A magyarországi borrendek

Európa országaiban már a középkorban alakultak bor(lovag)rendeknek nevezett társaságok, melyek a bor kultuszának, egy-egy borvidék hagyományainak ápolását tűzték ki célul, mindezt a lovagi erények gyakorlásával: hűséggel, odaadással, becsületességgel, udvariassággal és mértékletességgel. A bor, bár élvezeti cikk, már ekkor is jóval több ennél, egészséges, egészségvédő italnak, gyógyszernek és tápláléknak számított a számos betegséget okozó és terjesztő vízzel szemben. Ez áll a hátterében annak, hogy a középkor végén Nyugat-Európa borvidékein a bor kultuszát kialakították a Bacchus-társaságok. E társaságok egy-egy táj borainak vagy egy-egy borfajtának a híveit tömörítették. Szigorú szabályok szerint működtek, szervezeti felépítésük az egykori lovagrendekét követték. Külsőségeikben is (a középkori divat szerinti öltözék, a felvétel ünnepélyessége, szertartása, a lovagi eskü, a próbatétel) a lovagrendeket követte. A Bacchus-társaságok elsőként Franciaországban alakultak meg. A borbaráti borlovagrendek az erények közül természetszerűleg hirdették a hűséget a barátságban és a választott borfajtát illetően.

Magyarországon a borfogyasztás köré szerveződő társaságok múltját homály fedi. Szerveződtek ugyan borbaráti társaságok, ezek azonban inkább „ivótársaságok” voltak, mintsem borlovagrendek. A lovagrendi hagyományok gyengesége miatt az elsőként alakult társaságok borrendek voltak, a lovagrendek csak az 1970-es évek végén, a nyolcvanas, kilencvenes években jelentek meg hazánkban.

A Bacchusi Borrendek Nemzetközi Szövetsége, az FICB (Fédération Internationale des Confréries Bachiques) 1964. június 6-án alakult meg, székhelye Párizsban a Bormúzeumban van. Az alapítást a belga és a francia borlovagrendek kezdeményezték.

A borrend-alapítási szándék a második világháborút követően az életszínvonalában már újra stabilizálódott európai polgárság élni akarását, pozitív életérzését és talán a háborús emlékek elfelejteni vágyását is tükrözte. A bor szeretete, tisztelete az élet minőségének már azon régiójában található ekkor, amikor a gasztronómiai élmény az emberi kultúra részévé válik.

A két kezdeményező ország példáját egyre többen követték. Amikor Magyarország 1978-ban csatlakozott az FICB-hez, már a szövetség tagjai között találta Francia-országon és Belgiumon kívül az Egyesült Államokat, Kanadát, Angliát, Olaszországot, Spanyolországot, Svájcot, Hollandiát, Portugáliát és Japánt. Legutóbb már Magyarország támogatásával került sor Ausztria borrendjének felvételére. Az osztrák borrend Szlovéniában és más országokban (így Magyarországon) is alapított egy-egy konzulátust, tagozatot, így a nemzetközi szövetség aktuális létszáma mintegy 20 ország több száz borrendje, sok ezer taggal. A nemzetközi szövetség valamennyi tag borrend szolidaritásán alapulva, egymás szabadságát tiszteletben tartva fogja össze azokat. Csak olyan rend csatlakozhat a szövetséghez, amely alapokmányában rögzítette, hogy létrehívásának célja a szőlő- és bortermékek védelme.

Az FICB céljai:

– jobban meg- és elismertetni a világ borvidékeit és azok borait,

– megértetni a fogyasztókkal, hogy a bor nemes ital, egészséges és természetes, amely a legrégibb idők óta igazolja létét,

– segíteni és fejleszteni a borrendek egymás közötti kisugárzását és ezáltal visszaadni a „rendek” és „lovagok” kifejezés nemes értelmét, mint ahogy a régiek szövetkeztek,

– a reklám és promóció alkalmas eszközeit kutatni, tanulmányozni és fejleszteni, amelyek azért szükségesek, hogy felhívják a fogyasztók figyelmét a borra, a nemzetközi italra és megismertetni őket a Nagy Borokkal, ame­lyeket a természet ad nekünk.

