Megemlékezés - Pákh Albert író, szerkesztő

1823 Március 11. (186 éve történt) Megszületett Pákh Albert író, szerkesztő, Petőfi körének és a Tízek Társaságának tagja. Egy ideig a költő lakótársa volt. Humoros zsánerképei tették népszerűvé.

Pákh Albert,

ügyvéd, a m. tudom. akadémia s a Kisfaludy-Társaság rendes tagja, a Vasárnapi Ujság alapítója és szerkesztője, Pákh Mihály ág. ev. superintendens és Reményik Mária fia, szül. 1823. márcz. 11. Rozsnyón (Gömörm.); tanult szülőhelyén (1829-34., 1835-36.), Miskolczon (1834-35.), Iglón (1835-36.), Lőcsén (1837-39.); a bölcseletet és theologiát Sopronban (1839-42.) hallgatta, hol a magyar társaság 50 éves jubileumán 1841. jún 10., mint a társaság titkára s közlönyének, a Szünórák-nak szerkesztője, saját költeményét szavalta, mely megjelent az akkori pozsonyi Hirnökben; a jogi pályát Debreczenben (1842-43.) végezte; a két utóbbi helyen Petőfivel, kit nyomorúságában segített, szoros baráti viszonyba lépett. Debreczenben ismerte meg a magyar faj sok nemes tulajdonságát; innét küldte első humorisztikus genreképét az Életképekbe (1844. Egy estve a debreczeni színházban, Kaján Ábel álnév alatt), mely feltűnést keltett friss humorával. Foglalkozott idegen irodalmakkal is s a magyar közélet és irodalom benyomásai közé némi európai szellemet vegyített (Gyulai). 1844 aug. végén Pestre jött jurátusnak, 1844 aug. végétől 1846 febr. közepéig Karlowsky ügyvédi irodájában foglalkozott, de bár 1846-ban letette az ügyvédi censurát, kizárólag az irodalomnak szentelte életét. Csengery 1845 júl. átvevén a Pesti Hirlap szerkesztését, őt vette maga mellé tárczaírónak; e lapba a fővárosi ujdonságokat írta � jegy alatt és 40 frt havi díjjal, a szatira és humor hangján. Élénk humoros szelleme csakhamar meghódította a közönséget, mely különben csak czikkeiből ismerte meg a névtelenül vagy Kaján Ábel név alatt (különösen az Életképekben) dolgozó írói nemzedék, nevezetesen a Petőfi köre, mely a jövő humoristáját üdvözölte benne. 1846 közepén tagja volt az ifjú írói nemzedék tizektársaságának, mely együttesen akart egy közlönyt megindítani s abba kizárólagosan dolgozni; a társaság azonban még azon év végén fölbomlott. 1846 őszétől 1847 júliusáig Petőfivel együtt lakott és közösen olasz leczkéket vettek. De a szépen indult írói pálya három év mulva megszakadt. 1847-től egy rosszul gyógyított betegség sújtotta 20 évig, egész haláláig. A Bécs melletti Laab-féle vízgyógyintézetbe ment 1847 júl. és ott töltötte 1848-49-et is. Egészsége nem állott helyre, 1850. aug. visszatért és kedvét vesztette az írói pálya iránt. Szerkesztő lett, hogy mégis szolgáljon nemzetének. Azon évben az Ujabbkori Ismerettárnak szerkesztését vállalta el, melyet 1855-ben végzett be; a czikkek egy jó részét is ő írta. Ezen időben a pesti nemzeti casino könyvtárnoka is volt. 1853 jan.-jún. szerkesztette Gyulai Pállal együtt a Szépirodalmi Lapokat. Oly lapot tervezett, mely mintegy közvetítse az írót a nemzettel és egy erős magyar művelt olvasóközönség képződését elősegítse. Igy alapította meg 1854-ben a Vasárnapi Ujságot, melyet 12 évig szerkesztett; maga keveset dolgozott bele (az újévi beköszöntőt és az év végén a visszapillantást; de ő írta a szerkesztői üzeneteket élénk humorával, melyek oly kedveltek voltak, hogy nem egy felszólalás történt azok kiadása végett); igen sok czikket ő öntött formába és szelleme, tapintata, tárgyilagossága s józan mértéke a lap minden során meglátszott. (A lap előfizetőinek száma 5-7000 volt). (Többeket buzdított az irodalomra így én is az ő buzdítására írtam hirlapirodalmunk történetét, mely a Vasárnapi Ujságban jelent meg; így lettem magyar íróvá.) Nem kevésbé fontos organuma volt a Vasárnapi Ujság melléklapja, a Politikai Ujdonságok, mely egy évvel később, 1855-ben indult meg és a politikai ismeretek népszerűsítését tűzte ki feladatául. Ebbeli működése a reactio korában országos elismerésre tett szert. A nagy-kállói casino arany tollal tisztelte meg; több egylet és casino dísztagjának választotta; 1863-ban, midőn a Vasárnapi Ujság 10 éves jubileumát ünnepelte, Tompa Mihály költeményben dicsőítette. 1863-ban a Magyar Ember Könyvtára cz. vállalat négy kötetét szerkesztette 1863. július 1-től 1865. április 3-ig. Greguss Ágost társaságában a Magyar Sajtó szerkesztését vállalta el, noha beteg volt és igen gyakran csak ágyában dolgozott. Érdemeiért a magyar tudom. akadémia 1864. január 20-án, a Kisfaludy-társaság 1865-ben tagjukká választották. (A m. tudom. akadémiában: A magyar hirlapirodalomról akart székfoglalót tartani, azonban a halál megakadályozta). Munkából és szenvedésből, szerkesztésből és a maga orvoslásából állott egész élete, de a humor geniusza nem hagyta el őt. Kedélye csak halála közeledtével sötétült el. Meghalt 1867. február 10-én Pesten. Emlékbeszédet az akadémiában Gyulai Pál tartott fölötte, gyászbeszédet a sírnál Greguss Ágost; síremléket (Izsó műve) pedig 1870-ben a Vasárnapi Ujság olvasói állítottak neki, melynek felirata: «Szenvedt s panasz helyett tréfálva vágott, De gúny szavát megczáfolá szíve, S a fáklya, melyet mind elül vive, Nem szórt tüzet, csupán világosságot».

Czikkei az Életképekben (1844. Egy nap egy instructor életéből, francziául: Nouvelles Hongroises. Bpest, 1885., 1845. Utazás Debreczenben, Egy városi írnok szerelme, 1846. A sípládás fia, Fiatal óriás, 1847. A honszerelmesek); a P. Hirlapban (1846. 731-733. szám. az ág. hitv. evang. négy egyházkerületének egyetemes gyűlése Pesten aug. 15-19.); Röpívekben (1849. Humoristikus tanulmányok); Pesti Röpívek (1850. Spectabilis tanulmányok, Hunyadi János); a M. Hirlapban (1851. 484-86., 488., 489. sz. Nép képviselet rendi s alkotmányos rendszere, történeti és államjogi szempontból); a Pesti Naplóban (1852. 762. sz. Kerényi); a Szépirodalmi Lapokban (1853. Magyar dolgok külföldön, Nemzeti szinház, Krizisek, Haramják, Tamás bátyja és tárczák); a Vasárnapi Ujságban (1854. Visszapillantás az év utolsó napján, 1855-1858., Hirmondó cz. új néplap és a Vasárnapi Ujság, 1859-1863. 1862. 4. sz. Petőfi életrajza ügyében, 1863. 1., 2. sz. Hol és mikép terem a Vasárnapi Ujság, Beköszöntők és utószók az olvasókhoz.)

Munkái:

1. Kalauz a nemzeti casino könyvtárához. 1852. Pest.

2. Pákh Albert humoros életképei. Kiadta a Kisfaludy-társaság. U. ott, 1870.

Levelei Kazinczy Gáborhoz 1854., 1857. (Figyelő XX.); Arany Jánoshoz 1852-53., 1859., nyolcz levél (a m. tudom. akadémia levéltárában); Tompához írt három levelét a Rozsnyói Hiradó 1881. aug. 28. közölte.

Álneve s jegyei: Kaján Ábel, P. A. és K. Á.

Honderű 1847. II. 8. sz. (Severus).

Danielik, M. Irók II. 389. l.

Családi Kör 1862. 6. sz. kőnyom. arczk. (Marastonitól), 1867. 7. sz.

Ország Tükre 1863. 24. sz. (Ágai), kőnyom. arczk. (Marastoni).

Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj Folyam 1865. II. köt. 59. l.

Vasárnapi Ujság 1867. 7. sz. arczk. (Gyulai, Greguss Á. gyászbeszéde), 1870. 46. sz. (Gyulai Emlékbeszéde és síremléke rajzával), 1879. 11. sz. arczk. (Gyulai), 1880. 2. sz. (Porzó).

Fővárosi lapok 1867. 35. sz. (Vadnai), 1882. 281. sz. (Frankenburg Adolf).

1867: Magyarország és a Nagyvilág 8. sz. arczk., Hazánk és a Külföld 7., 8. sz. arczk. (Vadnai), Pesti Napló 35. szám, Hon 35. sz. (Vadnai), Neues Fremdenblatt 43., 44. szám, Wiener Abendpost 35. sz., Zellner's Blätter für Musik, Theater ... 14 sz.

Greguss Ágost, Tanulmányok. Bpest, 1872. I.

Gyulai Pál, Emlékbeszéd Pákh Albert felett. Budapest, 1879.

Figyelő VII. 71., X. 47., 193., XII. 312. l.

Rozsnyói Hiradó 1883. 16., 25. sz. (Tompa levelei Pákhoz 1848., 1854.).

Petőfi-Museum I-V.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

Pallas Nagy Lexikona XIII. 713. l. (Négyesy László).

Petőfi Összes Munkái I-IV.

Petőfi-Album 59. lap.

Weber, S., Ehrenhalle verdienstvoller Zipser des XIX. Jahrhunderts. Igló, 1901. 89. l.

Szabó Mózes, Pákh Albert pályája. Kolozsvár, 1903. arczk. és gyászjelentés.

Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái