A virágok ura, Kaddis (versek)

Medbh McGuckian (The Flower Master) Gyűszűvirágként fű hold iskolájában tanulunk kiegyezni az árnyékkal, a körülölelő tér elvével. Ollónkkal brokátban szabva tanuljuk az egyenes élek hűvösét, gyöngéden simítani a nárciszok nyakát, rávéve őket, hogy hátravessék fejüket a napra. Bújtatjuk a viola rostos szárát, késleltetjük szépségét a hibiszkusz csendes ovális-hajnalának, a margitvirág spiráljait, melyek akár a fröcskölő víz; harangvirágok papírszerű hagyatékát. Kötünk legyezőkorallt tengeri levendulából, kusza holdcsokrokat a holdnézés ünnepére. Ez a fekete tartály kökénynek való, pézsma- virágnak, kecses bojtorjánsalátának, egy kitüntetett vendég tiszteletére, akit a teaceremóniára várunk, s aki alacsony ajtónk előtt, a kivezető nyílásnál, pisztrángjaink fodrozódó lábánál lehajtja majd fejét. Kaddis (Kaddish) Egy angyal említi véletlenül, a képzeletbeli port lefújva tenyeréről. Arca az ég ajkainál holdfényszínű, alaktalan, tekintettelen. Bíbor vászon gerince, sorba öltött szemöldöke a forró, szomorú délutánon. Hat apró hajfonata keményen csillog csak egy irányba, ajtómtól el, szívem, mely ég, mint egy kemence, ahová a halottak vannak elzárva, és a hideg vagy meleg emlékezet meghosszabbítja árnyékukat vagy imádságot fizet nekik. Eljöttem meglátogatni őt indigókék szoknyában, melyre sóvárgott és kívánsága nyomot hagyott méhében a gyermeken, mint üvegen. Most nem látok színezhetőséget az üres szelekben, melyek lehetnének akár szellem-csipkések, a világ fordulása bokacsengettyűk és puszta szövethiány által. Mihálycsa Erika fordításai Reproduced by permission from the Author