Bejegyzések
Építéstörténet
A palota, miként a legtöbb budavári épület, középkori alapokon nyugszik. Az eredetileg két különálló telek 1723-ban Schulz János Lőrinc asztalosmester és neje tulajdonában egyesült. 1760-ban a De la Motte házaspár - De la Motte Ferenc Károly Jácint császári mérnökkari alezredes és neje, Neuner és Hochenberg Krisztina - megvásárolták a házat. Ez idő alatt átépítették, és folyamatosan bővítették.
A Franciaországból érkezett főúri nemesi család építési tevékenységét idézi az épület szerkezetének mai formája a földszinten, és az emeleten is. A földszinti belső terek fiókos donga boltozata megegyezik az emelet udvarra néző helyiségeinek boltozataival, s ezek a szerkezetek kétségtelenül a fennmaradt ház legkorábbi, építési periódusából származnak.
A következtetés azonban tévesnek bizonyult, mert a levéltári források alaposabb áttekintése, és a falképek ikonográfiai vizsgálatának eredménye szerint a palota mai formájának kiépítése, s az öt szobából álló emeleti térsor kialakítása Beer József patikus és családja nevéhez fűződik, és az 1777-1805 közötti időszakra tehető. A palota elnevezésekor ezért tüntetjük fel a gyógyszerész nevét az eredeti palota építtetője, De la Motte ezredes neve mellett, De la Motte - Beer palotaként. Falképek
A szerény külsejű budavári palota legpompásabb dísze az emeleti síkmennyezetes „amphilade": az egy tengelyre felfűzött öt szobából álló barokk térsor. A szobák kétszárnyú ajtói, spalettás ablakai míves barokk vasalással ékes eredeti, vagy a meglévők alapján legyártott, értékes szerkezetek. Szokatlan módon a rézdoboz-záras barokk ajtók mindkét szárnyán kilincs van, így azokat egy mozdulattal elfordítva mind az öt tágas helyiség egybenyitható, ezáltal mintegy egyetlen nagy térré formálható. A térsor egységességét külön kiemelik az eredeti, 18. század második feléből származó, mind színekben, mind figurális mintákban igen gazdag falképek, melyek nagyszabású megjelenésükkel uralják a látványt, élményszerűen idézve a barokk idők mindennapjait. 
Az öt díszterem díszítőfestése közül kettő bibliai történeteket elevenít meg, egyszínű, un. monokróm képi ábrázolásban. A nagyobb helyiséget, mely egykor lakószoba lehetett, a falakon látható jelenetek nyomán „Passiószobának" is nevezünk. A falakon a nagypénteki Szenvedéstörténet négy fontos mozzanata tárul elénk: a „Geccemánei kert az Olajfák Hegyén", az "Oszlopokhoz kötözött Krisztus megostorozása", és "Krisztus megkoronázása tövissel".
A negyedik a legszebb, legtisztábban kirajzolódó kép a „Keresztre feszítés" története: Krisztus keresztfájánál Szűz Mária és Szent János apostol áll, mellettük a keresztfa tövében Mária Magdolna térdel. A kereszt tövében stilizált koponya utal az esemény helyszínére, a Golgotára, azaz a Koponyák Hegyére. Az ajtók feletti képmezőkben (supraporta) Krisztus szenvedésének jelképeként színes, rózsából font füzérek íve húzódik. A jeleneteket festéssel imitált zöldesszürke színű faragott barokk kőkeretbe foglalták.
A kisebbik szoba egykor írókabinet, háziúri dolgozószoba lehetett. Falain a három arkangyal elevenedik meg a róluk szóló bibliai történtekekben, színes rokokó stílusú festett keretbe foglalva.
Gábriel arkangyal kezében liliommal Szűz Mária társaságában az „Angyali üdvözlet" történetéről mesél. Mihály arkangyalt, a harcos szentet, mint a bűn és a gonoszság legyőzőjét, és az isteni igazságszolgáltatás megtestesítőjét rá jellemző módon római legionáriusi ruházatban és fegyverzetben láthatjuk a Sátán fején taposva.
Rafael arkangyal két jelenetben is szerepel: az egyik képen, mint magányos utas ismertetőjegyeivel, a tökhéjból készült ivóedénnyel, vándorbottal, tarisznyával és kezében hallal. A másik képen a kis Tóbiással láthatjuk, amint a róla szóló legenda szerint Ninivébe kíséri a kisfiút, aki az arkangyal segítségével meggyógyította édesapját. A főangyalok társaságához még egy szent csatlakozik: Nepomuki Szt. János, természetesen a prágai Károly-híddal a háttérben.