Minden borrendet eskütétele arra kötelez, hogy

– minden körülmények között a szőlőt és a bort szolgálja,

– megtisztelje a hozzá hasonlókat,

– bátorítsa az erényt, és akadályozza a bűnöket,

– harcoljon a gonosz ellen, és segítse a gyengéket,

– magatartásával bizonyítsa, hogy a szőlő- és borcivilizáció, kultúra létezik.

Az FICB éves kongresszusa a bor népszerűsítését szolgálja, felfedezi az egyes országok borvidékeit, kóstolót tart a világ boraiból; munkatalálkozó, melynek témáit a szervezők határozzák meg, azonban az egészség minden alkalommal a középpontban áll.

A Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége 1988. november 16-án, Budapesten alakult meg, az akkor már működő tizenhárom borrend egyhangú akaratából. Alapvető céljait és tevékenységét az Alapszabály fogalmazza meg. Eszerint a szövetség alapvető célja: a borrendi mozgalom összehangolása, közös programok szervezése, a tagszervezetek tevékenységének segítése, a magyar bor piaci sikerének elősegítése. Ennek érdekében kifejtett tevékenységei:

– a minőségi szőlő- és bortermeléssel kapcsolatos táji, fajtaeredet és hírvédelem támogatása,

– a szövetséget alkotó borrendek szakmai képviseletével kapcsolatos feladatok ellátása,

– a kulturált és minőségi borfogyasztás elősegítése,

– a termékértékesítés elősegítése érdekében Magyarország borvidékeivel és az itt termelt borokkal kapcsolatos tájékoztatás, rendezvények szervezése, a szőlő- és bortermeléssel kapcsolatos hagyományok ápolása, bormarketing-tevékenység,

– a borrendek által védett (zászlós) borok minőségének rendszeres figyelemmel kísérése,

– magyar nemzeti idegenforgalom, a borturizmus lehetőségeinek kibővítése a magyarországi szőlő- és borkultúra megismertetése útján,

– a szövetség céljainak megvalósítása érdekében idegenforgalmi tevékenység,

– együttműködés és kapcsolatépítés nemzetközi szervezetekkel.

A szövetség céljának tekinti a magyarországi borkultúra megőrzését, fejlesztését, e tekintetben kulturális és ismeretterjesztő tevékenységet végez, valamint célja és gyakorlata a fogyasztóvédelmet is szolgálja.

Egy-egy borrend kialakulásának, létrejöttének alapfeltétele mindig a bor és egymás tiszteletén alapuló, összetartó közösség. A borrendek alapvető célja egy-egy borvidék, termőhely vagy attól függetlenül általában a magyar bor hírnevének, minőségének védelme. Mintegy összekötik a szőlőtermesztést és a borászatot a táj kultúrájával, múltjával, hagyományaival és a bor fogyasztóival. A kulturált borfogyasztás zászlóvivői, elkötelezettjei, nagykövetei. Tagjai, a borlovagok igényességükkel, jó értelemben vett kérlelhetetlen szigorúságukkal, tekintélyükkel nagyban hozzájárulnak az általuk képviselt vidék borainak minőségvédelméhez, hírnevének öregbítéséhez. Kevés szakma mondhatja el magáról, hogy egy ilyen múlttal, hagyományokkal, külsőségekkel működő szervezet áll mögötte, küzd érte a civil társadalom részéről, ahol szinte minden foglalkozás képviselve van, magas képzettségű és műveltségű tagokkal.

A borrendek régen és többségében ma is szőlő- és bortermelőkből, gazdákból álltak össze, tömörültek borrendi klubokba, társaságokba, majd egyesületekbe. Megalakulásukat gazdasági érdekek is motiválják, a minőségvédelem, a technológia fejlődése, a borrend nyújtotta reklám és marketinglehetőségek kihasználása révén az értékesítés, a forgalom növelése érdekében.

A borrendek önként vállalt céljaik megvalósulásáért minden lehetőséget megragadnak. Baráti társaságot, összetartó közösséget alkotva elsősorban működési körzetükben próbálják céljaikat megvalósítani. Saját belső életük, ceremóniájuk és nem utolsósorban külső megjelenésük felhasználása mellett előadásokat, borbemutatókat tartanak, kiállításokon, borversenyeken, fesztiválokon vesznek részt, szervezik azokat. A borrendek által szervezett nyilvános, színpompás felvonulások, avatási ceremóniák, ünnepi rendezvények több ezer, néha több tízezer néző előtt zajlanak. Hasonlóan látványosak az évente más-más országban szervezett nemzetközi kongresszusok programsorozatai is.

