A becsületről ... idézetek

Mi a becsület?

A becsületesség a tiszta lelkiismeret önmagunk és az embertársaink előtt. Annak az egyértelmű tudása, hogy mi a helyes a szerepünkben, a magatartásban, a kapcsolatokban. Becsületességgel nincs mesterkéltség, vagy képmutatás, ami esetleg zavarodottságot, bizalmatlanságot teremthet másokban. A becsületesség az igazi tükör. Becsületesnek lenni nagy bátorságot igényel. Mindannyiunknak az egyik legnemesebb tulajdonsága az a képességünk, hogy azt mondjuk: "Sajnálom, hibáztam, neked volt igazad." Valójában nem az a lényeg, hogy igazunk legyen, hogy a vitát megnyerjük, hogy az elképzeléseinket elfogadják. Sokkal lényegesebb, hogy képesek vagyunk felismerni a hibáinkat, felelősséget vállalunk értük, megtanuljuk belőlük a leckét és érettebben megyünk tovább. A becsületesség empátiát igényel. Azt a képességet amellyel más helyzetébe is beletudjuk képzelni magunkat, hogy akinek tartozunk esetleg családja gyereke van, hogy a karácsony közeledtével nem juthat ajándékhoz, mert az a számla esetlegesen mások életét befolyásolhatjuk negatívan, akkor ha vállalt kötelezettségeinknek nem teszünk eleget. Vállalkozás is nagy felelősség, de becsületesen vállalkozni az önmaga a tisztesség.


Többet ér a jó név nagy gazdagságnál, S a kedvesség ezüstnél és aranynál. (Pé-ld.22,1)

Minden vesztegető ajándék és igaztalan jó elenyészik, De a becsületesség örökké megáll. (Bir.40,12)

Montesquieu: A becsületesség legfontosabb jótállója a vallás, azért olyan embertől akikben istenfélelem él, sohasem kell tartanunk.

Irk A.: A becsület a földi javak között a legértékesebb, értéke felér az ember életének értékével, mert becsület nélkül az élet nem emberhez méltó élet.

Kner I.: Elveszett becsületükön legtöbben azt siratják, hogy olyan olcsón adták.

Tacitus: Inkább tisztes halált, mint gyalázatos életet.

Phikülidész: Sok kínt kell tűrnöd, ha a tisztességre törekszel.

La Bryére: Két módja van annak, hogy magasabb méltóságokba kerüljünk, az, amit egyenes útnak, vagy kitaposott útnak nevezünk, és a kerülő út, vagy görbe út. Emez a rövidebb.

Eötvös: Túlzás nélkül mondhatom, hogy a mesterembert, vagy napszámost, nem becsülöm kevésbé, mint bármely herceget, de ez még nem nagyon sok.

Konfuciusz: Érjétek el, hogy a becsületesség jobban kifizetődjék, mint a lopás, és akkor nem lesz lopás.

Juhász Gyula: Minden méltóságtól megfoszthatnak, de emberi méltóságomtól nem.

Széchenyi: Az öröm több, mint a pénz, a becsület pedig százszorta több. Minden becsületes szívnek legszentebb a hon.

Jókai: Jaj de szép a férfiarc olyankor, amikor az a dicsfény (becsület) ragyogja körül

Capek: Ha a becsületért, igazságért, szabadságért nem fizetnek élettel, nem lenne olyan roppant, olyan felbecsülhetetlen értékünk.

Irzykowski: A becsületesség olyan erény, ami az embernek sokba kerül.

Gárdonyi: Inkább becsüljenek kevesebbre, és érjek többet.

Hauptmann: Aki egyszer, akár csak négy hétre is, polgári halott volt, az már soha nem szabadul meg a hullaszagtól.

Rochefoucauld: A nevetségesség jobban becstelenít, mint a becstelenség.

Horváth: A küldetés felemel, a küldözgetés megaláz.

Radnóti: Éld e rossz világot, és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen.

Publius Syrus: Puras Deus, non plenas, aspicit manus. (A tiszta és a teli kezeket nézi az Isten.)

Iuvanalis: Quantum quisque sua nommurum servat in arca, tantum habetet fidei. (Kinek-kinek annyi a becsülete, ahány aranyat őriz a szekrényében.)

Publius Syrius: Fidem qui perdit, nin potest ultra perdere. (Becsületét aki elvesztette, nincs több veszteni valója.)

Cicero: Tanta vis probitatis est, út em in hoste etiam diligimis. (Akkora ereje van a becsületességnek, hogy még az ellenségben is szeretjük.)

Recta linea est brevissima ! Recta vita tutissima! (Az egyenes út a legrövidebb, a becsületes élet a legbiztosabb.)

Fructus honoris: onus ! (A tisztesség gyümölcse teher.)
Más változat: Fructus oneris honos. (Teher gyümölcse: tisztesség.)

Magyar közmondások és szólások:
Jobb becsülettel szegényen élni, mint rossz úton meggazdagodni.
A becsület a keresőt kerüli, a kerülő keresi. (=A szerény embert becsülik meg, nem pedig azt, aki hajhássza az elismerést.)
Az elveszett becsületet nehezebb visszaszerezni, mint az elveszett vagyont.
Legtovább tart a becsület. (=A vagyonhoz és dicsőséghez képest a becsület nem mulandó érték.)
Mindig ott jó lakni, ahol becsülete van az embernek.
Nem sok becsületet nyer az ember az asszony megverésével.
Becsületboltot nem lehet nyitni.
Inkább vesszen életed, hogy sem becsületed.

Régi vicc szerint, a sokat tapasztalt ember inti a fiát: Sose feledd, második a becsület.

Becsület, Igazság és Jog:
Az öreg jámbor Becsületnek az utolsó tehenét is elhajtották. Hiába kérte a szigorú Törvényt, hajthatatlan maradt, a tehén nagyot bődült, s örökre elbúcsúzott a gazdájától. Ekkor az öreg Becsület könnyes szemmel, és reszkető ajakkal magához hívatta két felcseperedett fiát, az Igazságot és a Jogot. Az öreg megsimogatta hófehér szakállát és így szólt:
- Édes fiaim, utolsó tehenemet is elhajtották, nem tudlak tovább tartani benneteket. Menjetek Isten hírével világgá, keressetek magatoknak szolgálatot a nagyvilágban.
És szomorúan homlokon csókolta őket. A testvérek, az Igazság és Jog, kézen fogták egymást, és útra keltek. Elmentek szolgálatot keresni.
- Én csak olyan gazdához állok be - mondja út közben az öregebbik testvér, az Igazság, - aki olyan jámbor és becsületes lesz, mint az édesapánk. Ha ilyet találok, híven szolgálom holtom napjáig.
- Én pedig csak olyan gazdához szegődöm - mondja a fiatalabbik testvér a Jog - aki olyan erős lesz, hogy nála senki sem erősebb. Bánom is én a többit.
Ígérem, hogy abban a pillanatban faképnél hagyom, ha nála erősebb gazdát találok. A keresztútnál megölelték egymást, elváltak.
És soha többé nem találkoztak. Holtiglan elszegődtek. Az Igazság a mindenkori Szegénységhez, a Jog a mindenkori Hatalomhoz. (Szív újság 1946.X.26.)

Pascal: Oly magasztos elképzelésünk van az emberi lélekről, ha nem bírjuk elviselni ha megvet, ha nem becsül minket egy lélek; az emberek minden boldogsága ebben a becsülésben rejlik. (Gondolatok 153.)