Druidák, papok, varázslók

"Erő a karban
Igazság a szívben
Becsület a beszédben."

A kelta hagyomány őrzői, azaz a papok és varázstudók között legmagasabb rangban a druidák (druid) álltak. Nevük a Dru-vid (A Tölgyfa Ismerője) vagy Daru-vid (Tisztánlátó vagy Nagyon Bölcs) szavakból eredeztethető. Nem felel meg teljesen a valóságnak, ha a pap elnevezéssel illetjük őket, ugyanis nem prédikáltak, ügyfeleik keresték fel őket ügyes- bajos dolgaikkal.
Öröklődő kasztjukba az tartozhatott, akinek már a nagyapja is druida volt, de iskoláikban a nemesek gyermekeit is tanították. Ismerték a szent történeteket, mint a filik és a bárdok, de feladataik közé tartozott a mágia, a rítusok és a természetvallás gyakorlása, a törvényhozás és a fiatalok tanítása, nevelése is.
Az ifjúság nevelését a filikkel és a harcosokkal együtt végezték, ugyanis a királynál mindig vendégeskedett egy háromszor 50 fős gyerekcsapat, akiket mindenki egyformán taníthatott. A harcos harcra és bajvívásra, a fili zenére és költészetre, a druida a jogra és a történelemre. A druidák nemcsak a költészetben, a történelemben és a gyógyításban jeleskedtek. Ismerték és használták a gyógynövények erejét, vezették az áldozati szertartásokat, jósoltak a csillagokból, a madarak röptéből, az álmokból, a számokból és az égi jelekből. Peres ügyekben ítéletet mondtak, nem fizettek adót, és nem kellett katonáskodniuk. Ha harcra került a sor, varázslataikkal segítettek.

Nők is lehettek tagjaik sorában. Leghíresebbek a Sena szigeti kilenc szent szűz volt. A kelták társadalmában a nők lényegesen több szabadságot élvezhettek, mint más népek asszonyai. Nemcsak javakat birtokolhattak, harcolhattak és el is válhattak férjüktől, hanem a tanult osztály is tagjai sorába fogadta őket. Sok történet említ nagy tudású harcosnőket, varázslónőket, mágusokat és boszorkányokat, akik méltó ellenfeleknek számítottak a férfiakkal szemben. A walesi Cerridwen, az ír Morrighan mint nagy hatalommal bíró asszonyok jelennek meg a történetekben. A Cú Chulainn-t harcra tanító, Alba szigeti Scathach szintén nő volt, róla nevezték el a Skye szigetet. Női druida tanította mágiára és a szavak erejére a Fiana (akik között asszonyok is harcolhattak) vezérét, Fionn macc Cumhall-t is.
A druidák tanításaikat, erkölcsi igazságaikat hármas tagolódású versekbe szedték, amiket ma triádákként ismerünk. Egy híres tirádájuk: "Tiszteld az isteneket, ne tégy rosszat, és légy bátor!"

Egyik legfontosabb tételük, hogy a lélek nem pusztul el a halál után, hanem egyik testből a másikba költözik. Ez a hit adott bátorságot a harcosoknak, akik bíztak benne, hogy haláluk után megtérhetnek a Boldogok Országába.

A druidák olyan nagy tekintélynek örvendtek, hogy a király előtt szólalhattak fel a gyűléseken. Nem írtak, bár tanult emberek révén természetesen ismerték az írást, ám halálbüntetést róttak arra a druidára, aki leírta a titkos tanításokat. Rítusaikat szent (tölgyfa) ligetekben tartották, és itt is laktak. Szentélyeik faácsolatú épületek voltak és a nemed, nemeton vagy drunemeton nevet viselték.
A legmagasabb rangú druidák 20 évig tanultak, és 9 fokozatot sajátíthattak el. Szövetségük élén a fődruida állt. Évente egyszer az összes mágus összegyűlt a fő nemetonban, ahol kicserélték tapasztalataikat és tanították egymást. Írországban a legfőbb szent helynek az ország köldöke, vagyis Uisnech, Galliában a Carnutes törzs földje, azaz Gallia közepe számított.

