TALÁLKOZÁS JÖVENDŐ-ASSZONNYAL

---

Már hatszor találkoztam véle,
És mind a hatszor visszanézett
Titkos éjjek vörös asszonya,
És megigézett.

Keskeny ösvényen mentem alvón,
A holdat bámulta vak szemem;
Fekete lombú fák susogtak
Ott, sejtelmesen.

A holdsugár ezüstös szála
Bíbor testté vált szemem előtt;
Hetedszer találkoztam véle,
S érintettem őt.

Ő megállott, rámnézett búsan,
Szemét lehunyta, majd nevetett,
Kacagott durván, és megfogta
Két szűz kezemet.

Húzott magával egyre beljebb,
Által tövises, ős útakon,
És nem kérdezett tőlem semmit,
Csak vonszolt vakon.

Aztán egy fánál megpihentünk,
Ölébe vonta árva fejem,
Ahol kitárva megtaláltam
Jövő életem.

Izmos keze hajam cibálta,
Ösztökélt, hogy nótát daloljak;
Kényszerített, szemei előtt,
Hogy meghajoljak.

És gerincem megtörve, gyáván,
Eldaloltam minden dalomat,
Ô kacagott. s magával vitte
Büszke sorsomat.

Forrás: The Ursine Circle

Joanna Kustra illusztrációja