Túl közel, túl távol

Elemeire hullanak a dolgok, ha túl közel mész, elveszíted őket, ha távol maradsz. Egész életedben a megfelelő távolságot keresed.

Keresed azt a pontot, ahonnan kockázatmentesen magadévá teheted a látványt, az embert, az élményt. Ha belegondolsz, nem is léteznek a dolgok, csupán te vagy, aki észreveszed - vagy nem - az úgynevezett valóságot.
Erről szól többek között az egyik legnagyszerűbb film, amit valaha láttam, Antonioni Nagyítása. (Képünkön David Hemmings a Nagyítás egyik jelenetében.) Egy park, egy közönséges, semmilyen délután, egy férfi és egy nő, emberek, bokrok, és egy fotós, amint fényképez. Nincsen semmi, ami a valóság egy elemét kitüntetetté tenné, ami miatt közelebb kellene hozzá menni. Majd egy ijedt arc, egy elszaladás, egy feltámadt gyanú hirtelen átértelmezi az elmúlt pillanatot. És megvan a kép, amelyen ott van minden, ami megtörtént ott és akkor, csak nagyítani kellene, és láthatóvá lenne a múlt. Csakhogy minél erősebb a nagyítás, annál inkább szétesik a látvány, épp az értelmezéshez szükséges távolság nincs meg többé. Elveszítetted.

Akárcsak akkor, ha távol maradsz. Robert Capa, a világhírű fotóriporter híres mondása volt: "Ha rossz a kép, nem mentél elég közel." Ő aztán elég közel ment. Lefotózta az amerikaiak partraszállását, meg a haditudósító halálát, végül egy aknához ment túlságosan közel.

A közelség mindig kockázat. Megsebezhetnek, illúzióidat vesztheted vagy éppen beránt, elkábít és összezavar, aminek a közelségére annyira vágytál.
Hallgasd meg ezt a remek számot: Dazed and Confused (=Kábultan és zavarodottan) a Yardbirds-től. Ez a zenekar játszik a Nagyítás egyik jelenetében, megtekintheted itt.

Jobb tehát távol maradni?
A távolság annak kockázata, hogy örökösen kívülálló maradsz - sebezhetetlen páncélosvitéz, akit nemcsak a fájdalom, de az öröm sem érint meg. Megőrizted magad - mire is?

Úgyhogy menj csak közel! Jobb élni, mint félni. Ha már úgyis elveszítesz mindent, legalább egy ideig legyen a tied!

Olvasd el Allen Ginsberg üzenetét a távolból:

Üzenet
(Message)
Somlyó György fordítása

Mióta megváltoztunk
melóztunk tekeregtünk
sírtunk s vizeltünk együtt
reggel úgy ébredek fel
hogy szememben az álom
de te New Yorkba mentél
bár nem feledsz el engem
szeretlek és szeretlek
és bolond bátyáidnak
részegségét se bánom

Túl régóta vagyok már egyedül Túl régóta fekszem le úgy az ágyba hogy senkinek a térdéhez sem érhetek, nő vagy férfi már azt se bánom, én szeretni akarok arra születtem légy velem Óceánjárók füstölnek a tengeren Félbemaradt felhőkarcolók finom acélvázai A kormányozható dörgés elhal Lakehurst fölött Hat meztelen táncosnő egy vörös színpadon Párizsban most minden fa lombja csupa zöld Két hónap és otthon vagyok és a szemed közé nézek.

Forrás: Mihalicz Csilla Ötvenentúl.hu