A mítoszok szerint a magas rangú varázslók hatalma kiterjedt a vizek irányítására, az alakváltásra és a levitációra is.
Egy ír monda szerint telihold ünnepén egy vén druida feleségül vett egy fiatal lányt. Házasságkötésük után a férfi megígértette asszonyával, hogy bármi történjen is, nem megy utána az erdőbe, ahol rendszeresen találkozott druidatársaival. Egy alkalommal a lány mégis utána lopózott az erdő széléig, de nem mert belépni. A második alkalommal végül a férje után osont, akit tizenkét másik férfi társaságában talált egy holdsütötte tisztáson.
Látta, amint a druidák felnyitják a réten álló kút fedelét, és mágikus szavakat mormolnak hosszú időn keresztül. Miután elmentek, a kíváncsi lány is felnyitotta a kút fedelét, ám hirtelen egy "tüzes-vizes" szörny az arcába mart. Az asszony -aki éppen állapotos volt- nagy kínok közepette menekülni kezdett, de a szörnyeteg utána eredt. A hosszú hajsza után végül együtt zuhantak az óceánba. A lány még halála előtt meg tudta szülni gyermekét, aki később a fiatalság istene lett. A régi monda szerint, ahol a szörny futott, ott jött létre a Boinn folyó ágya.
A történetből is kiderül, hogy nemcsak a király, hanem a druidák számára is a víz központi szerepet játszott. Szertartásaik folyók, kutak közelében zajlottak, és szentélyeik is mind víz közelében álltak. Az ilyen helyeken talált tárgyak között üstök, ékszerek, (állati, néha emberi) csontok, fegyverek, átlyukasztott koponyák és szertartási hangszerek (kürtök) is szép számmal akadtak.

A druidák nem csak a vizet tartották szentnek. Az indiai rendszerhez hasonlóan ők is öt őselemmel dolgoztak. Szerintük a levegő (szél), a víz (tenger), tűz és a fém (föld) mellett a természet vagy fa (tér, éter, ákása) az ötödik elem, az amely egyesíti magában a többi elemet.
Az indoeurópai vallások sok ősi eleme hasonló a druidák, az indiai bráhminok és a római pontifexek gyakorlatában is, ami rámutat a közös eredetre. A druidák tanításait továbbvivő, a kereszténységgel kiegyező filik kifejezései még a XVII. században is meglepően hasonlóak voltak az india szent szövegekhez.

Az idők folyamán a kelta népet sok támadás érte. A vikingek, szászok és a normannok mellett a rómaiak is egyre kijjebb szorították őket Írország felé. Vallásuk a kereszténység terjedésével szorult háttérbe igazán. A varázslók a római hódítás elől -miután az isz. 1. században Tibérius, majd Claudius császár kitiltotta őket Galliából, és Augustus császár eltörölte az emberáldozatokat- Írországban, Skóciában és a Brit szigeteken kerestek menedéket, és az ellenállási mozgalom vezetőivé váltak. Még a 6. században is működtek szervezeteik.

Írországban, Szent Columcille és Szent Patrik segítségével létrejött a pogányság és a kereszténység keveréke, a Culdee-i kereszténység. Az ősi hit megfért az új tanításokkal és az Iona szigetén található központ egészen addig virágzott, míg az angol hódítók el nem foglalták és meg nem semmisítették.
Az új vallás terjedése folytán egyesek felvették az új hitet, mások titokban dolgoztak tovább. A druida rendek feloszlatása, üldöztetése előtérbe helyezte a filik munkásságát, akik az egyházzal sajátos, egymást kiegészítő kapcsolatot alakítottak ki. Hagyományaik a XVII. századig fennmaradtak, annak köszönhetően, hogy sok iskolában fili tudást oktattak, és igyekeztek megőrizni, legalább szimbolikus formában az ősi tudást.
Sok régi szentély helyén -amik nagyon erős energiaközpontok voltak- az idők folyamán templomokat építettek. Az oszlopfők és az alul -felül lyukas szoborfejek, vagyis a fejkultusz (Napkultusz) kellékei a mai napig állnak.

Forrás