Nyelvében él a kelta nemzet

Míg egyesek vészharangokat kongatnak, addig mások úgy tartják, hogy újra virágkorát élheti a skótok ősi, kelta eredetű nyelve: a gaelic, vagyis a Gáidhlig. Tény, hogy jelenleg a többmilliós lakosú és nemzeti hagyományaira, értékeire oly érzékenyen figyelő skótok közül – a legfrissebb kutatások szerint – alig több mint húsz-harmincezren beszélik csak az ősi nyelvet; ők is szó szerint elszigetelten, Skócia nyugati partjainál. A Skót Parlament és a skót politika most úgy tűnik, végre két kézzel fog belekapaszkodni a gael gyökerekbe, bár kétségtelen, hogy a kelta kultúra felvirágoztatása elé számos akadályt görgetnek még. „A bheil Gáidhlig agaibh?” – Tha mi ag ionnsachadh!”, azaz „Tudsz gaelül? – Tanulok!” És szerencsére egyre többen teszik ezt Skóciában, köszönhetően az elindult reformoknak és kulturális programoknak. „A Skót Nemzeti Párt támogatja a skót gaelic nyelvet. Hisszük, hogy Skócia ősi nyelve számos ember életének része; ahogyan fontos része Európa kultúrájának is” – nyilatkozta a skocia.hu hírportálnak Brian Adam, az SNP egyik parlamenti képviselője. A politikus szerint mindezt még időben felismerte a Skót Parlament és ennek eredményeként immáron a gaelic és a scots is (másik skót nyelvjárás, egyes nyelvészek szerint leginkább az angol nyelv tájszólására hasonlít) mind írott, mind beszélt formában használatban van az üléseken. „Azt reméljük, hogy ha a skót nyelvek a kibővített Európában is érdeklődőkre találnak, úgy már nem kerülhetik el az Unió figyelmét sem. A készülő Európai Alkotmányban szerepel, hogy kisebbségi nyelvekre is le kell fordítani a különböző dokumentumokat, így az SNP a politikai spektrum minden részén sürgeti a képviselőket, nehogy a gaelicet vagy scotsot kifelejtsék a körből.” Persze nyomban felvetődik a kérdés, hogy vajon a magyar kisebbségi nyelvek: például a roma nyelvjárások mikor és milyen formában jelennek majd meg a hazai közigazgatásban, a kulturális életben, akár Brüsszelben. Ehhez kapcsolódik Brian Adam interjújából egy újabb idézet, mely szerint „Skócia örömmel üdvözli Magyarországot és a kilenc további csatlakozó országot az Európai Unióban. Mivel Skócia is keresi annak lehetőségét, hogy független nemzetté válhasson, így óriási lehetőség tanulni Magyarországtól és azon más kelet-európai nemzetektől, amelyek büszkén kivívták már helyüket a világban.” Kérdés, hogy mi mit tanulunk, tanulhatunk például skót barátainktól. „Egy nagyon csöndes környéken nőttem fel, egy dombon, amelyen csak két házikó állt a skóciai Uist-szigeten. Úgy nőttem fel, hogy napközben a családomat gaelic nyelven hallottam beszélni, gaelic szavak, gaelic dalok, gaelic zene itatta át a mindennapokat. Nagyon szerencsésnek érzem magam ezért” – ezt már Julie Fowlis nyilatkozta (szintén a skocia.hu weblapnak) gyermekkori élményeiről. A fiatal énekesnőt idén másodszor jelölték a legjobb gaelic énekesnek Skóciában, hogy az elismerést megkapja-e; egyelőre nem tudni. Az viszont kétségtelen, hogy a gaelic dalok és dallamok világa ismét élénk fellendülést mutat. Egyre több fiatal nyúl skótdudája, furulyája, hegedűje és dobja mellett vissza a gaelic gyökerekhez is. Julie Fowlis szerencsés, mint mondja: számára természetes, hogy Gáidhlig nyelven énekli saját és népe hagyományos dalait. A gael kultúrkör erősítéséért tesz erőfeszítéseket számos közösség, egyesület, szövetség Skóciában. Régi hagyományokat követ például az úgynevezett Am Mód Naiseanta Rioghail, azaz a gaelic Mód fesztivál, melyet először Obanban rendeztek meg s már Skócia második legnagyobb kulturális programjává nőtte ki magát. (Ez pedig az edinburghi fesztiválok ismeretében nem kis teljesítmény) Az első Mód fesztivált 113 évvel ezelőtt rendezték,1912 óta még a brit királyi család is rendszeresen támogatásáról biztosítja a rendezvényt, a 2003-dik évben megtartott 100. fesztiválon pedig Jack McConnell skót miniszterelnök is tiszteletét tette. Persze a politika mindig is fontos volt a gael-ügy számára, még akkor is, ha a politika leginkább csak gátolni tudja az előrehaladást. Legalábbis így vélik egyes szervezetek a Felföldön. Kétségtelenül nagy eredmény például, hogy a brit útlevelekben várhatóan már jövőre szerepelni fog a gaelic nyelv is, vagyis minden apró szöveget (név, születési hely, stb) az angol mellett ezentúl gael nyelven is feltüntetnek majd. Kis lépés, de annál nagyobb haladás. Tegyük azonban gyorsan hozzá, hogy a politika olykor valóban korlátoz, mégpedig érthetetlen okból. Az eredetileg ír származású Brian Ó hEadhra által vezetett invernessi gaelic szervezet például hiába próbálta meg elérni, hogy városukban – a Felföld fővárosában, a gaelic központban – minden utcatáblát kétnyelvűvé módosítsanak, írjanak ki mindent az ősi skót nyelvjárásban is. Még ha azóta egyre jobban be is szivárog a Gáidhlig a közigazgatási életbe (a Skót Parlament külön gaelic nyelvű kiadvánnyal és szótárral állt elő nemrég), mégis Invernessben megtagadták a Foram Gaidhlig Inbhir Nis nevű társaság kérését. A nem hivatalos indoklás az volt: ha ebben engednek, másban is kell majd. Érdekesség, hogy ezzel együtt számos program indul Skócia szerte, amely gael nyelvi tanárokat toboroz, hogy a fiatalokat minél korábban megismertessék és megszerettessék ősi nyelvükkel. Azért, hogy ha egy déli skót ellátogat az észak-nyugati partvidéken húzódó számos kis sziget egyikére, akkor ne lepődjön meg, ha így köszönnek el tőle: „Chí mi a-rithist sibh”, azaz viszlát később!

Forrás: Albannah