Gárdonyi Géza: Földre néző szem 5. rész

BOR

A fiatal kornak mulatságai közé tartozik, hogy összeülnek egynehányan és isznak, jobban mondva: zabálják a bort.
Tapasztaljátok majd, hogy az ilyen testi mulatságnak soha jó következménye nincsen, rossz ellenben annál többször. A bor az embert bolonddá, gonoszszá, állatta teszi. A lelki kedvetlenség, amely a nyomában jár, azt mondja: állat voltam.

DOHÁNYZÁS

Az élet javai közé tartoznék a dohányzás. De mióta az állam magának foglalta le a dohánytartás jogát, azóta a jó dohány veszendőben van. Csak néha imitt-amott termelnek titkosan és tartanak dugaszban s Ézsau ma ha élne, s nálunk élne nemcsak a jogait, hanem a lencséét is odaadná egy kis jódohányért.
Minthogy ezen az állapoton változás nem várható, bolond aki ezidőben dohányozni megtanul. Nem mindennapi élvezetre szokik vele, hanem mindennapi boszuságra.
Oly könnyű ezt meg nem tanulni! Aki nem evett kínai fecskefészket, kívánja-e? A dohányzásnak az a veszedelme, hogy ha egyszer elkezdte valaki, nem lehet elhagyni.

*
A pipázás művészete.*)
A pipázás gazdag embernek való, a szivarozás szegény embernek.
Az igazi pipázás legtisztább és leggyönyörűségesebb módja a dohányzásnak. Hogy a gazdagok mégis szivaroznak, ennek oka az, hogy pipázni nem tudnak.
A pipázás tudomány.

*
A szegény ember pipázása csak karikaturája a pipázásnak. Nem pipázás, csak szutyakolás.
Pipázni csak annak lehet, akinek ideje a magáé; a pipája sok és tajtékból való; dohánya csempészett.
A legfinomabb szivar sem ér fel egy pipa jó dohánynyal.
A legfinomabb szivarnak is keserű a vége. A pipa jó füstöt ad az utolsó szippantásig.

*
A szivarban annyi a nikotin, hogy aki egésznap szivarozik, elrontja vele a gyomrát és az idegeit. A jó pipa, jó dohány nem ront gyomrot soha. A verpeléti dohány arravaló, hogy gyöngítsünk vele.
Amit a trafikban árulnak verpeléti címen, az nem verpeléti, hanem csak sárgalevelű dohány.

*
A cigaretta gyermekeknek és asszonyoknak való. Szájkeserítő, utálatos valami. A cigarettázó ember három méternyire terjeszti maga körül
a dohányszagot. A pipás ember agy van a cigarettával, mint a bortermelő ember a műborral.

*
A csibuk sem az igazi pipa. Csibukból csak török dohány szívható, s a török dohánynak oly sűrü és nehéz a füstje, hogy nemcsak a szoba telik meg vele, hanem a gyomor is. Ez se való igazi dohányzónak.

*
A kurtapipából meg, - akár angol, akár magyar, - melegen érkezik a füst, a dohány gőzeivel együtt. A dohánygőz felcsípi a nyelvet.
Az igazi pipás legalább is nyolcvan centiméteres szárat illeszt a pipájába: A szár bő-lyuka, komáromi-forma. A szopókája is bőlyuku.
Ha szűk a lika a szárnak, csipás a füst belőle. Hiába finom a dohány, hiába tökéletes a pipa, ha a szár nem eléggé hosszu, és nem eléggé bölyuku, a pipázásban nincs gyönyörűség.

*) Apuskám! Ez a fejezet nem nekünk szól. Itt elvétetted a témát, mert két fiad közül egyik sem dohányzik. Még ma se. Oka: Te elszívtad a mi részünket is. - Fiaid.

KÁRTYA

Két ember összejön, néha két jóbarát. Aa egyik ezt gondolja:
- Ennek pénz van a zsebében.
S így szól fenhangon:
- Nem akarnál kártyázni?
A másik erre szintén így gondolkodik:
- Ennek az embernek pénz van a zsebében.
És így szól:
- Nem bánom.
Fuj! Micsoda utálatos gondolat! Micsoda utálatos törekvés!

*
Amilyen az ember, olyan a mulatsága.
Lehet-e ostobább testre, lélekre károsabb mulatság a kártyánál.

*
A kártya szaga börtönszag.

*
A kártyás sírkövén mindig hazugság az évek száma. Esztendőket kártyázott el az életéből is.

*
Aki kártyázni óhajt, azt óhajtja, hogy egy felelősségre nem vonható harmadik kéz (a szerencse keze) segítségével megrabolhassa felebarátját.

PÉNZ

A pénzről sok jó és elmés mondást olvashattok más könyvben. Én csak arra figyelmeztetlek benneteket, hogy a pénzszerzés ne legyen életcélotok.
Igaz, hogy a pénz egy neme az erőnek, de ez az erő csak társadalmi. A lélek nem gazdagszik pénzzel. És nem is szegényedik pénz fogytával.
Amiben a lelketek nyer, az az igazi nyereség.

*
Legyetek takarékosak, de a szolgák iránt bőkezűek. Minden szolgálatot jól fizessetek meg. Aki a szolgálatot tevő emberen sporol, nem úriember.

*
Ajándékot ha kaptok s ha azt tisztelet, becsület, szeretet nyujtja, fogadjátok el, de idővel finoman viszonozzátok. Mert az ajándék nem arravaló, hogy vagyonotokat szaporítsátok vele. A célzatos ajándékot tréfásan el kell utasítani.

*
Nem mindig az a szegény ember, aki nádfödeles házban lakik s kenyeret ebédel.
Mindig szegényebb az, aki (ha nagyságos és méltóságos vagy akár ekszcellenciás úr is) olyan dolgot dolgozni kénytelen, amit maga kedvéből nem dolgozna.

*
Minél egyszerűbben tudtok élni, annál inkább urai vagytok az életnek. Csak egy kis hajlék, a mindennapi kenyér és a tisztességes ruha legyen biztosítva, a többi ne legyen sorvasztó gondotok.
Ezzel nem azt mondom, hogy akinek pénze van, dobja el, hanem csak hogy érette ne éljen. A vagyon elvégre is biztosíték sok kellemetlenség ellen: módjával gyűjtsünk és legyünk takarékosak, csak hörcsökök ne.
Én nem írom alá Diogénes és Epiktetosz nézeteit. Amije az embernek van, ha már van, becses. Szinte hozzátartozik a testéhez. A butoraim, képeim, könyveim, kertem, házam, mintha testem tagjai volnának. De sohse feledem el, hogy ahogy a testem másodrangu értékem, a vagyonom még ennél is alábbvaló. Bizonyos vagyok abban, hogyha meghalok, nem sajnálom testem pusztulását, hát a vagyonom elhagyását se fogom sajnálni. De amíg élek, gondozom a testemet és megbecsülöm a vagyont is. A függetlenségtek biztosítására is szükséges valamelyes vagyon. A vagyon határát azonban vonjátok meg már ott, ahol a saját hajlékon kívül a napi egyszerű élelem meg van. Több vagyon már ne legyen izzasztó törekvéstek.

*
Nézzetek szét a világban: mily ostoba módon élnek az emberek.
Ott van a kereskedő. Vagyon-e annak az embernek tökéletes maga-tudata, mikor az egész életét azzal tölti, hogy rőffel vagy literrel, vagy kilogrammal mér reggeltől estig, ujévtől ujévig! Hát ezért jött a földtekére?
Kielégiti? Megfizetheti neki pénzzel a sors ezt az elvesztett életet?
Nézd meg az ügyvédet. Micsoda foglalkozás az, folyton szaladgálni tárgyalásokra, otthon meg irka-firkálni, törvénykönyveket bújni, csupa ostoba ügyekért, amik a másik ügyei. Ha egy ügyvéd összeirná a gondolatait, amik reggeltől estig az agyában forogtak, láthatná, hogy a koponyája voltaképpen szemetesláda. Megtelik és kiürül, neki csak az a zsír marad, ami az oldalára rakodott.
Érdemes ezért megszületni.

*
Bármid van, amire azt mondod enyém, ne feledd hozzágondolni: kölcsönkaptam.
Mert mindenedet az élettől kaptad s mindenedet vissza kell adnod.

*
Ne kérjetek soha kölcsönt. Az adósság ebbé változtatja az embert.
De ha tőletek kér valaki, adjatok mindig szívesen; - ha adhattok.
Különösen annak adjatok, akinek a szeméből a nyomoruság kérelme szól, s aki szégyenkezve kér. S az olyat ne tekintsétek ebnek, hanem testvérnek.
Ellenben ne adjatok soha kártyásnak, fényütőnek, részegesnek és hízelgőnek.
Az olyanok jobb ha elhidegülnek tőletek.

*
Mikor vagyonosodunk?
Az ember azt feleli:
- Amikor kapunk.
Az angyal azt feleli:
- Amikor adunk.

*
A pénz okos embernek: zsebben ülő szolga. Az oktalan embernek: zsebben ülő úr.

Forrás: Polczer Porta