Isle of Rum: saját iskola a hat nebulónak

Mindössze hat tanulója van a skóciai Rum szigetén lévő általános iskolának. Stuart Poole tanár-igazgatónak könnyebb is a helyzete, amikor össze akarja terelni a játszó nebulókat az udvarról szünet után. Persze nem meglepő a dolog, hiszen a szigetnek is alig harminc lakosa van csupán. A hebridákhoz tartozó Isle of Rum már 1957 óta a nemzeti örökséget felügyelő Scottish Natural Heritage (SNH) tulajdonában van. A szigetnek alig több mint harminc lakosa van (közülük hat gyermek) akik nem tekinthetően állandó lakosoknak, hiszen pusztán a SNH által biztosított munka miatt költöztek és költöznek Rumra. Minél többen kapnak munkát a szigeten, annál többen telepednek le – velük a gyerekek is, akik a szigeti iskolába kénytelenek (bár ez nem is annyira kényszer a számukra ilyen csodás környezetben) járni. A suli egykoron templom volt, de miután már nem volt szükség állandó papi jelenlétre, így átalakították az épületet. Benne hat kis székkel és hat kis asztallal, a rumi gyermekek számára. A legfiatalabb nebuló Cara Kilpatrick, aki mindösszesen öt éves. A legidősebb a tizenkettőt is betöltött Sonny Hawan – ő az egyik azon keveseknek, akik már Rum szigetén születtek. Belőlük sincs sok, Sonny a hatodik. A gyermekek legtöbbje városban nevelkedett korábban, de nem bánják a környezetváltozást, mint mondják: szeretnek itt. - Rengeteg a szabadságunk, a városokban nincs ennyi fa és szabad tér, csak utak és piszok – mondta a nyolc éves Sorcha McEion, a hatok egyike. Hasonlóan vélekedik Iain Talbot, aki Eilidh nevű nővérével együtt gyűri az iskolapadot Rum szigetén. Mint mondta: rengeteg állat van, sok madár és nincsenek emberek, hogy házakat építsenek a szép füves mezőkre. Stuart Poole tanár-igazgató azonban a szépségek mellett a hátrányokat is látja. Úgy véli, bár a gyermekek kétségtelenül számos élménnyel lesznek gazdagabbak és a tanulásra is fogékonyabbak; éppen azért, mert elzártan élnek sok minden mást, közösségi létet nem igen tapasztalnak. Ezt igazolhatja Sorcha McEion gyermeki megállapítása is, miszerint: sokkal jobb itt a világ, nem zúgnak az autók, s mivel mindenkit ismerünk a szigeten, nem zárjuk a bejárati ajtókat sem. Rum egy órányira van hajóval a legközelebbi, mondjuk úgy civilizációtól: Mallaigtól. Legtöbb lakos ott tartja az autóját – Rumon ugyanis csak a SNH autóit lehet használni -, így ha nagyobb bevásárlást kell tenniük, úgy az egy nagy útba is kerül. Hacsak nem hozzák át nekik a rendelt termékeket hajóval – ez is egy megoldás, igaz sok esetben az időjárás zordsága miatt nem lehet hajóval megközelíteni a szigetet. A helyieknek egyébként nincsenek különösebben nagy igényei, zöldségeket termesztenek, halásznak és néha a sziget őzállományából is leesik némi betevő. A legtöbb gondot talán az okozza, hogy középiskola legközelebb csak Mallaigon található. Ilyenkor a fiatalok kollégiumba költöznek és csak havonta egyszer tudnak hazatérni Rum szigetére. De ez is megéri, mert mindig örömmel térnek haza Isle of Rumra. (Albannach-cikk a scotsman alapján)