Arisztotelész: Mértékletesség és mértéktelenség

Nikomakhoszi etika 3. könyv; részlet

A mértéktelen ember mindig a kellemes dolgokra vágyakozik, vagy a legkellemesebbekre; folyton űzi-hajtja a vágy, úgyannyira, hogy minden egyébnél inkább választja a kellemes dolgokat; ezért aztán egyaránt fájdalmat érez: akkor is, ha elesik attól, amit elérni szeretne, s akkor is, amikor vágyakozik (mert a vágy fájdalommal jár, még ha képtelenségnek tűnik is, hogy az ember, gyönyör miatt fájdalmat is érezhet).
Olyan ember viszont nemigen akad, aki az élvezetekben maradna alul a kellő mértékben, vagy aki a kelleténél kevésbé örülne nekik.
Nemigen illik az ember természetéhez az ilyen érzéketlenség. Hiszen más élőlény is különbséget tesz az ennivalók közt, s az egyikben a kedvét leli, a másikban nem. Ha tehát valakinek semmi sem okozna élvezetet, s az egyik dolog csak olyan volna neki, mint a másik, az ilyen lényt, távolról sem nevezhetnénk embernek.
Viszont a mértékletes ember, mindebben, középen jár. Nem talál élvezetet abban, amiben a mértéktelen ember gyönyörűségét leli, sőt, inkább bosszankodik rajta; s általában olyasmiben sem, amiben nem szabad, és semmiben sem megy túlzásba; ha pedig az élvezeteket nélkülöznie kell, ezért nem érez fájdalmat, s nem vágyakozik utánuk, csak módjával. Nem emészti magát a kelleténél jobban, sem pedig olyankor, amikor nem kellene, sem általában ilyenféle hibába nem esik; ellenben annak az elérésére, ami, ha élvezettel jár is, de használ az egészségnek, vagy szükséges ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, mindig törekszik, csak éppen módjával, azaz úgy ahogy kell; keresi a többi élvezeteket is, ha az egészségnek nem állnak útjában, vagy ha nincsenek ellentétben az erkölcsi széppel, s nem haladják meg vagyoni helyzetét...
A mértéktelenség sokkal inkább nevezhető olyan valaminek, ami saját akaratunkból fakad, mint a gyávaság. Amaz tudniillik az élvezet, emez a fájdalom nyomán keletkezik, s ez érzések közül az előbbit mindig szívesen választjuk, az utóbbit ellenben szívesen kerüljük; márpedig a fájdalom kihozza sodrából az embert, s annak, akit ér, megbomlasztja a természetes lelki állapotát, az élvezetnek viszont semmi ilyen hatása nincs. Éppen ezért a mértéktelenség sokkal inkább akaratunktól függ, tehát a kritikát is sokkal inkább kihívja maga ellen. S egyébként is, a gyönyörökkel szemben sokkal könnyebben megedződhetünk, mert ez az érzés nagyon gyakori az életünkben, s a magunk szoktatása nem jár semmiféle veszéllyel, de a félelmet keltő dolgokkal szemben éppen fordítva áll a dolog...

Forrás: Gondolkodó