Bejegyzések
Az írónő életrajza és művei
2007-ben az irodalmi Nobel-díjat Doris Lessing kapta. Az 1919-ben született, regényeiben a feminizmus kérdéskörét is érintő írónő életéről szóló írás az írónő hivatalos honlapja alapján készült. 
Doris Lessing Doris May Tayler néven született 1919 október 22-én Perzsiában, a mai Irán területén, szülei angolok voltak. Apja a Perzsa Nemzeti Bank könyvelője volt, anyja nővérként dolgozott korábban. 1925-ben a család (köztük Doris Lessing bátyja, Harry is) a Nyugat-Rhodéziába, a brit kolóniába költözik. Lessing gyermekkorát kevés öröm és sok szenvedés soha véget nem érő keverékeként írja le. Egy konventi iskolába járatják, ahol a nővérek a pokolról és a kárhozatról szóló mesékkel ijesztgetik a gyerekeket. Később egy leányiskolában folytatta tanulmányait Salisburyben, innen hamarosan kirúgják – ekkor tizenhárom eszetndős, s ez volt hivatalos oktatásának utolsó pillanata (nevezhetjük szerencsésnek is).
Miként más, Dél-afrikai írónők, akik nem végezték el a középiskolát (Olive Schreiner és Nadine Gordimer például), Lessing is önerőből tanulta meg mindazt, amire szüksége volt. Később egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy talán a boldogtalan gyermekkor is rásegít arra, hogy valaki íróvá váljon, ugyanakkor abban az időben csak a túlélésre, a továbblépés képességére koncentrált. A Londonból rendelt könyvek világába menekült a mindennapok elől: Dickens, Scott, Stevenson és Kipling voltak az első felfedezettek, később aztán D.H. Lawrence, Stendhal, Tolsztoj, Dosztojevszkij is felkerült az irodalmi térképére.
Tizenöt évesen hagyta el otthonát – ápolónő lett. Alkalmazói politikai és szociológiai olvasmányokkal látták el, ugyanakkor vágyai is kanalizálódtak egy unokatestvérével folytatott kapcsolatban. Ekkoriban már írt történeteket, melyek Dél-Afrikában megjelenő folyóiratok és magazinok hasábjain jelentek meg.
Lessing úgy határozott, harcolni fog azok ellen a sztereotípiák ellen, melyek áthatották az őt körülvevő társadalmat, s amelyek szerint neki gondolkodás és zokszó nélkül kellett volna belemerülni a a házasélet és az anyaság áldott örömeibe. Úgy látta, az anyává váló nők szinte megszűnnek élni attól a pillanattól kezdve, hogy megszületik a gyermekük – legtöbbjük súlyos neurózisba is keveredik amiatt a szakadék miatt, ami korábban elképzelt életük és a valóság között húzódik. Lessing számára az írás a távolságtartás egy formája, mellyel a nyers, individuális, kritikamentes és megvizsgálatlan dolgokat az általánosítás realizmusával lehet szemlélni.
1937-ben Salisburybe költözött, 19 évesen kötött házasságot Frank Wisdommal, két gyermekük született. Néhány évvel később nem tudván megbirkózni a rá nehezedő szerepelvárással, elhagyta a családot, A baloldali könyvklub, egy kommunista olvasókör tagja lett, melynek központi figurája Gottfried Lessing volt – akivel hamarosan házasságot kötöttek., s született egy fiuk.
A háború utáni években Lessing kiábrándult a kommunista mozgalom ideológiájából, 1954-ben hagyta el végül a mozgalmat. 1949-ben fiával együtt Londonba költözött: ebben az évben jelent meg első regénye, a professzionális írói karrierjét elindító A fű dalol című kötete is (magyarul a Magvető adta ki 1972-ben): "ebben a 20. századi pszichológiai regényhagyomány és a társadalomábrázolás legjavát nyújtja, különösen a rasszizmus működését és a nők hagyományokba béklyózottságát ábrázolja igen erőteljesen." - írja róla Sándor Bea az Élet és Irodalomban (link-hivatkozás lejjebb).
Regényei nagyrészt önéletrajzi jellegűek, sokat ír afrikai élményeiről. Az 50-es és 60-as években megjelent regényeinek és novelláinak színhelye Afrika, s a fehér kultúra és az afrikai kultúra ütközéseinek példáit írják le. 1956-ban írásai miatt mind Rhodéziából, mind Dél-Afrikából kitiltották.
