiáltási áron elkelt képei is, nagy értékű Rippl-Rónai és Gulácsy is volt ilyen. Sokan várták azt is, hogy milyen érdeklődés lesz a sikeres debreceni kiállítás után Aba-Novák Vilmos képei iránt.

Nem véletlen, hogy több kvalitásos képe is árverésre került az est folyamán, ezek is tisztességes licitek után keltek el, kettő húszmillió forint fölötti áron. Egy 3,5 millió forintról induló Anna Margit kép 10 millió forintos leütési árat ért el (ez rekord az életművel kapcsolatban) két gyűjtő izgalmas egymásra licitálása során. A komoly albumokat megszégyenítő minőségű és részletességű katalógusban olvashatjuk, hogy a fiatal festőnő nyomorogva élt, amikor a kép készült.

Négy fotó is szerepelt a az árverés kínálatában, két Rónai Dénes művészportré 320, illetve 340 ezer forintért, míg Friedmann Endre két fényképe 360, illetve 600 ezer forintért kelt el. Összességében sikeres árverésen van túl a Kieselbach galéria, majd minden második, azaz 124 tétel végzett millió forint feletti leütési áron.

Két nappal később került sor a Virág Judit galéria árverésére, ahol szintén magas leütési árak születtek. Gulácsy Lajos, Szinyei Merse Pál, Tihanyi Lajos, Czóbel Béla és Vaszary János képei keltek el legdrágábban vasárnap este a Kongresszusi Központban.

Licit az erkélyen is

A 175 aukcióra vitt tétel több mint felénél, 97 esetben koppant az egymillió forintos határ fölött a kalapács, tizenháromszor ütöttek le nyolc számjegyű összeget. Mint az várható volt, Gulácsy Lajos eddig ismeretlen festménye, a 40 millió forintos kikiáltási árról indított Nő kék kancsóval végzett a legmagasabban, 65 millió forintért kelt el.
Egy másik Gulácsy-képet a 12 millió forintos kikiáltási árat csaknem megháromszorozva, 33 millió forintért szerzett meg egy kitartó gyűjtő. Szinyei Merse Pál Patak című képéért harmincmillióról egészen 50 millió forintig tartott a verseny.

48 millió forintot fizettek Czóbel Béla egy csendéletéért, Tihanyi Lajos 1920-as önarcképéért 44 millió forintot. 26 millió forintért vitték el Aba Novák Vilmos Ősz című nagyméretű vásznát, és jól szerepeltek a kortárs alkotások is.

Forrás: DELUXE