E két szent ábrázolása rendkívül fontos, sőt bizonyító erejű mind a falképek készítésének ideje, mind megrendelőjük tekintetében. Beer József patikus fia, Beer János Nepomuk, épp 1785-ben kap orvosi diplomát: Rafael és Tóbiás tehát az apa gyógyító fiára utal, akinek névadó szentje szintén megjelenik a kabinetszoba ábrázolásai közt.
A többi szoba falfestése nem figurális, de a színpompás, formagazdag díszítés színvonala azonos a képi jeleneteket ábrázoló díszítőfestésekkel. A helyiségek sarkaiban aranyozott kagylómotívummal díszített, festéssel imitált barokk kályhafülke áll, a festett falfülkékben elhelyezett vázamotívumokban a színpompás virágmotívumok a barokk kori virágkötészetet idézik.
Különösen érdekes a Passiószobából nyíló terem falain, kék-oker-zöld háttéralapon rózsa-motívumokkal díszített, első pillantásra egyszerű keretező minta, mely az ablakok irányában befordul a szoba sarkaiban. Ez bizonyítja, hogy a díszítőfestés valamikor falikárpitok elhelyezésére szolgált keretül. Erre utalhat az a tény is, hogy az 1790-es évekre jellemző kora klasszicista stílusú, és színvilágú motívum kárpitszegélyt imitál. A helyiség egykor valószínűleg szalon lehetett, díszítőfestése miatt ma Gobelinszobaként emlegetjük.
A barokk térsor 250 m2-es festett falfelülete mennyiségében, és tematikájában is példa nélkül álló a budavári polgári építészetben, de a budai arisztokrácia palotáiban sem ismerünk hasonlót. Az újkori falfestések közül a budai várban ez idáig csak copf jellegűeket találtak, másrészt a másutt előforduló festett lakószobák nem alkotnak ilyen nagyszabású, egységes, bontatlan, teljes lakóteret, amely a palotát különösen alkalmassá teszi egy valamikori barokk életmód-történeti múzeum létrehozására.
A korabeli ebédlő, szalon, lakószoba, hálószoba, dolgozószoba, konyha, kamra helyiségei rekonstruálhatók, a ház stílusába illeszkedő berendezési tárgyakkal együtt, melynek gyűjtése már elkezdődött. A folyosókat laterna lámpák díszítik, alabástrom lámpa függ az előszobában. A vendégfogadást lehetővé tévő tálalás hátterét egy szép 1760-as felsőrészű pohárszék adja, a valamikori dolgozószoba világítását csiszolt üveg- és faragott facsillárok szolgáltatják. A kályhafülkében egy copfstílusú, működőképes cserépkályha áll teljes felszereléssel. A gyűjteményt intarziás, korabeli asztalok és székek gazdagítják, de látogatói körökben igen népszerű használati tárgy például a korabeli szobavécé is.
A falképek rekonstrukciója
A szabadkézzel, száraz vakolatra felhordott falképeket (un. „al secco" technika) az épület felújítása kapcsán fedezték fel. 1962-ben a Dísz téri szárnyban lakáskorszerűsítést irányoztak elő. A födémcsere megkezdése előtt a kutató sávokban előbukkantak a falfestések részletei, és a mintegy 14-15 festésréteg eltávolítása után maguk a falképek is. 1963 tavaszára az épület teljes műemléki rekonstrukciója keretében elkészült a falképek restaurálásának első szakasza.
A restaurálást két csoport vezette: az egyik a Képzőművészeti Alap által kijelölt csoport Illés János vezetésével, a másik Sárdy Lóránt a Műemléki Osztály festőművész restaurátora. Ő dolgozott az arkangyalokat megjelenítő egykori írókabinet falain.
A kiegészítés eltérő módon történt a két csapat munkája során. Az írókabinet falképeinek restaurálásakor a kiegészített részeket vakolatsüllyesztéssel emelte ki a restaurátor, míg másutt a hiányzó részek nem kerültek kiegészítésre akkor sem, ha arra a szimmetria szabályai folytán egyértelműen lehetőség nyílott volna.
A restaurálás és 1963 tavaszán fejeződött be. A falképek restaurálásának befejezését 1987-ben végezte el Rády Ferenc és Cveiber Ferenc.
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése