Idézetek a becsületről

Szeretlek, kedvesem, szeretlek tégedet,
Mint ember még soha, sohasem szeretett!
Oly nagyon szeretlek, hogy majd belehalok...
Szeretlek szívemmel, szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos őrült szerelemmel!





És ha mindezért jár díj avagy dicséret,
Nem engem illet az, egyedül csak téged,
A dicséretet és díjat te érdemled
Mert tőled tanultam én e nagy szerelmet!
(Petőfi Sándor)

Csak az tud élni, ki mindig nevet,
kinek szívéből nem fogy a szeretet,
kinek lelke élettől vidám,
a világ szépségén ámulva csodál.
Ki minden könnyből szivárványt fakaszt,
ki minden sziklából virágot szakaszt,
ki élete gondjain könnyedén átrobog...
Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG .

Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Íme a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.
(József Attila)

Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni.
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
(Ady Endre)

Abból, hogy két ember nem érti meg egymást, nem következik, hogy az egyik hibás. (Beauvoir)

A világon csak akkor lesz békesség, fa a férfiak térdre hullva esedeznek bocsánatért asszonyaiktól... (J.Keruac)

A házasság csodálatos misztérium... a férfi és a nő az a két oszlop, mely fenntartja a Földet, és megakadályozza, hogy összeomoljon. (Kazantzakisz)

Az ember csak akkor számíthat mások becsülésére, ha van önbecsülése,
és csak akkor hisznek benne, ha ő is hisz magában. (Oriana Fallaci)

Ha először nem érsz el, csak tarts ki bátran. Ha itt nem találsz, keress meg ott. Valahol megállok, és várok rád. (Whitmann)

Ahhoz, hogy az ember győzni tudjon, hozzátartozik, hogy tudjon veszíteni is. (Erich Segal)

Kiktől félek a leginkább? Azoktól, akik nem ismernek és rosszat mondanak rólam. (Platón)

A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.
(Weöres Sándor)

A büszkeség, ha értelem nélkül marad, erőtlen és a semminél többet nem ér. (Aiszkhülosz)

Én tükre vagyok minden mosolyoknak,
én azért élek, hogy visszamosolyogjak
virágra, lepkére, bokorra, rengetegre,
farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre,
fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra,
szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra,
rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre,
visszamosolyogjak az Istenre.
(Mécs László)

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.
(Szabó Lőrinc)

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng;
a ligetben ha néma csönd borul rám, téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármi messze válva összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Óh, jössz-e már!
(Goethe)

Áldott csodáknak tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy bölcse, Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb!
(Ady Endre)

A Nap kihűl, a Föld kiszárad, az ég üres
lesz nélküled,
és én senki vagyok, ha te nem vagy velem.
Annyira szeretlek!
(Sütő András)

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.
(Goethe)

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy,
csak hogy lényink egyesüljenek.
(Petőfi Sándor)

Bort, búzát, békességet, sötétségben fényességet!
Új esztendő újat hozzon, régi jótól meg ne fosszon.
Ki barát volt, az maradjon, ki elindult az haladjon.

Örömöd sok legyen, bánatod semmi,
Segítsen az Isten boldognak lenni.
Légy mindig vidám, örülj minden szépnek,
Ezt kívánom Neked erre az új évre!

Szilveszter éjjelén tárd ki ablakod,
mert elküldtem Hozzád az én angyalom.
Egy pillanatra figyelj rá, mert a nevemben
Boldog Új Évet Kíván:

Virradjon rád szép nap, köszöntsön rád jó év,
kedves hajlékodba költözzön a jólét.
Szívedben szeretet, lelkedben nyugalom,
légy boldog a következő 365 napon!

Várom, hogy visszatérj, szótlan szemembe nézz, mosolyogj szomorún: - Semmi az egész!

Semmi az egész. Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem. Szorítsd a kezemet.

Esténként majd néha, ha erősek leszünk,
amit remélni kellene - arra emlékezünk.
(Váci Mihály)

Hogyha kell, én ezer évig várok rád,
Míg a réten harmat fénylik, várok rád,
Míg a fákon gyümölcs érik, várok rád.

Mint kósza szél a pillangót a kerteken,
Az órámon a mutatót úgy kergetem,
Míg vissza nem jössz,
s nem hagysz el egy percre sem,
És átölelsz, úgy mint rég…

Legszebb álmom, ó, ne vidd el, bárhol jársz,
Míg csak élek, véges végig várok rád...
Hisz a szerelem veled oly szép.
(Norman Gimbel)

Bárhol jársz, minden úton melletted leszek,
Hogy gondjaidon átsegítselek,
S ha néha megtorpansz egy fontos cél előtt,
Én ott leszek, hogy szerelmemből meríts új erőt!

Mindent, mit elér az emberi vágy,
Összegyűjtjük majd az éveken át,
Lesz egy kertünk, s benne gesztenyefák…
Mit is mondjak még neked?

Így várok reád,
S az én boldog szemem mást sose lát,
Csak a megújuló régi csodát egy életen át…
Veled!
(Michel Legrand)

Leszállt egy angyal, és azt súgta nékem:
Gondolj ma azokra, kik szívedben élnek.
Eszembe jutottál Te és a családod...
Szívemből kívánok szép, boldog karácsonyt!

Ballag már az esztendő, vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő, vígan fütyörészve.

Beéri az öreget s válláról a terhet
legényesen leveszi, pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul, s mikor éjfél el jő,
férfiasan kezet fog Múlttal a Jövendő.
(Kányádi Sándor)

Karácsonyi rege ha valóra válna,
Igazi boldogság szállna a világra...
(Ady Endre)

Áldott estén, karácsony éjen,
angyalok szállnak fenn az égen.
Mindenkihez be-benéznek, mindenhová odaérnek.
Áldást hoznak minden házra, csillagot a fenyőfára.
(Cyrax)

Angyal zenéje, gyertyafény
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.
(Áprily Lajos)

Újra eljött hozzánk Szent karácsony napja,
örüljön mindenki, ki e földet lakja.

Megszületett Krisztus, kárhozattól megment,
Öröm van a mennyben, újjongás van itt lent.

Ez karácsony napján örömünk forrása,
Hogy van a világnak Dicső Messiása.
(Népdal)

Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megfürödni
s mesék tavában mélyen,
mélyen ezt a világot elfeledni.
(Wass Albert)

Karácsony készül, emberek...
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek.
Legyetek újra gyermekek, hogy emberek lehessetek...
(Wass Albert)

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
(Juhász Gyula)

Betlehemi fényes csillag ne tűnj le az égről!
Ragyogj a világra, küldd mennyei fényed!

Jer mutasd az utat bölcsnek és királynak
Hogy odataláljon..., és taníts meg újra,
Hogy a szeretetnél nincs szebb a világon!
(Baja Mihály)

Ne rejtőzz el, úgyis látlak, rád csukom a szempillámat.
Bent zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben.
Elsimulsz az arcom bőrén, mint vadvízen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg ha látlak.

Nézz rám... szólok a szemednek... ne fuss el... Nagyon szeretlek.
(Buda Ferenc)

Az az ember, akit bennem szeretsz,
természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok.
De te szeress, és én majd igyekszem,
hogy jobb legyek önmagamnál.
(Prisrin)

Csak mert valaki nem úgy szeret téged,
ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy
nem szeret téged szíve minden szeretetével.
(Márquez)

Hacsak már látlak, elalélok,
Torkomon a szavak elfúlnak,
Bőrömre zápor-szikrák hullnak,
Szememben sötét, vad árnyékok
S lárma fülemben.
Hideg verejték veri testem,
Remegően, félve halóan,
Az őszi fűszálnál fakóbban
Állok és már érzem a vesztem,
Meghalok érted.
(Sappho)

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!
(József Attila)

Ha elhagynál engemet, - jobban mi fájna?
Hiányod, vagy a szív megdobbant magánya?
A csalódás kínjától félek, vagy féltlek?
Szerelmünket szeretem jobban, vagy Téged?
(Váci Mihály)

Mindenről te jutsz eszembe
rólad minden eszembe jut
minden rólad jut eszembe
mindenről eszembe jutsz
mindenről te jutsz eszembe
(Fodor Ákos)

Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e
Világtalan világ,
Köszönöm, hogy kezed
Kinyújtottad felém,
S árnyául elfogadtál sugárzó életednek…
(Móra Ferenc)

Ha azt mondják, hogy csapodáran
egyszerre többel is cicázom
s hol itt, hol meg ott mulatok:
arról én semmit sem tudok.

Ha azt mondják, csak kipróbálom
rajtad, hogy perzsel-e a lángom,
és csupán ezért lobogok:
arról én semmit sem tudok.

Ám ha azt mondják, hogy megejtett
ritka szépségével a lelked,
s érted azért bolondulok:
arról már nagyon is tudok.
(Guillet)

Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.
Hangodra kölyökként sikoltanak
a záporoktól megdagadt kis csermelyek.
Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél.
(Radnóti Miklós)

Összedőlhet fenn a magas ég,
Leomolhat minden, ami ép.
Egy a fontos, hogy Te szeress,
Minden más csak semmiség.
Örök életet élsz énvelem,
Vár reánk a kéklő végtelen.
Mert a sors egymásnak szánja,
Kiket összeköt a szerelem.
(Edith Piaf)

Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,
Csak te, csak én, örökké és holtomiglan.
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,
Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni.
(Stendhal)