Magyarországon az első borrend 1976. augusztus 26-án alakult Baján, Pax corporis (A test békéje) néven. A második a Gyöngyös–Visontai gloria sublimis Borrend (Magasztos dicsőség) volt. Ezt követően a nyolcvanas években borvidékek szerinti területi megosztásban, a legnagyobb állami (pincegazdasági) vállalatoknál és néhány szövetkezeten belül, azok szerves részeként és természetesen anyagi támogatásával alakultak borrendek. 1988-ban már 13 borrend működött hazánkban, ezek alakították meg a Magyarországi Borrendek Országos Szövetségét. 1989–90-ben, a régi rendszer és a KGST összeomlását követően a nagy állami borászati vállalatok nehéz gazdasági helyzetbe kerültek, piacaik jelentős részének elvesztése miatt. Mindez, majd az ennek eredményeképpen bekövetkezett privatizáció természetesen az általuk támogatott borrendeket is érintette, azonban ezek a borrendek az átmeneti anyagi nehézségeket „túlélve”, megújulva, szerencsére ma is aktívan működnek. A kilencvenes évek elejétől a szakmához kötődve, de már civil kezdeményezésre klubok, bortársaságok alakultak és alakulnak. Ezekben a borrendekben, egyesületekben a szakemberek mellett a legkülönbözőbb foglalkozású és érdeklődésű, a szőlőtermesztést, a borászatot és a bort szerető és tisztelő „polgárok” is tevékenykednek. Tagjaik között találhatók a legismertebb szőlő- és bortermelők, szinte valamennyi szakmai szervezet prominens vezetői (pl. a szakoktatás, Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, Borakadémia), vállalkozók, tanárok, politikusok, sportolók, az egyházak képviselői, művészek, újságírók, a helyi önkormányzatok vezetői stb., tehát a társadalom szinte minden rétege képviselve van. A borrendek önállóan alakulnak, önálló, cégbíróságon bejegyzett társadalmi szervezetekként, egyesületekként tevékenykednek. Amennyiben kérik felvételüket a Magyarországi Borrendek Országos Szövetségébe, és megfelelnek az Alapszabályban, az Etikai Kódexben és a Borrendi Regulákban megfogalmazott feltételeknek, a szövetség Nagytanácsa (közgyűlés) a jelölt borrend bemutatkozását követően többségi szavazással dönt a felvételről. A szövetségnek jelenleg 43 rendes tagja van, továbbá 5 társult tagja, amelyek (3 szlovák és 2 szerb) határon túli magyar borrendek, de további számos borrend és borbarát egyesület működik az országban és várja a szövetségbe történő felvételét.

A szövetség koordinálja a borrendek tevékenységét, közös országos rendezvényeket szervez, az egész szakmát érintő kérdésekben egyeztetett, közös álláspontot képvisel, szavát hallatja a legkülönbözőbb szakmai és egyéb fórumokon. Szövetségünk tagja és résztulajdonosa a Magyar Bormarketing Kht.-nak, mely fontos szerepet vállal a magyar bor bel- és külpiaci elismertetésének fokozásában és értékesítési lehetőségeinek kiteljesítésében. Fontos feladatának tekinti, hogy a borrendek szerepét és súlyát növelje az ágazat meghatározó tényezői között, a borrendeket ne „csak” a külsőségek, a díszes megjelenés, hanem az amögött lévő tényleges tartalom, a jelentős szakmai értékek alapján ítéljék meg, értékeljék és fogadják el.

Minden borrend sajátos díszes öltözékkel, lánccal, emblémával, címerrel és zászlóval rendelkezik. Külsőségeikben a középkori lovagrendi hagyományokra támaszkodnak, legendájukat, ceremóniájukat az általuk lépviselt borvidék, térség történelmi-kulturális szokásai, néprajzi és szakmai hagyományai, múltja alapján alakítják ki. Nevük utalhat a terület, helység, város régi nevére (pl. Alisca Borrend, Vinum Agriense Borrend), a tájegység nevére (pl. Somlói Borrend, Villányi Borrend, Keceli Borrend. Kiskőrösi Borrend), egy-egy neves szülöttükre (pl. Mathiász János Borrend, Unghváry László Borrend), egy-egy tárgyi emlékre (Da Bibere Zalai Borlovagrend, egy kelta korsó felirata után), egy neves szakemberre (pl. Törley Pezsgőrend, Dom Perignon Pezsgőrend), történelmi személyiségre (pl. Noé-hegy Szent István Borrend, István Nádor Borlovagrend, Lorántffy Zsuzsanna Borrend, Gróf Vécsey Károly Borlovagrend), a szőlő- és borkultúrához kapcsolódó szentekre (pl. Szent Orbán Borrend, Szent Vince Borrend, Szent Márton Borrend, Brindisi Szent Lőrinc Borrend, Szent Donát Borrend, Szent László Borlovagrend). Díszes öltözetüket, kellékeiket is ehhez kapcsolódva tervezik meg és készítik el.

Legendájuk mindig az adott borvidékhez, helyhez kötődő történet, anekdota, melyhez kapcsolódóan alakítják ki a próbatételt.

Maguk határozzák meg működési rendjüket, ünnepeiket, avatási ceremóniájuk rituáléját és zászlós borukat. A zászlós bor a tájegység legjellegzetesebb, leghíresebb és legjobbnak ítélt bora. Lehet egy állandó borfajta vagy cuvée, lehet az éves házi borversenyen kiválasztott bor (borok), a legfontosabb, hogy kiváló minőségű, a borrendet és a borvidéket méltó módon reprezentáló bor legyen. A zászlós bor általában egyedi palackban, speciális kiszerelésben, a borrendre utaló címkével ellátva készülő különlegesség, mely általában nem kerül forgalomba.

A borrendek saját szabályzatuk alapján, ünnepi ceremónia keretében avatnak új tagokat, rendes és tiszteletbeli tagokat. Ezt természetesen megelőzi egy sikeres próbatétel. Alapfeltétel a bor szeretete és tisztelete és az, hogy a jelölt méltó legyen a borrendi tagságra. A próbatétel során a jelöltnek valamilyen a borhoz, borvidékhez kapcsolódó gyakorlati feladatot (pl. lopózás, borospalack szabályszerű kinyitása, zászlós bor kiválasztása több fajta közül és elfogyasztása, szőlőtermesztéssel, borászattal kapcsolatos tárgyi eszköz kiválasztása, felismerése, palack dugózása) kell végrehajtani. Néhány borrend avatási ceremóniájában a szakmához, tájegységhez kapcsolódó elméleti kérdés is társul. A sikeres próbatétel után a borrendre és annak zászlójára, zászlós borára történő eskütétel következik és az aláírás a borrend nagykönyvében, majd a nagymester a borrend jelképét jelentő eszközzel (pl. lopó, kard, szőlészeti, borászati eszköz, díszbot, szablya, bárd stb.) az új tagot a rend tagjává avatja. Az új tagot általában a rend névre szóló címkével ellátott zászlós borával, díszes oklevéllel és a rend díszláncával ajándékozzák meg, és elvárják, hogy esküjéhez híven képviselje a borrendet, annak zászlós borát, és részt vegyen a borrend életében.

A magyar borrendi mozgalom harmincnégy éves története nagyszerű, változatos korszak volt, melynek során többször megújult, kényszerűen alkalmazkodva a gazdasági (és politikai) változásokhoz, a magyar szőlő- és bortermelést érintő jelentős változásokhoz. A rendszerváltozást követően egyik zászlóvivője volt a „borrend-szerváltásnak”, a szőlő- és bortermelő ágazattal párhuzamosan ugrásszerű fejlődésen ment keresztül. Ez napjainkban is tart, bizonyítva a borrendek létjogosultságát, azt az igényt a civil társadalom részéről, hogy a bornak, ennek a csodálatos italnak a szeretete, összetartó ereje révén egyre újabb borbaráti társaságok, borrendek alakuljanak. A szövetség örömmel állt és áll a jövőben is a mozgalom élén és segíti a borrendeket nemes céljaik eléréséhez. Meggyőződésem, hogy a borrendek a közösségi szellemnek és a kölcsönös tiszteletnek köszönhetően rendelkeznek azzal a dinamizmussal, erővel, amellyel megtartják és tovább erősítik szerepüket a magyar szőlő- és bortermelő „társadalomban”, növelik vonzerejüket mindazok körében, aki vonzódnak a borhoz, ehhez az ősi italhoz.

Budapest, 2008. július

Forrás: Korunk folyóirat