Az erőszak gyermekei című könyvsorozatát 1951 és 1959 között írta, fejlődés- avagy nevelődésregényként, főhőse Martha Quest. 1962-ben az Arany jegyzetfüzet című regénnyel új vizekre evezett. (A regényről Sándor Bea ír az Élet és irodalom hasábjain: Doris Lessing - az antifeminista feminista író; ÉS, 2005. november 25.) Sokan támadták, amiért regényében a női karaktereket nem feminin vonásokkal, dühös és agresszív alkatúaknak is mutatja. Véleménye szerint minden, amit egy nő tesz, érez és gondol, komoly meglepetés lehet mások számára – a regény főhőse, Anna Wulf olyan szabadon igyekszik élni az életét, mint egy férfi.
A hetvenes és nyolcvanas években Lessing kozmikus fantáziákat kezd alkotni, ilyen a Briefing for a Descent into Hell 1971-ből, a Memoirs of a Survivor 1974-ből vagy a SCI-FI sorozat, a Canopus in Argos: Archives, 1979-1983. Mindezek Lessing Idries Shah iránti figyelmét hivatottak jelezni. Idries Shah az 1960-as évek óta érdekelte a szerzőt, mert a szufi miszticizmusról szóló írásaiban a tudat forradalmáról és arról a tényről írt, hogy az ember csak akkor képes felszabadítani saját magát, ha megérti a saját sorsa és a társadalmi sors vagy működés közötti kapcsolatot, s ezen képes túllépni.
További regényei a The Good Terrorist (1985) és a The Fifth Child (1988); Jane Somers álnéven is publikált két regényt, 1983-ban és 1984-ben. Számos más kötete is köthető hozzá, meylek nem regénytermését gazdagítják: ilyenek a macskákról szóló írásai, s az önéletrajza is, melynek első kötetét 1995-ben jelentette meg, s megkapta a legjobb életrajzért járó James Tit Black díjat.
1995-ben a Harvard tiszteletbeli diplomát adott neki. Ugyanebben az évben Dél-Afrikába látogatott, 1956 óta először, s most épp azért fogadták szeretettel, amiért negyven évvel korábban kitiltották innen. Charlie Adlard-dal együtt dolgozva alkotott egy képregényt Playing the Game címmel. 1996-ban harminc év után újra kiadta két korai regényét a HarperCollins (Going Home és In Pursuit of the English) Ugyanebben az évben, hét év szünet után publikálta új regényét, a Love, Again-t. Korábban rendszerint hosszú körutazásokra kellett mennie a könyveit promotálni, most azonban ellenállt a kiadói követelésnek, s egyetlen interjút volt hajlandó adni. A Nobel-díj várományosai és egy jelentős angol elismerés várományosai között is szerepelt. Ugyanebben az évben kiadták három drámáját egybefogó kötetét is ( Play with A Tiger and Other Plays).
1997-ben Philip Glass-szal együtt dolgozva operalibrettót írt a The Marriages Between Zones Three, Four and Five című műhöz, Heidelbergben volt a bemutató. 1997-ben megjelent önéletrajzának második kötete, melyet a a Nemzeti Könyvkritikusok Körének Díjára jelöltek életrajz/önéletrajz kategóriában. A kötet Angliába érkezésétől az Arany jegyzetfüzet című regény megjelenéséig kalauzolja el olvasóit – ennél többet nem is kíván megírni az életéből. 1999-ben jelent meg Mara and Dann című regénye, ugyanebben az évben elnyeri a XI. Évi Nemzetközi Katalán Díjat, melyet Katalónia Önkormányzata támogat és adományoz.
2000 januárja óta megtalálható arcképe a Nemzeti Arcképcsarnokban Londonban – a festményt Leonard McComb készítette. 2001-ben megkapta az egyik legjelentősebb spanyol irodalmi elismerést, az Asturia hercege irodalmi díjat, s elnyerte a David Cohen angol irodalmi díjat is. 2005-ben szerepelt az első Man Booker International Prize esélyeseinek listáján.
