CHARLES BAUDELAIRE: AZ ÓRIÁSNŐ

Midőn az ifju Föld, az ős láz gyönyörében,
fogant naponta még száz roppant csodalényt,
hevertem volna egy gigászi lány körében,
lábtól, királyi nőm kéjes kandúrjaként.

És láttam volna ott lelkét virulni szépen,
s testét is, a kamasz, vad játék közt serényt,
s lestem volna szeme úszó, nedves ködében
a szívből buggyanó, setétes lángu fényt.

Bolyongtam volna a sok dús pompályu formán,
felkúszva néhanap hatalmas térde ormán;
és olykor délidőn, míg elterül hanyatt
a lusta lány a nap emésztő, vak hevében,
aludtam volna hűs, árnyas keble alatt,
mint békés tanyaház a nagy hegyek tövében.

Tóth Árpád fordítása


Forrás: Klasszikus Francia Költők II. kötet, 15-16. oldal
A Világirodalom Klasszikusai - Európa Kiadó, 1984