Füst Milán: Magyar könyörgés

Ó mért nem küldöd sugaradat, Ó mért nem küldöd sugaradat, Isten, mennyei kardodat. És mért nem küldesz látnokot, Húnyt szemmel aki vezetni szokott, Rettenetes lángoszlopot. Mit mutassunk? Nyitott sebeket, Sáros, sebes, nyüves szíveket? – Megalázottat ki szeret? Emeld fel mégegyszer a főnket Gyűjtsd össze megtört kis erőnket, Könyörgeni hogy tudjunk előtted.

Forrás: Füst Milán összes versei, 1988