Gésák

A gésák tradicionális japán művészek és szórakoztatók. A Geiko szót szintén használják. A gésák a 18. és 19. században nagyon divatosak voltak, és ma még mindig léteznek, bár a számuk csökken. Egész Japánon belül a gésa szó a használatos, de a Kansai régióban a maikó elnevezést használják a Meiji Korszak óta. A gésahagyomány, a taikomochiból vagy hōkanból fejlődött ki. Az első gésák mind férfiak voltak; ahogy a nők elkezdték átvenni a szerepet, őket onna gésa (女芸者), vagy női művész néven hívták. Az Oiran és Odoriko nagymértékben hozzájárult a mai modern gésák kialakulásához. Az Odoriko különösen befolyásolta a gésákat, hogy mutassanak be táncot a művészi repertoárjuk részeként. A gésaházak gyakran vettek fiatal lányokat a szegény családoktól, ahol a gésákat fiatal gyerekkoruktól tanították.Gyerekkoruk alatt a tanoncgésák a tréningjük részeként cselédlányokként, azután segédekként dolgoztak a ház vezető gésáinak, ezzel hozzájárultak fenntartásuk és oktatásuk költségeihez. A tréningnek ez a hosszan fennálló hagyománya még mindig létezik. A diák a mester otthonában él, először általános házi munkát végez, megfigyeli és segíti a mestert, végül belőle is mester válik. Ez a tréning gyakran sok éven keresztül tart. A tanulás folyamata fiatal korban kezdődik, a japán hangszereket beleértve sokféle művészetet, több hagyományos ének-fajtát, hagyományos táncot, teaszertartást, ikebanát, költészetet és irodalmat foglal magában. A fiatal lányok azáltal, hogy nézték és segítették a vezető gésákat, képzetté váltak az összetett hagyományokban, továbbá a drága kimonók kiválasztásában, párosításában és viselésében, különféle játékokban, a beszélgetés művészetében, végül az ügyfelekkel rendelkező kapcsolatban. Amint egy nõ tanoncgésa (maiko) lett, elkezdte a vezető gésákat kísérni azokba a teaházakba, partikra és bankettekre, amik egy gésa munkakörnyezetét alkotják. A mai, modern gésákat már nem veszik, gésának lenni teljesen egyéni döntésen alapul. A legtöbb gésa a mûvészet elsajátítását tizenéves korában kezdi el. A gésák nem prostituáltak! Azért, mert zárt ajtók mögött szórakoztatnak embereket, sok találgatás volt a hivatásukkal kapcsolatban. Ugyanakkor, ha olyan viszony alakult ki a gésa és a vendége között, akkor sokan ezt is vállalták, illetve vállalniuk kellett. Sok mai japán prostituált szeretné a gésakép presztízsét magára ölteni - sajnos ezek mind a nyugati kultúrában levő gésák pontatlan ábrázolásai.

Forrás: ÁzsiaPortál