CSŐGL JÁNOS: HÁZASSÁGI ABC 9. rész

24. Hol kezdődik a gyermekszeretet?

Az ép lelkű fiatal nemcsak a szerelem beteljesüléséért és nemcsak azért lép házasságra, hogy teljes értelemben legyen valakije. Az a vágy is munkál benne, hogy gyermekeik legyenek, így szerelmük gyümölcsöt teremjen.

Minden szülő jól sikerült gyermekeket szeretne. Ennek érdekében persze tenni is kell valamit. Az első és legfőbb parancs, hogy a szülők szeressék gyermekeiket. Ez az alapja annak, hogy a gyerekek lelkileg, szellemileg érzelmileg épek, továbbá jók és kiegyensúlyozottak legyenek, és maguk is szeressék szüleiket.

Nem teljesíthetetlen követelmény ez. Hiszen mintha maga az Úr is feleslegesnek tartotta volna, hogy a lelkünkre kösse. Olyan parancs van, hogy "apádat és anyádat tiszteld!", de olyant nem olvasunk a Törvényben, hogy a szülők szeressék gyermekeiket. Ez ugyanis természetes, ösztönös adottság. Akinek ilyent parancsolni kell, az elveszett, beteg lelkű, reménytelen ember.

Mégsem ilyen egyszerű a dolog. Már a férj-feleség viszonnyal kapcsolatban is beszéltünk róla, hogy nem mind arany, ami fénylik, nem minden szeretet hiteles. Önző szeretet is létezik, az pedig csak talmi, álszeretet. A gyermekeket egészen önzetlenül kell szeretni, csak ez terem nekik is, a szüleiknek is szép életet.

Az önzetlen szeretet már korántsem természetes. Emlegetünk majomszeretetet, ami elég gyakori jelenség. Ennek az a lényege, hogy a szülők önzésből, önző módon, tehát ostobán "szeretnek". Inkább csak élvezni és nem józanul szolgálni óhajtják a gyermekeiket. Birtokolni kívánják őket, nem nevelni.

Már a gyermekek születése előtt nyilvánvalóvá válik, melyik férfinak és nőnek lakik hiteles gyermekszeretet a szívében. Mert manapság divat, de egyben szükséges is a családtervezés. Senki nem engedheti meg magának, hogy annyi gyermeke szülessék, ahány a természet szabadjára engedett rendje szerint lehetséges lenne. A házastársaknak közösen kell megállapítaniok, hány gyermeket óhajtanak vállalni.

Itt kell elkezdődnie a gyermekszeretetnek. Eleve nem szeretik igazán jövendő gyermekeiket azok, akik az önzés alapján döntik el, mikor és hány apróság születhet a világra. Hiteles gyermekszeretet csak azokban él, akik az önzetlenség jegyében végzik a családtervezést. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a helyes döntés gondolatmenete így szól: Mi a gyermeket szeretjük, azt akarjuk, ami a gyermeknek jó. A gyermeknek az a jó, ha élhet, de csak akkor, ha előreláthatóan valóban emberi életet tudunk biztosítani neki. Hogy ez hány gyermeket jelent, az a különböző házaspároknál más és más. A körülmények sorától függ. Így például számításba kell venni, milyen a szülők és a már megszületett gyermek(ek) egészsége, milyenek a lakáskörülményeik, milyen a házasok idegállapota, teherbíró képessége, milyen az egymáshoz való viszonyuk.

Tehát éljen a gyermek, de csak ha emberi módon lehet felnevelni. Nem a gyermekeket, hanem önmagát szereti az a házaspár, amelyik önzően dönt a gyermekek számáról vagy megérkezésük idejéről. Ilyen önző szempontok: fontosabb az anyagi gyarapodás, a szülők kényelme, a szórakozás, az utazgatás, vagy ha az anya fél a szülés átlagos kellemetlenségeitől, a gyerekekkel való vesződségtől, lekötöttségtől, munkahelyi lemaradástól, ha ódzkodik az első években otthon maradni, félti a szépségét, vagy nem akarják a vagyont örökléskor megosztani.

Biztosan helytelenül cselekszenek, akik felelőtlenül hozzák világra gyermekek sorát. De még inkább vétkesek, akik tudnának még gyermeket vállalni, önző szempontok miatt mégsem teszik. Az ilyen házaspárok a már meglévő egy-két gyermeket sem szeretik igazán, önzetlen szeretettel. Az irántuk érzett esetleges nagy érzelem is csupán ösztönösség, amelyet a "nekem jó" vezérel, a gyermek birtoklásának élvezete, alapjában véve tehát az önzés.

Az ilyen szülőkben jut szomorú diadalra a majomszeretet. Róluk tulajdon egykéjük is megérzi, hogy önzőek, ezért fordul felcseperedve ellenük, szakad el tőlük csavargással vagy elsietett házassággal. Sajnos, a sokat magasztalt anyai szeretet is lehet önző, és ez pusztító erő, amely csak keseríti a gyermek életét, és persze az anyát magát is mérgezi.

Kedves fiatalok, ha jót akartok magatoknak, jót a gyermekeiteknek, akkor ne önző módon, hanem egészen önzetlen, ugyanakkor józan szeretettel döntsetek arról, hány gyermeket vállaltok, mikor és milyen ütemben.

25. A családtervezés módja

Van a születésszabályozásnak egy olyan módja, amely erkölcsileg mindenképpen tilos. Ez az abortusz. Ha a házasok akarata és döntése ellenére jelentkezik az anyában egy új élet, azt feltétlenül el kell fogadni. A terhesség-megszakítás nem tűnik olyan borzasztó szónak, de borzalmas, amit jelent. Mert ez tulajdonképpen emberölés. A magzat már ember, lelke van, nem valami, hanem valaki. Nem szabad a bölcsőnek teremtett anyaméhet koporsóvá változtatni.

Néha talán nehéznek látszik egy-egy nem akart gyermeket elfogadni. De van Isten, és benne lehet bízni. A tapasztalat arról tanúskodik, hogy a nem óhajtott, mégis nagylelkűen elfogadott gyermekekben telik aztán a szülők legnagyobb öröme.

A családtervezést a fogamzást elkerülve kell végbevinni. A fogamzás megakadályozásával kapcsolatban az egyház kétféle ideális módot ismer. A legtökéletesebb megoldás, ha a házasok nem élnek testi házaséletet, ha - egyáltalán vagy egyenlőre - nem akarnak gyermeket. Hasonlóképpen ideális megoldás, ha csak azokban az időszakokban vannak nemileg együtt, amelyekben nem valószínű a fogamzás. Ezeket az időszakokat orvostól vagy megfelelő könyvekből lehet megtudni.

Ezek tehát az erkölcsileg legajánlottabb módok. Tény azonban, hogy nem mindig könnyű ezekkel a módszerekkel élni. A nemiségtől való teljes tartózkodás gyakran túl nehéz a gyönge ember számára, és talán a hitvesek elhidegüléséhez vagy hűtlenségéhez is vezethet. Az időszakos nemi érintkezés is nehézségekbe ütközhet. A női ciklus sokaknál rapszodikus és kiszámíthatatlan, így körülményes pontosan megállapítani a fogamzásmentes időket. Az is igaz, hogy a számítgatás elveszi a nemi együttlét spontán és bensőséges jellegét. Elképzelhető, hogy valaki nem képes lelkileg, idegileg megfelelő módon élni a nemiséget, ha a naptár parancsol, nem a szív, a felgyülemlett szeretet, a meghitt alkalom és hangulat. Ilyen esetekben veszélybe kerülhet a szép, egyre bensőségesebb és harmonikusabb együttélés.

Mindenesetre először a két ideális családtervezési módszert kell megpróbálni. Akik úgy érzik - alapos megfontolás után -, hogy ezek a módszerek túl sok veszéllyel járnak teherbíró képességükre, kölcsönös szeretetükre, azok nem vétkeznek, ha más, orvossal megbeszélendő módszereket alkalmaznak a születésszabályozásra. Csak arra ügyeljenek, hogy olyan szereket ne szedjenek, amelyek az abortuszhoz hasonló jelenségeket idéznek elő.

Persze nem szabad feledni azt sem, hogy nem a mód a legdöntőbb, hanem a lelkület. Az ideális módszert alkalmazók is vétkeznek, ha merő önzésből kerülik a gyermekáldást.

Forrás: Polczer Porta