Az írónő angol kiadásban megjelent kötetei:
African Laughter four visits to Zimbabwe (Afrikai mosoly - négy utazás Zimbabwéba)
African Stories (Afrikai történetek)
Ben, in the World (Ben, a világban)
The Black Madonna (A fekete Madonna)
Briefing for a Descent into Hell (Eligazítás pokolraszálláshoz)
Canopus in Argos: Archives (series) (Canopus Argoszban: archív anyagok)
Children of Violence (series) (Az erőszak gyermekei - 5 részes sorozat)
The Cleft (A hasadék)
The Diaries of Jane Somers (Jane Somers naplói)
The Diary of a Good Neighbour by Jane Somers (Jane Somers: Egy jó szomoszéd naplója)
The Doris Lessing Reader (Doris Lessing olvasókönyv)
The Fifth Child (Az ötödik gyerek – magyarul: Magyar Könyvklub, 1994)
Five (Öt - novellák)
The Four-Gated City - Children of Violence (A négykapujú város - Az erőszak gyermekei részeként)
Fourteen Poems (Tizennégy vers)
Going Home (Hazamenni)
The Golden Notebook (Az arany jegyzetfüzet)
The Good Terrorist (A jó terrorista)
The Grass is Singing (A fű dalol – magyarul: Magvető, 1972)
The Grandmothers (Nagymamák)
The Habit of Loving (A szerlem alkata)
If the Old Could by Jane Somers (Jane Somers: Ha a régi tudná)
The Wolf People - INPOPA Anthology 2002 (A farkasemberek)
In Pursuit of the English (Az angol működésmódja)
Landlocked Children of Violence (Tengerpart nélkül - Az erőszak gyermekei részeként)
London Observed Stories & Sketches (London - megfigyelt történetek és morzsák)
Love, Again (Szerelem, ismét)
The Making of the Representative for Planet 8 Canopus in Argos: Archives (A megmutatkozó készítése - a Canopus Argoszban részeként)
A Man and Two Women (Egy férfi és két nő)
Mara and Dann An Adventure (Mara és Dann kalandja)
The Marriages Between Zones Three, Four, and Five Canopus in Argos: Archives (A zónák közti házzasság - A Canopus Argoszban 3-4-5. része)
Martha Quest Children of Violence (martha Quest - Az erőszak gyermekei részeként)
The Memoirs of a Survivor (Egy túlélő emlékiratai)
The Old Age of El Magnifico (El magnifico öreg évei)
On Cats (A macskákról)
Particularly Cats (Kiváltképp macskák)
Particularly Cats and More Cats (Kiváltképp macskák és még több macska)
Particularly Cats...and Rufus(Kiváltképp macskák ... és Rufus)
The Pit (Az akna)
Each His Own Wilderness (Mindnekineka maga vadona)
Play with a Tiger (Játék a tigrissel)
Play with a Tiger and Other Plays (Játék a tigrissel és más darabok)
Playing the Game Illustrated by Charlie Adlard (Játszani - Charlie Alard illusztrációival)
Prisons We Choose to Live Inside (Börtönök, amelyeket magunk választottunk)
Problems, Myths and Stories (Problémák, mítoszok és történetek)
A Proper Marriage Children of Violence (Tökéletes házasság - Az erőszak gyermekei részeként)
Putting the Questions Differently - edited by Earl G. Ingersoll (Másképp téve fel a kérdést)
A Ripple from the Storm Children of Violence (Viharmorajlás - Az erpszak ygermekei részeként)
The Sentimental Agents in the Volyen Empire Canopus in Argos: Archives (Szentimentális ügynökök a Volyen birodalomban - a Canopus Argoszban részeként)
Shadows on the Wall of the Cave (Árnyékok a barlang falán)
Shikasta Re: Colonised Planet 5 - Canopus In Argos: Archives (Shikasta Re - kolonizált bolygó 5 - a Canopus Argoszban részeként)
The Sirian Experiments Canopus in Argos: Archives (A szíriai tapasztalat - a Canopus Argoszban részeként)
A Small Personal Voice - Essays, Reviews, Interviews (Kis szeméyles hang - esszék, recenziók és interjúk)
Spies I Have Known and other stories (Spionok, akiket ismertem és más történetek)
The Story of General Dann and Mara's Daughter, Griot and the snow dog (Mara lánya Griot, Dann kapitány és a hókutya története)
The Story of a Non-Marrying Man (Egy agglegény története)
The Summer Before the Dark (A sötétség előtti nyár)
The Sun Between Their Feet Collected African Stories-Volume Two (A nap a lábaik között - összegyűjtött afrikai történetek 2.)
The Sweetest Dream (A legédesebb álom)
The Temptation of Jack Orkney Collected Stories Volume Two (Jack orkney megkísértése - összegyűjtött történetek 2. rész)
This Was the Old Chief's Country (Ez volt az öreg főnök országa)
This Was the Old Chief's Country Collected African Stories-Volume One (Ez volt az öreg főnök országa - összegyűjött afrikai történetek, 1.)
Time Bites (Időharapások)
To Room Nineteen Collected Stories Volume One (A tizenkilences szoba - összegyűjtött történetek 1.)
Under My Skin Volume One of My Autobiography, to 1949 (A bőröm alatt - önéletrajz 1949-ig)
Walking in the Shade Volume Two of My Autobiography, 1949 to 1962 (Árnyékban sétálni - önéletrajz 1949-től 1962-ig)
The Wind Blows Away Our Words (A szél elfújja szavainkat)
Winter in July (Tél júliusban)
Forrás: Litera - az irodalmi portál
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése