Gogol - akivel az orosz prózairodalom kezdődött

Gogollal kezdődött az orosz prózairodalom, és mindmáig a legnagyobb hatású elbeszélőként tartjuk számon. Kiváló képességű ember volt, aki az írás mellett állítólag remek színészi érzékkel is rendelkezett, elsőrangú novellista és regényíró, akinek népszerűsége Puskinéval vetekedett. Mégis, megdöbbentő módon, vallási miszticizmusba menekülve, utcai bocskoros prófétaként fejezte be az életét.

Ifjúkorában a nyezsini líceumban kitűnt komikumra hajló tehetségével, a színjátszókör jeles tagjaként számtalan darabban játszott. Földbirtokos édesapja írói hajlamát örökölve azonban egyre inkább a toll és papír felé fordul, noha még huszonéves korában is biztatták a barátai, hogy legyen hivatásos színész. Persze az irodalmi pályáról sem beszéli le senki, ennek eredményeképpen első próbálkozásaira maga Puskin is felfigyel. Iskolái befejeztével 1828-ban kerül a fővárosba, Pétervárra, ahol a Művészeti Akadémiát látogatja. Egyaránt vonzódik a történelem, a festészet és a színházi világ felé - így lesz végül is hivatásos író, akit kezdettől fogva segítenek a múzsák. Két alkalommal is megpróbálkozik a rendes polgári életformával, először rövid ideig jegyző, majd történelemtanár lesz, de hamar rá kell jönnie, hogy egyik sem a neki való pálya. Tanárként színészi hajlamait is kamatoztathatja, mivel, állítólagos felkészületlensége miatt, fogfájást színlelve, feje körül rendszeresen hatalmas kötéssel jelenik meg a tanulók előtt, és előadások helyett csak egy hosszú pálcával mutogat. Mindez jellemző is lehetett egy olyan emberre, akinek a híres Az orr vagy A köpönyeg című elbeszéléseiben a tárgyak humorosan életre kelnek és rengeteg galibát okoznak a szereplőknek.
Gogol a kisvárosi, nyomasztónak ható orosz hivatalnoki életnek és a korrupciónak állít görbe tükröt számos elbeszélésében, ötletei sajátosan egyediek, jellemei nagyszerűen megformáltak, nem csoda, hogy a mai napig a színházak egyik legnépszerűbb darabja A revizor. Az írónak is persze, mint a színészeknek általában, ezer arca van, rendkívül termékeny szerző. Tárász Bulba című regényében a történelembe kalauzolja el olvasóit, az ősi kozák legendáknak állít emléket, főművében, a Holt lelkekben pedig egy pénzsóvár szélhámos lelkivilágán keresztül a korszak groteszk eszközökkel megrajzolt pontos látleletét nyújtja. Az Egy őrült naplójában a tásadalmi kiúttalanság és az átlagos kisember képzeteinek betegesen torz, de művészileg fantasztikusan éles ábrázolását fejezi ki.
Sajnos Gogol maga sem volt mentes az életútját tönkretevő eszmék és árnyak világának hívásaitól, önnön lekének démonai elől a fanatikus vallásosságba menekül. Az író, aki előnytelen megjelenése ellenére társaságok középpontja, külföldi útjain, Svájcban, Rómában és Párizsban elismertségnek örvendő, sikeres ember, egyik évről a másikra próféta lesz, sőt, készülő műveinek kéziratait is szép lassan elégeti, és negyvenesztendős kora után nem vesz többé tollat a kezébe. 1852. március 4-én távozott az élők sorából, a mértéktelen koplalás miatt éhenhalt.

Forrás: NEMbulvár - f. g.