Arckép: Berlioz, a romantikus zeneszerző

Louis-Hector Berlioz a francia Alpokban, La Cote-Saint-André-ban 1803. december 11-én született. Apja orvos volt, aki fiát is erre a pályára nevelte, zenei érdeklődését csak kedvtelésnek tartotta.

Hector már a gimnáziumban komponált, pedig még nem is kapott rendszeres zenei képzést. Érettségi után Párizsban tanult az orvosi fakultáson, de sokkal inkább a zenéhez vonzódott. Partitúrákat olvasott és másolt, dalokat írt, elhatározása ekkor már biztos volt: zeneszerző lesz. Tanára, Lesueur támogatta (hatására misét komponált), de szülei ellenezték szándékát. Apját végül sikerült meggyőznie (anyja megátkozta), így beiratkozhatott a Conservatoire-ba. Tehetségét elismerték, noha hatalmas zenekari apparátusi igényük miatt előadhatatlan műveket komponált. 1828-ban, miután több ízben sikertelenül pályázott a Római díjra, hangversenyt adott saját műveiből (Faust elkárhozása és Cleopatra halála). Közben - bár személyesen nem is ismerte - szerelmes lett a Shakespeare-társulat színésznőjébe, Harriet Smithsonba, ám a hölgy nem vett róla tudomást. 1830-ban megkomponálta első igazán jelentős művét, a Fantasztikus szimfóniát. Az öt-tételes "programzenében" szerelmi bánatát fogalmazta meg. 1830-ban, - többszöri próbálkozás után - elnyerte a Római nagydíjat. Rómában találkozott Mendelssohnnal és Glinkával. 1832-ben tért vissza Párizsba. Harriett - meghatódván attól, hogy ő ihlette a nevezetes szimfóniát - szerelmes lett szerzőjébe, és hozzá ment feleségül. A házasság azonban nem sikerült.
Zeneírói, kritikusi munkák biztosították Berlioz jövedelmét.1834-ben saját szerzői estjét vezényelte, ahol Paganini is elismeréssel szólt róla. Berlioz 1837-ben bemutatta Requiemjét (200 fős zenekarral és ugyanekkora kórussal), 1838-ban pedig Benvenuto Cellini című operáját. A forradalom évfordulójára 1840-ben megírta Gyász és diadal című szimfóniáját. Azonban magánélete válságba került, felesége alkoholista lett. Közben ő is új kapcsolatot talált Marie Recio énekesnő személyében. Már vele utazott el (1842-1843-ban) hosszú, európai hangversenykörútjára (Mainz, Karlsruhe, Mannheim, Weimar, Lipcse, Drezda, Berlin stb.). 1842-43 során még Oroszországba és Angliába is eljutott.

1844-ben jelent meg első prózai írása és A hangszerelés tana című könyve. Következő diadalmas hangversenykörútja állomásai: Bécs, Prága, Pest, majd Moszkva és Pétervár. Pesten két nagy sikerű hangversenyt adott 1846 februárjában. Ekkor készült a híres Rákóczi-induló feldolgozása. Érdekes, hogy számos zeneszerző írta át az indulót, mégis a legnépszerűbb verzió, amelyet manapság a legtöbbet játszanak, a francia Berlioz műve. Párizsi ügyei csak 1852-ben rendeződtek valamennyire, ekkor nevezték ki a Conservatoire könyvtárosának. 1854-ben meghalt a felesége, és elvette Marie-t. Nagy bánata volt, hogy míg külföldön szeretettel fogadják műveit, hazájában sokkal mérsékeltebb volt a sikere. Azért tovább komponált, és újabb hatalmas munkába fogott: A trójaiak címmel ötfelvonásos operát tervezett. Ezt az operáját 1858-ban fejezte be, mely minden bizonnyal nem született volna meg Liszt élettársa, Carolyne von Sayn-Wittgeinstein hercegné kitartó biztatása nélkül.
1862-ben meghalt második felesége, és nem sokkal később egyetlen fia is. 1869. március 8-án Párizsban ért véget Berlioz mozgalmas, diszharmonikus, szomorú élete. Fáradtan, betegen, csalódottan halt meg. A párizsi Montmarte-on temették el.
Hector Berlioz elismert karmester is volt. Zenekari műveiben nem lehet nem észrevenni a bravúros és érzékeny, hangulatfestő hangszerelést. A hangszerelés tana című könyve máig alapvető kézikönyv. Berlioz a romantikus művész prototípusa. Szélsőséges rajongó, sírig hű szerelmes, felforgató botrányhős. Mindig ugrásra kész forradalmár. Figurája, jellegzetes megjelenése talán jóval szélesebb körben volt ismert, mint zenéje. Párizs nem szerette az ilyen tüneményeket, még akkor sem, ha saját lelke jelent meg bennük - írta róla Szabolcsi Bence.

Forrás: NEMbulvár - B. E.