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
(József Attila)

Emlékezz arra, hogy a boldogság nem attól függ,
hogy ki vagy vagy mi van neked,
egyedül attól függ, hogy mit gondolsz.
(Carnegie)

Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem,
hanem hogy többé nem hiszek neked.
(Nietzsche)

Lehet, megtalálsz majd egyszer,
mert nem jól bújtam el
Kicsit megharagszol majd, mert nem tagadtam el
De értelmetlen kérdés, a választ tudnod kell:
A szívemben nincs senki másnak hely
(Presser Gábor)

Sose felejts el mosolyogni.
Még akkor sem, amikor szomorú vagy.
Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba...
(Márquez)

Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudatod, az ősz halott
E földön többé sose látlak
ó, idő szaga, hangaszálak
És várlak téged, tudhatod...
(Apollinaire)

Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.

Lángod lobogjon izzón, fehéren,
Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,
Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak.
(Ady Endre)

Kicsim, ne haragudj, hogy nem szeretlek
most még jobban,
de nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.
(József Attila)

Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.
(Szabó Lőrinc)

Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, senki se önmagát.
(Lev Tolsztoj)

...az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem.
(Millmann)

Tudod, mi a bánat?
Ülni egy csendes szobában, s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál, s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet, sírdogálva várni, s nem jön rá felelet...
(Osztrovszkij)

Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.
(Juhász Gyula)

Az embernek hinnie kell, hogy valamihez tehetsége van, és azt a valamit el kell érnie, kerüljön bármibe...
(M. Curie)

Légy őszinte és csak a becsületre adj.
Ne mondj ki szót, mely nem szívedből fakad.
(Moliére)

Ha nagyon szerencsétlennek érzed magad, gondolj azokra az emberekre, akik szívesen cserélnének veled.
(Lembke)

A nő a gyötrelem és a szenvedés forrása,
ugyanakkor az örömé és a szépségé is.
Ebből következik, hogy aki megtalálja hozzá a kulcsot,
sohasem tudja, mit nyit ki,
a pokol vagy a mennyország kapuját.
(K.Grandpierre Emil)

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.
(Marquez)

Valamely embert szeretni azt jelenti: úgy látni őt, ahogy Isten elgondolta.
(Dosztojevszkij)

Ha azt kívánod, hogy megbecsüljenek, tudj megbecsülni másokat.
(Tatiosz)

Bizonyos koron felül már nem az a fontos, mit mondanak az emberről, hanem hogy ő mit tart saját magáról. Legbelül, négyszemközt saját magával, ott ahol semmiféle ripacskodással, semmilyen ledér mutatvánnyal nem lehet elkendőzni az igazságot...
(Rónay György)

Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.
(Márai Sándor)

Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik.
(Aurelius)

Az elégedettség forrása gondolkodásunkban rejlik, és aki az emberi természetre vonatkozó csekély ismereteinek köszönhetően úgy keresi boldogságát, hogy mindent meg akar változtatni, kivéve önmagát, reménytelen dologra pazarolja életét, mert csak megsokszorozza szenvedéseit, holott ezek megszüntetését kellene legfőbb céljának tekintenie.
(S. Johnson)

Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, amilyenek valóban vagyunk, arról senki sem.
(Voltaire)

Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.
(Einstein)

Céltalan hajósnak nem kedvez a szél.
(Montaigne)

Nem akkor leszünk magabiztosak, ha mindig igazunk van, hanem akkor, ha nem félünk a tévedéstől.
(McIntyre)

Minden apró szenvedés megerősíti az embert, és segít elviselni a nagyobb szenvedéseket.
(kínai közmondás)

Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes.
(Einstein)

Létünk olyan múló, mint az őszi felhők. Ha nyomon követjük a születést s a halált, olyan az, mintha egy zenemű felvonásait kísérnénk végig. Az élet nem más, mint egy villámlás az égen. Elszalad, mint gyors hegyi csermely.
(Buddha)

Nem az a fontos, hogy velünk mit tesznek, hanem az, hogy mi mit teszünk.
(Aurelius)

Téged kerestelek, és magamra találtam.
(Grillparzer)

Bár minden ember az lenne, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem.
(Shakespeare)

Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától, hogy ne támadjon meg, mert vegetáriánus vagy.
(Wholey)

Amit az ember nem szerez meg, mindig jobbnak látszik annál, mint amije van. Ebben rejlik az emberi lét romantikája és hülyesége.
(Remarque)

A szeretet szent dolog. Ezért szeretetből féld az Istent, és ne félelemből szeresd.
(Szt. Ferenc)

Amint minden rossznak gyökere az önzés, úgy minden jónak gyökere a szeretet. Nélküle a gazdag is szegény, ővele a szegény is gazdag.
(Szt. Ágoston)

Forrás