Királyi szerető - könyv

„Ez a szerelmi történet kezdettől fogva, majd évszázadokon át élénken foglalkoztatta a spanyolok fantáziáját…Még az arab irodalomban is van bizonyos szerepe a történetnek…”

Lion Feuchtwanger írja ezt A toledói zsidó nő című regényének utószavában. Feuchtwanger ahhoz a német zsidó polgársághoz tartozott, amely „gyönyörűséggel élt a németségtudatban és a hazafias pátoszban,” és amelynek keserűen kellett megtapasztalnia a hitlerizmus programját, a zsidók kiirtását egész Európában.

Feuchtwanger a kezdeti irodalmi kísérletek után fordult a történelmi regény műfaja felé, és kétségkívül a huszadik századi történelmi regény egyik mestereként vált ismertté és rendkívül népszerűvé. A németség, és a zsidóság kapcsolatát ábrázolta a húszas években írott Jud Süss című, a XVIII. században játszódó regényében, amelyből később, az eredetit meghamisítva, eltorzítva forgattak a nácik gyilkos indulatokat ébresztő, antiszemita filmet.

1933-ban, Hitler hatalomátvételekor Feuchtwangernek menekülnie kellett hazájából, franciaországi, majd amerikai emigrációban írta regényeit, köztük a leghíresebbet, a Josephus Flavius-nak, (A zsidó háború szerzőjének) szentelt trilógiát.

A toledói zsidó nő a 12. –13. századforduló Spanyolországának történetére épülő, fordulatos, olvasmányos regény, amelyben sorra fölvonulnak a kor jellegzetes figurái: papok, keresztes lovagok, költők, tudósok, a három monoteista, – a mohamedán, a keresztény és a zsidó –vallás képviselői. A szereplők révén megismerkedhetünk a koraközépkor három osztatú kultúrájával.

A regény történéseiben, a béke vagy háború melletti döntésben meghatározó szerepet játszik két, egymástól gyökeresen különböző emberi lény, a lovagi erényeket és a mássággal szembeni türelmetlenséget megtestesítő kasztíliai VIII. Alfonz király, és a mohamedán-zsidó, toleranciát képviselő kultúra gyermeke, az előkelő származású zsidó Ráquel közötti szerelem.

Kettőjük eltérő szemléletét jellemzi, hogy együttlétükkor Raquel egy arab mondást idéz, mely szerint: „Egy pehelysúlynyi béke többet ér, mint egy vastömegnyi győzelem.” A lovagi szellemet megtestesítő, harcolni vágyó király erre egy általa költött verssel válaszol: „Az ellenség fejét és pajzsát csak az éber szerzi meg./ Az alvó farkas nem fog semmit sem./ Alvó emberé nem lesz a győzelem.” Az alvó ember a király egyik harcosa, aki egy város ostromakor elaludt. A király azzal bűntette, hogy három napig kikötve kellett olvasnia a verset, utána őfelsége kiszúratta a szemét.

Az író természetszerűleg a béke pártján áll, ám nem tagadja a lovagi erények és szokások vonzerejét. A regény tulajdonképpeni főszereplője, Raquel apja, Jehuda Ibn Ezra, a király gazdasági ügyeinek zsidó intézője, az események háttérben maradó mozgatója, tudatában van annak, hogy ha a keresztes vitézek és a mórok között kitör a háború, (megkezdődik a spanyol félsziget visszavétele, a Reconquista) akkor a mór sereg túlsúlya miatt előrelátható vereség következményeként a népharag a Kasztíliában élő zsidókra zúdul.

A felkészületlenül indított háborút VIII. Alfonz (ez történelmi tény) 1195-ben elveszíti. Távollétében felesége olyan utasítást ad az egyik grandnak, amelynek értelmében Raquelt és apját megölik. Ám a toledói, és a Nyugat-Európából Kasztíliába menekült zsidók többsége az apa és lánya önfeláldozásának köszönhetően életben marad.

„Célom nem az volt” - írja a szerző a regény utószavában – „hogy magyarázgassam az esztelen hősködést, hanem, hogy megelevenítsem fényét és varázsát, miközben kárhozatos mivoltát sem hallgatom el.”
Úgy tetszik, ez a szándék a mai napig sem vesztett aktualitásából.

A regényt Moharos Éva élvezetes fordításában olvashatjuk.
Hiányoltuk viszont a szöveg kiegészítését néhány jegyzettel, évszámmal, némely fogalom magyarázatával, amelyek érdemben segíthetnék az olvasó tájékozódását a korabeli viszonyok között.

Lion Feuchtwanger: A toledói zsidó nő
Ulpius-ház Könyvkiadó, 2008
591 oldal, 3499 Ft

Forrás: Ötvenentúl.hu