A hang varázsa

Vannak emberek - mindenki tapasztalhatta már életében -, akiknek hangjában különös varázs cseng, mely mindenkit egy csapásra meghódít. Kétségtelen, hogy a hang kellemes csengése bizonyos fokig születési adottság. A jóga azonban azt tartja, hogy kellő gyakorlottal még a természettől fogva szinteken hangot is kellemes csengésűvé lehet tenni. Erre Nyugaton is elég példa akadt; gondoljunk csak Demosthenes közmondássá vált esetére. Mindenkinek szép és szuggesztív hangja lehet, ha világosan és értelmesen beszél, s - ami a legfontosabb - csak ritkán csap át magas hangba! Sohase beszéljünk magas hangon, torok- vagy orrhangon. Keleti megfigyelések szerint három hangon beszélnek általában az emberek. Torok-, fej- és mellhangon: nagyon sok hadaró, kapkodó ember beszél így; különösen a nők. A "legantiszuggesztívebb" hang, ezek közül a torokhang. Az ilyenek sohasem tarthatnak sikerre számot az életben. Fejhangon beszél az emberek hetven százaléka. Ezalatt nem az általános nyugati értelemben vett, énekléssel kapcsolatos "fejhangot" kell értenünk, hanem minden olyan elsõ hallásra természetesnek nevezhető hangmodulációt, amelyet majdnem minden ember használ, aki nem törődik a hangjával. A beszéd ilyenkor a szájból, a fejből jön csak, nincs semmi mélyebb rezonanciája.

A szuggesztív hang a mell-hang, mely mély színezetű, kellemes csengéssel rezonál beszéd közben a mellkasunkban. A mély határozott csengésű hang természetesen nem azt jelenti, hogy kiabáljunk; a kiabáló, rikácsoló, hol fel-, hol lecsapó beszédmodor nemcsak ellenszenves, hanem kifejezetten "deszuggeráló" hatású is. A szuggesztív hang tehát a normálisnál egy fokkal mélyebb. Aki ilyen hangon beszél, az megragadja figyelmünket, érdeklődést kelt. A mély, dallamos hang az erõs jellem, bátor lelkület és határozottság jele, mely önkéntelen tiszteletet, bizalmat és áhítatot ébreszt. Hangunknak, ha magas, középmagas vagy közép színezetű, mélyebb modulációjú hangra való átképzése a jóga misztika szerint jellemünkre is hatással van. A hang mélyebb modulációjú átképzése, elmélyítése egyáltalán nem nehéz feladat. Abból áll csupán, hogy naponta szándékosan mélyebb hangon beszéljünk, mint ahogy megszoktuk. Akinek színtelen és merev a hangja, az olvasson fennhangon - mélyebb színezettel - költeményeket, drámai színmûveket, s igyekezzék a szavakban kifejezett érzést hangszínezetével is kifejezni.

Ha eleinte kissé nehezünkre esik is a mélyebb tónusú beszéd, ne törődjünk vele, ez hamar elmúlik; csak attól óvakodjunk, hogy megerőltessük hangszalagjainkat. Mihelyt tehát elfáradunk vagy nem cseng tisztán a hangunk, azonnal hagyjuk abba a gyakorlást. A "rábeszélés, meggyõzés mély hangján" beszéljünk ezentúl mindig az emberekkel. Az átmenetet, nehogy környezetünknek feltűnjék, könnyen "meg lehet játszani". Mondjuk azt, hogy meghűltünk és azért ilyen mély a hangunk. Mindig tisztán ejtsük ki a szavakat, határozottan beszéljünk, és sohase remegjen a hangunk, mert ez az idegesség jele, és minden szuggesztiót egy csapásra megszüntet.

Ha emeletet kell járnunk, mielőtt valamilyen fontos tárgyalásra érkezünk, pihenjünk, mielőtt belépünk, és vegyünk mély lélegzetet, nehogy kifulladva érkezzünk meg, és így nagy gyakorlattal megszerzett nyugodt, szuggesztív hanghordozásunk szenvedjen csorbát. A beszéd mindig idegenenergiánk fogyasztását jelenti. Ezt szem előtt tartva, ne beszéljünk soha haszontalanul, fontoljuk meg minden szavunkat, és rövid, határozott mondatokban, nyugodt, egyformán mély tónusú meggyőző hangon szóljunk. Ha hangunk és szemünk kifejezése harmonikus, nyugodt, átható és határozott, ha mindkettő meggyőződésünk erejét sugározza, egyéniségünk szuggesztív ereje megsokszorozódik. Az ősi közmondások őrzik meg leginkább egy nép származását. A Keletről jött magyarság nyelvében van egy mondás, mely bámulatos pontossággal fejezi ki a keleti jógi-tekintet egész titkát. "Jól a szeme közé nézett..." mondja a magyar, s ezzel öntudatlanul is egy ősi indiai igazságot fejez ki. A szem és a hang a szuggesztió leghatásosabb eszköze. Hogy is mondta a kapernaumi százados a Mesternek, amikor az átható tekintetét ráemelte? "Csak egy szóval mondjad és meggyógyul az én szolgám!"

Forrás: Balog Gyula Bogumil, A természetgyógyítás mágiája, Szuggesztiós gyógyítás