Ayhan Gökhán: Bécsi terasz; Nyelvi vájat; Ráhagy; Még szeretem

Ayhan Gökhán

Bécsi terasz

Kecsnek

1. Ismertem egy nőt, Bécsben élt és sokat szeretkezett. Velem kevésbé, nem volt rá lehetőség, mindössze arról volt szó, hogy én tudtam róla, és Ő tudott rólam, nem másról. Bécsben egyszer jártam, a Pater óriáskerekéről bámultam a lenti tömeget, a bécsit, arra volt pillantásom, meg szemem, de akkor még nem ismertem a nőt, pedig jó lett volna, a szeretkezés miatt, meg másért is, mert kijárhattam volna hozzá Bécsbe, együtt ettük volna a sachertortát meg a nagybecsű osztrák kultúrát, igen, milyen jó is lenne együtt, a Pater, az osztrák sütemény, a sok kis bécsi utca, az osztrák kultúra a fejünkön, magyar megközelítéssel, az ausztriai nézőpont nem fontos, az bele van építve a nőbe meg a szokásaiba, mint Bécs és a Duna, hozzávetőleg. 2. Bécsen függ az életem. Egy lány van velem, megközelítem a gravitációs pontját: zuhanunk, bele Bécsbe, innen a függés. Megcsókolom, összecsókolom a Bécset, a lány ettől zavarba jön, így kezdeményez, a cukrászdában azt mondja: hozzám jön, magyarul mondja, nézem és nevetek, a testén nem, oda egészen mást teszek, helyezési pont, függési kísérlet, hozzám jön aludni, mondja, a szalvétát az ölébe ejtem, Bécsbe’ ülök. 3. Bécsnek nincs szaga. A szemből kicsúszik a kép, az én képem, a Bécsről alkotott. Ehelyett volna a szag, ha volna, mivel pedig nincs, így Bécs sincs, mert nem érzem, nem tudom tudomásul venni, csak úgy romantikusan, mint a kockacukrot, van-e íze, tünődöm a metrókijárat szélén, jellegzetes bécsi íz, ami máshol elő nem fordulhat, közben meg a nő, az a magyar lány, akit egy kocsmából ismerek, szóval Ő megkoccintja a nyelvével, az ám, a kockacukrom vele.

Nyelvi vájat

Pollágh Péternek

a megfázás jégkék szivacsából alkalmi test, alkalmi fogalom, hazafelé olyat csinál, hogy nem vesz komolyan, mi alapon van hozzá közöm? a lámpafényben nyelvet ölt rám,
törékeny a körmöm.
a nyelvbe váj.

Ráhagy

enyém a belső hely, ragaszkodom hozzá, mint a lefekvéshez, mert úgy történik, hogy veled, kiközösít a mondatodba, ráhagy, hogy önmagad lehess, így használ ki, a nyelvtan így tegez.

Még szeretem

haza busszal megyek, szatyorral a boltba, nőtlen vagyok, nem magas, cigaretta nem károsít, a bor ritkán, mindig csak néha. ülhetne az ágyon, kezdődhetne így: otthon vagyok, évek óta várom, még nem terítem székre a kabátját, még szeretem, még nem ért félre.

Nő

Vágyom a nőt, aki
Combközépen az anyajegy,
Összeélvez: nem beteg,
Hátha kihajt a szám
Bőre a fény, szivárog el.

Feszül

Cipel a test, a bőr
Alá mi nem kerül?
Száraz, törődöm
A száj, bőr feszül,
Mintha kihíztam volna
A nyelvet.

A régi nőd

Nyelved savanyú cukorka,
Őszöd csupa szesz,
Párologtatja a testet,
A sarkon kitesz

Rég volt nőd, az autójában
Az ülés zavart,
A padlógázban halál van,
Női elrendelés.

A cukrot égetted a száján:

Csókod savanyú,
Az ég felettetek bonbont
Bontogató ború.

Nocturne

Tolvaj Zolinak

Terpeszkedem, alvó állat, anyaöl
Veszi körbe puha testem: meggyötör,
Otthon vagyok, régi befőtt, dől a lé,
A hétköznaptól meg szétterpeszkedé —
Forró tejben a nyakamat áztatom,
Árva vagyok, kicsit beteg, árva nyom
Sem jelzi honnét jöttem, és hogy hová,
Sorsomat a nagy Ég kire adja rá?
Örömömből annyiszor vált vak ború,
Mikor döltem korlátodra, Mirabeau?
Múladozom, sötét semmi, őszi bor,
Biliárdasztal pázsitján száll a por,
Nőtlen vagyok, így utazom sorsom át —
Vakargatom lírám csontos potrohát.

Forrás: Műút - irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat

Ayhan Gökhán

Ayhan Gökhán1986-ban született Budapesten. Édesanyja magyar, édesapja török anyanyelvű. Négy éve foglalkozik irodalommal, írásait a Népszabadság, Parnasszus, Élet és Irodalom, Kortárs, Magyar Napló közölte. A Használati utasítás c. antológia szerzője.