Szabó Lőrinc: AMI MENTHETŐ

  Megúntam a szomorúságot,
   kínozott épp elég soká,
  és most mint valami piszokra,
  úgy nézek bosszankodva rá,

  úgy nézek rá, mint ellenségre,
  ahogy kell, ellenségesen:
  legkönnyebb szomorúnak lenni
  s erre már nincs időm nekem.

  Nincs bizony, mert reggeltől estig
  gyermekeimért dolgozom,
  pénzem kevesebb, mint tavaly volt
  s szívem is megromlott nagyon,

  és ez már így lesz, amig élek,
  ezen csak rontani lehet,
  igyekszem hát kibírni mindent,
  s nem bánom, hogy tönkremegyek:

  így mentegetem életemből
  ami menthető valahogy,
  és néha egy-egy kis időre
  már talán boldog is vagyok.

  1933

Forrás: Szabó Lőrinc összegyűjtött versei  I. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974